Emlékeznek és önmagukra emlékeztetnek

Szójáték csupán, de Sunjiban végre felemelhetjük a tekintetünket. A Pekingtől északra fekvő pályán megkezdődtek a kajak-kenu versenyek. A tegnapi ezerméteres (és női ötszáz négyes) előfutamokból négy magyar egység – a hölgyek, Vajda Attila (C–1), Kammerer Zoltán, Kucsera Gábor (K–2), Sík Márton, Beé István, Vereckei Ákos, Bozsik Gábor (K–4) – egyből a pénteki döntőbe jutott, Benkő Zoltán (K–1), valamint Kozmann György és Kiss Tamás (C–2) szerdán a középfutamban folytatja. Ma az ötszáz méteres előfutamok következnek.

Mi van Kolóékkal? Kadler Gusztáv, a szövetség alelnöke elárulta, a csapaton belül többen még mindig így teszik fel a kérdést, amikor a kenu kettesekre gondolnak. Aztán mindenki helyesbít, de a gondolatot nem űzheti ki a fejéből senki sem.
S nem is akarja. A magyar csapatból a kenusok fekete karszalagot viselve állítanak emléket a kereken öt hete elhunyt Kolonics Györgynek. Elsőként Vajda Attilánál győződhettünk meg arról, hogy az emlékezés és a versenyzés összeegyeztethető. Ahogy az elmúlt egy évben megszokhattuk, világbajnokunk hatalmas fölénynyel, ezúttal két hajó előnnyel nyerte meg a futamát.
Igazán azonban Kozmann Györgyöt és Kiss Tamást nyomaszthatja a közelmúlt. Nekik kell célba juttatniuk Koló hajóját. Nehéz vállalkozás. Mindenki tudja, Kiss Tamás nem Kolonics György, az új párostól nem is várható el, hogy érmet nyerjen, de azért illene a döntőbe jutnia. Tegnap egyenes ágon ez nem sikerült. A magyar hajó ugyan a végén szépen jött fel, az utolsó métereken lehajrázta a franciákat, de a németek, a románok és a kanadaiak így is biztosan előtte futottak be, s most csak az első három jutott a döntőbe. Ám a tényszerűség kedvéért jegyezzük meg, kenu kettes ezer méteren csupán tizenhárom egység indulhat az olimpián. Már az is rang, ha valaki itt lehet az olimpián. „Kicsit langyosak voltunk, meglátszott, hogy ez volt az első pályánk. S bár csak negyedikek lettünk, mégis jól esett a versenyzés. Tamással rögtön ez első edzéseken »összekoppantunk«, ez az összeszokási folyamat máskor akár hónapokig is eltarthat.”
A kikerülhetetlen kérdésre, milyen érzéssel ragadott újra lapátot társa elhunyta után, Kozmann így felelt: „Most muszáj félretennem az érzelmeimet, elsősorban a versenyzésre kell összpontosítanom.” S hogy attól mit remélhetünk? „A döntőbe illene bejutnunk. Az a célom, ha pénteken újra beszélgetünk, akkor ne azt kelljen mondanom, hogy kicsit langyosak voltunk, hanem azt, hogy kemények, jó érzéssel teljesen kihajtottuk magunkat. Helyezésről most még nincs értelme beszélni.” Kiss Tamás mindehhez csak annyit tett hozzá, még most sem hiszi el, hogy itt van az olimpián.
Természetesen nem csak kenu kettesben rendkívül erős a mezőny. Kajak egyesben mindössze huszonheten, kenu egyesben huszonegyen, kajak kettesben tizennégyen, a négyeseknél pedig csak tízen-tízen állhattak rajhoz. Egyből a döntőbe jutáshoz K–1-ben és C–1-ben futamgyőzelem kellett, a többi számban elég volt az első háromba kerülni. Vajda Attilát és a Kammerer–Kucsera duót aranyesélyesként tartjuk számon, ezért tőlük szinte elvártuk a tegnapi első helyet. Ahogy a nőktől is, ha már a németekkel külön futamba kerültek. Igaz, az egymás elleni összevetésben a németek több mint négy tizeddel jobbak voltak. Annak ellenére, hogy csupán két napja dőlt el, az egyik alapember, Carolin Leonhardt kimarad. Amikor az ő hiányáról kérdeztem Katrin Wagnert, váratlanul elsírta magát. A német kollégák megnyugtattak, annyira nem nagy a baj, Leonhardtot – Wagnerrel együtt – arcüreggyulladással kezelik, csak éppen neki nem engedélyezték a versenyzést.
De vissza a mieinkhez! Második helye dacára Benkő Zoltán és a férfi négyes is nagyon összeszedetten mozgott. Nem akarjuk elkiabálni, de a tegnap látottak alapján kajak-kenuban mindenképpen van okunk a bizakodásra. A versenyzők emlékeznek és emlékeztetnek – négy és nyolc évvel ezelőtti önmagukra.