Kézitusa a jegyekért Szarajevóban

A szarajevói filmfesztivál több szempontból jobb, mint a cannes-i. Átláthatóbb, bensőségesebb, kisebb a felhajtás, több az odafigyelés, mindig kalandos ugrás az ismeretlenbe, minden érzékszervre hat a Balkán ízeivel, színeivel, de a legfontosabb, hogy a játékfilmek hivatalos programjának sajtóvetítései nem reggel kilenckor kezdődnek, amikor alapesetben maximum a Tom és Jerry befogadható, hanem fél tizenkettőkor. Akkor már alkalmas az idő a filmnézésre, ráadásul itt nem egy plázában peregnek az események, hanem a Nemzeti Színházban, klasszicista épület, klasszikus erkély, kristálycsillárok, ilyesmik, bent már este van, a brutális hőség odakint marad. Az is jó, hogy olyan a fesztivál, mint egy teniszverseny, pénzdíjas. Természetesen nincs szó egetverő összegekről, de arra éppen elég, hogy a következő mozit el lehessen kezdeni tervezgetni egy jobb kocsmában. A legjobbnak ítélt játékfilm alkotójának a fődíj, a Szarajevó szíve mellé huszonötezer euró jár a Council of Europe jóvoltából, a zsűri különdíja mellé tízezer euró dukál (Agnes B. szíves felajánlása, hogy ki ő, képtelen vagyok kideríteni), a legjobb színésznőt kettőezer-ötszázzal támogatja a szarajevói nemzetközi repülőtér, a legjobb színészt ugyanannyival a DHL, a legjobb rövidfilmet háromezer euróval díjazza a fesztivál, a zsűri két plakettje mellé ezer eurót tesz a Coca-Cola szarajevói kirendeltsége, a legjobb dokumentumfilmet pedig háromezerrel erősíti meg Svájc külügyminisztériuma.
Hamvas írja a Babérligetkönyvben az északi emberről, hogy állandóan feszül, teljesítmény- és megfelelési kényszerben él, ellentétben a délivel, amelyik beosztja erejét, nem az idő rabszolgája és természetes része a harmónia. (Ezek természetesen nem a mester szavai, de szeretné őket, és azt is, ami itt van.) Ugyanis, bár a nyitófilm jegyeiért és a bejutásért szabályos kézitusa zajlott (pedig háromszor vetítették, gigászi kertmoziban, vörös szőnyeggel és anélkül), a fesztivál csak lassan állt össze, még építik a sátrakat, ácsolják a színpadokat, folyamatosan világítják be a nagy közös mozi díszleteit.
A fesztivál két női filmmel kezdődött (vannak ilyenek, erről majd legközelebb). A tűzijátékok fényei, ropogásai után most a müezzinek hangjai feleselnek egymásnak, beesteledett. Sarajevo by night.