Nem a lipcsei az első nemzetközi győzelme. Hol helyezné el ezt az eredményt?
– A Bach-verseny, amit ugyan több hangszerből rendeznek, sokkal univerzálisabban elismert rendezvény, mint más híres, de kizárólag orgonaversenyek, úgyhogy én ezzel be is fejeztem a versenyzést. Tulajdonképpen az is elég lenne, ha csak ezt az egyet nyertem volna meg. Számomra különösen fontos, részben a profilja miatt, de a repertoárja, a zsűri, a hangszerek különleges színvonalat képviselnek.
– Említette a repertoárt és a hangszereket. Miért különlegesek?
– Ez egy háromfordulós verseny, mindegyik fordulóban más historikus orgonán kellett játszani. Az elsőben egy 1736-ban épült Siebermann orgonán, a másodikban a merseburgi dóm Ladegast orgonáján, ennél a hangszernél komponálta Liszt az orgonaműveinek a többségét, mint például a
B-A-C-H prelúdium és fúgát, vagy a Weinen, Klagent. Az utolsó forduló pedig Bach templomában, a Tamás-templomban volt, itt épült egy új orgona Bach tervei szerint 2000-ben, és van egy romantikus, százéves orgona is, amin még Reger is játszott. A zsűri elsősorban a Bach-játék alapján dönt, a legnehezebb orgonadarabjai szerepeltek a listán, de olyan kötelező művek is vannak, amelyek valamilyen formában kötődnek hozzá, mint például Liszttől és Regertől a B-A-C-H, Mendelssohntól pedig a 6. szonáta, ennek a formáját Mendelssohn ugyanis Bachtól kölcsönözte.
– Mennyi ideig készült a versenyre?
– Decemberben kaptam meg a kötelező darabok listáját, akkor kezdtem el a darabokat tanulni, de már az előselejtezőre egy félórás műsort kellett DVD-n elküldeni márciusban.
– Az első díjjal tízezer euró is járt. Mire fordítja?
– Klarinétozom is, és szeretnék beruházni egy historikus hangszercsaládba.
– A régizenével már jó ideje foglalkozik. Ezt az érdeklődést Bach váltotta ki az orgonával?
– Pontosan. Orgonálni is azért kezdtem el, mert Bachot akartam játszani, persze időközben megszerettem a francia repertoárt, a német romantikusokat, és szívesen foglalkozom modern kompozíciókkal is, de a fő vonal mindig Bach maradt. A régizenét is rajta keresztül közelítem meg, olyan szerzőket is szívesen játszom, akik őrá nagy hatással voltak, mint Buxtehude, Sweelinck vagy a korai német lutheránus zeneszerzők, Walther és Böhm.
– Zeneszerzőként is Bach a meghatározó?
– Mint minden zeneszerzőre, Bach rám is hatott, de ez legfeljebb a kontrapunktikus gondolkodásmódomban figyelhető meg, ugyanakkor az én ellenpontom sokkal inkább Ligetiére hasonlít. Ligeti mellett Pierre Boulezt, Messiaent, Schönberget, Webernt említhetném – bár nem írok tizenkét fokú zenét –, a minimálzenében pedig John Cage, John Adams és Joseph Schwantner amerikai szerzőket.
– Klarinétosként indult a pályája, később jött az orgona, még később a zeneszerzés. Most milyen arányban vannak jelen a mindennapokban?
– Most már az orgona a fő profil, időm és energiám hatvan százalékát ez teszi ki, a zeneszerzés harminc-harmincöt százalék, és csak tíz-tizenöt jut a klarinétra. Tehát összesen körülbelül száztíz százalék, amit az életemből zenére fordítok.
– Egy éve kapta meg a bostoni első evangélikus templom zeneigazgatói állását. Mik a tapasztalatai?
– Sikerült elindítanom egy nagyon virágzó zenei programot, a kórusom ugyan amatőr, de énekelnek benne profik is, most már olyan szintre sikerült juttatni őket, hogy Bach-kantátákat is elő tudtunk adni a nagyobb egyházi ünnepeken. A legfontosabb a „music outreach” („zenével megérinteni”) programunk, ami azt jelenti, hogy Isten szavát a zenén keresztül szeretnénk közvetíteni.
– Meddig szeretne maradni Bostonban?
– Jól érzem magam, támogat a templom vezetése, és a saját műveimet is örömmel fogadják. Egyelőre három évben gondolkodom, de ezalatt szeretnék elvégezni egy doktori képzést is.
– Mik a tervei a közeljövőben, hol hallhatjuk Magyarországon?
– Szeptemberben jelennek meg a műveim egy amerikai kottakiadónál, koncertjeim pedig sűrűn vannak. Legközelebb Miskolcon, az új avasi orgonán játszom
augusztus 4-én, akkor Illényi Katicával adunk közös műsort.
origo.hu
Sasvári Sándor megrázó vallomása: így tették tönkre a családját
