Kihívó nélkül a politikai kaméleon

Gyurcsány, a kaméleon. Így minősíti az Index internetes portál a miniszterelnököt annak az elemzésnek a címében, amelyet Török Gábor politológus készített az MSZP és a Fidesz közötti erőviszonyokat taglalva. Vajon miért tűnik olyan találónak a fenti metafora? A színváltoztatás és a környezetbe való beolvadás képessége mindenki által ismert. Ám az már kevésbé köztudott, hogy a kaméleon a nyelvével hallatlanul gyorsan tud a kiszemelt táplálék után kapni, illetve harapófogóhoz hasonló végtagjaival és farkával olyan szilárdan kapaszkodik a faágakba, hogy szélsőséges körülmények között sem veszíti el az egyensúlyát. Ha pedig a mi derék hüllőnk fenyegetve érzi magát, akkor a lombok közül lepottyan a földre, és mintha mi sem történt volna, sértetlenül elrohan. Legfejlettebb érzékszerve a szem, amely azonnal érzékeli, ha számára veszélyes ragadozó tűnik fel a látóhatáron. Mivel a szemgolyók egymástól függetlenül is mozgathatók, ezért a kaméleon egy időben tudja lesni a kiszemelt zsákmányt, illetve fürkészni környezetét az esetleges vetélytársakra koncentrálva.
A fentiekből könnyű ráismerni Gyurcsány Ferenc személyiségjegyeire. A szocialisták első embere is páratlan hatékonysággal változtatgatja politikai színárnyalatait, miközben a rendszerváltás óta nem látott szilárdsággal kapaszkodik miniszterelnöki székének karfájába. Nincs az a hegyeket megrengető botrány, ami kibillentené egyensúlyából. Amennyiben valamilyen csoda folytán nem sikerül az Országgyűlésnek két hónapon belül leváltania (vagy nem mond le önmagától), akkor ő lesz a harmadik Magyar Köztársaság leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke. Már most hajmeresztő belegondolni, mekkora hozsannával üdvözlik majd ezt a politikusi bravúrt azok az „elfogulatlan” elemzők, akiknek a gyurcsányi hitet védelmező apológiái rendre megtöltik a kormánypárti lapok oldalait. Hozzájuk hasonlóan azon szocialista expolitikusok sem fognak szomorkodni a felettébb hosszúra nyúló regnálás miatt, akik a Heti Válasznak az elmúlt hetekben megjelent kétrészes összeállítása szerint gyakorlatilag pincétől a padlásig megszállták az állami tulajdonban lévő vállalatok vezetését. Ameddig ugyanis Balatonőszöd történetének legnevezetesebb alakja tornyosul az állami szektor fölött, addig a fejedelmi javadalmazás sincs veszélyben, amelyet az indokolatlanul felduzzasztott igazgatótanácsi vagy felügyelő-bizottsági tagságokért vesznek fel az érintettek. Kérdés persze, hogy történne-e lényegi változás, ha Gyurcsány leváltása nyomán egy új szocialista kormányfő kerülne az ország élére. Ne legyen illú-
ziónk. Itt-ott talán feltűnnének új arcok, ám a többség maradna a helyén. Nincs az a megváltozott környezet, amelybe egy vérbeli baloldali káder ne tudna beleolvadni. Az MSZP maga is kaméleonok sokaságából áll, akiknek különös tehetsége van arra, hogy saját soraikból mindig rátaláljanak a legcsavarosabb nyelvű példányra.
De vajon kitör-e egy palotaforradalom, ami kikényszerítené a miniszterelnök-cserét? Adódik-e 2004 után újra olyan váratlan helyzet, amely arra kényszerítené a Baja Ferencek és Puch Lászlók hadseregét, hogy döntsenek, melyik oldalra álljanak a konfliktus kirobbanása után. Nincs olyan hét, hogy ne kerülne napvilágra valamilyen figyelemre méltó hír a szocialista párt belső platform-jainak és erőcsoportjainak szervezkedéséről. Ezek azonban vagy vaklármának bizonyultak, vagy pedig kiderült, hogy a puccsistajelöltek mögött nemhogy tömeges támogatás nincs, de még egy kisvárosi kultúrház előcsarnokát sem tudják támogatóikkal megtölteni. Volt példa arra is, hogy a pártelnöki székben ülő kaméleon – miután radarként mozgó szemével észlelte a veszélyt – maga lendült villámsebesen mozgásba, hogy ravasz kamarillapolitikával szigetelje el a rebellióra készülőket.
Eddig mindig hiányzott egy fontos szereplő – a hatalom csúcsán ülő zsarnok kihívója –, akire szükség lett volna egy valódi shakespeare-i mélységű drámához. Helmeczy László minapi interjújának köszönhetjük, hogy végre körvonalazódni kezdett egy esetleges Brutus személye, aki nem más, mint Veres János pénzügyminiszter. Mindez még akkor sem tekintendő viccnek, ha tisztában vagyunk vele, hogy a Hír Televízió riportereinek és Gaskó István szakszervezeti vezetőnek maffiamódszerekkel történő lejáratási kísérletébe belekeveredő nyírségi ügyvéd a botrány kipattanása óta összevissza beszél. Verest illik komolyan venni, ugyanis tökéletesen alkalmas arra, hogy méltó ellenfele legyen Gyurcsánynak. Feljebbvalójával ellentétben ő nem csupán esélyes a rekorddöntésre. Mivel pénzügyminiszteri kinevezését 2005. április 25-én kapta meg, immár három éve és négy hónapja tölti be hivatalát, ami a rendszerváltás óta eltelt tizennyolc esztendőben hatalmas csúcsnak számít. Annak ellenére sikerült odaragasztania magát pozíciójához, hogy a 2006-os büdzsét csupán könyvelési trükkök százaival (forrás: Gyurcsány Ferenc) sikerült életben tartania. Miután pedig sikerrel titkolta el a 2006-os parlamenti választások kampányában a költségvetési deficit valós adatait, hozzáláthatott a Magyarországot érő nemzetközi elmarasztalások összeszámlálásához. Ezt követően az egyszer már csúfosan megbukott konvergenciaprogram összefabrikálása következett, amihez egy brutális megszorítócsomagot is sikerült társítani. Eközben sorozatos botrányok törtek ki korábbi üzlettársaival és egyes családtagjaival kapcsolatban, amelyek nyomán olyan hadiállapotszerű konfliktussorozat vette kezdetét a pénzügyminiszter és a skandalumokat kirobbantó Hír Televízió között, ami aligha fordulhatott volna elő egy magára valamit is adó politikai kultúrával bíró országban. Bónuszként Veres még a közgazdaság-tudomány forradalmasítására is képes volt, hiszen az általa vezetett PM előterjesztése szerint a kormányzati negyeddel kapcsolatos befektetés teljes egészében megtérült, mivel az elszámolás tízmillió forintos pozitívumot eredményezett. Igaz, hogy az ezer sebből vérző MÁV-ot eközben hatalmas vagyonvesztés érte, vagyis „a kormány hülyének nézte az embereket” (forrás: Cser-Palkovics András), ám az efféle pitiáner tények eddig sem zavarták a pénzügyminiszter kalkulációit.
Veres János tehát sokoldalú ember. A saját bevallása szerint az ő pártján álló Helmeczy László pedig eszerint nem több vétlen áldozatnál, aki az MSZP-n belüli előcsatározásai közben kapott súlyos politikai sebeket. Ha igaz a bajba sodródott ügyvéd állítása, azaz valóban kibontakozóban van egy konfliktus, akkor a szocialista párt joggal pályázhatja meg a földkerekség legostobább politikai szerveződésének címét. Semmivel sem tehetne ugyanis nagyobb szívességet az MSZP a Fidesz számára, mint azzal, ha Gyurcsány helyett a hozzá hasonlóan negatív megítélésű Verest állítaná a kormány élére. Félő azonban, hogy mindez csupán Helmeczy kitalációja, aki így próbálja kihúzni fejét a hurokból. Mégsem zárható ki, hogy valamilyen részigazság mégis bujkálhat a zavaros állítások mögött. A kormányzati kommunikáció valóban feltűnően passzívan reagált a fejleményekre, hiszen általában nagyobb hangerővel szokott kiállni egy-egy megtámadott baloldali politikus mellett.
A kérdés viszont, hogy miért állhatott érdekében a hetek óta szabadságát töltő Gyurcsánynak a párton belül sziklaszilárd pozíciókkal rendelkező pénzügyminiszter botrányba keverése, így is megválaszolatlan marad.
Közben arról se feledkezzünk el, hogy az SZDSZ elnöke, Fodor Gábor ultimátumot intézett a kormányfőhöz, augusztus végéig adva haladékot arra, hogy a kormány mutassa be részletes cselekvési programját. Ellenkező esetben jöhet egy szakértői kormány vagy a 2010-es választások előrehozatala. Korántsem biztos, hogy ennek az ökölrázásnak sokkal több a komolysága, mint egy Helmeczy-interjúnak, ám kétségtelenül újabb bizonyság arra, hogy nagy mozgolódás van a színfalak mögött. Amennyiben olyasféle összeesküvés venné kezdetét, mint ami 2004 nyarán zajlott le, akkor az könnyen vezethet a kaméleon vesztéhez is. Ideje tehát a mi ravasz kis hüllőnknek visszatérnie, és érzékszervei segítségével gyorsan bemérni a tényleges veszélyforrást. Ellenkező esetben ugyanis könnyen lepottyanhat a kormányzati főhatalom fájáról, és akkor nem marad más lehetősége, mint a gyors eliszkolás.