Kivezetés az újságolvasásból (29.)

„A sajtóban a köznapok lehetőségein túl
nyújtsunk feledkezést és megtisztulást,
révületet és lelkesedést.”

(NYÁR VÉGE FELÉ VALÓ SZÉPSÉGEK)
Mert látni azért a lassú elmúlását… akkor is, ha újabb szemműtéten esett át az ember. Még két nap, és meglesz az új olvasószemüvegem, s akkor jobban rálátok majd, mit is írtam (ugyan) a két kezemmel (de csak a kevésbé szürkehályogos jobb szememmel). De hogy visszatérjek a zárójeles címben levő „szépségre”: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – Antoine de Saint-Exupéry szerint (és szerintem is).

(KÉT SZÉP NYÁRI BESZÉLGETÉS IS
SZÍVEN ÉRT…)
Az egyik sms formában gödi barátaimtól Ábrahámhegyről érkezett, a másik élőszóban nagymarosi barátomtól, telefonon. – Nem, nem fogalomzavar így együtt az élő- és a telefonszó, újabb életre val(l)ó, legalábbis megszívlelendő, de mindenképpen jóízű beszélgetés folyt. (Nem az én jóvoltomból.)

LIN JÜ-TANG BÖLCS MOSOLYA KÍSÉRTE
A BESZÉLGETÉST
Ők, (a) kínaiak segítettek nekünk röpke időre – elterelve a figyelmüket még olimpiai örömükről is. És hogy zamata, bukéja, verete, plaszticitása is legyen a nem az elmúlást erősítő… minek? (a beszélgetésnél szebb kifejezés egyelőre nem jut eszembe), na meg, hogy az „őket” is megmagyarázzam: Lao-ce besegített.

AKI MÁSOKAT ISMER, OKOS.
AKI MAGÁT ISMERI, BÖLCS.
Aki másokat legyőz, erős. Aki önmagát legyőzi, hős – azt hiszem, erről győz(ött) meg mind Ábrahámhegyről, mind Nagymarosról a baráti szó.

ÚTRAVALÓUL KAPHATTAM
Ezeket az ajándéknak felfogható, simogató, de baráti szigorral korholó szavaikat is. A „mindenhol jónak lenni” -re való vágyam miatt, holott ügyeskedhet, nem fog(hat) a macska (sem) egyszerre kint s bent (is) egeret. S bár ajándékul kaptam, nem tartom meg magamnak, az ő ajándékaikat engedelmük nélkül is továbbadom (elég, ha belőlük csupán a korholó szavakat tartom meg, útravalóul maradék életemre ez untig elég lesz).

ÜGYELJ GONDOLATAIDRA,
MERT SZAVAIDDÁ VÁLNAK!
– Írják vagy másolják valahonnan. De az ő szűrőjükön keresztül ez egészen másképpen suhinthat meg mindnyájunkat. (A szűrő és a suhintás így együtt már biztosan képzavar.)

ÜGYELJ SZAVAIDRA,
MERT TETTEIDDÉ VÁLNAK!
Ügyelj tetteidre, mert szokásaiddá válnak!
Ügyelj szokásaidra, mert személyiségeddé válnak! Ügyelj személyiségedre, mert az lesz a sorsod!

LEONADRO DA VINCIT IS MEGIDÉZIK
Aki keveset gondolkodik… (nem Vinci), sokat téved.

NEKEM MEG MOST NAGYON KEDVES IDEÍRNI,
– valójában Joseph Roux Egy plébános gondolataiból szóról szóra kimásolni: A barátság nem azért van, hogy valamit kapjunk, hanem hogy lehetőségünk legyen adni. Ebből részemről maximum a továbbadás érvényes ezúttal is.

DE HÁT ILYEN AZ EMBER…
„Egyedüli példány…” – egy sok példányban megjelenő magazinban. Barátaim szívjósága így – a nyár hevén túl – megmelengethet másokat is. Ahogyan Szádeczky-Kardoss György engem.

NINCS IDŐD!
Szoktál-e néha meg-megállni,
És néhány percre megcsodálni
A zöld mezőt, a sok virágot,
Az ezerszínű, szép világot,
A dús erdőt, a zúgó fákat,
A csillagfényes éjszakákat,
A völgy ölét, a hegytetőt?
Nem, neked erre nincs időd! (???)
NEKEM SE…
folytatni… Mert hebrencsként kapkodok ide-oda, mindent bele szeretnék zúdítani ebbe a meghatározott terjedelmű kis írásba. S ráadásul nem saját kútfőből, holott… Oscar Wilde biztatna. Ugyanis képzelőerőnket kárpótlásul kaptuk azért, akik nem lehettünk, humorérzékünket pedig, hogy vigasztalódjunk azért, amik lettünk.