Olvasóinktól

Kispál Ottó (Budapest): El kezekkel a nyugdíjasoktól! Eddig és ne tovább! Mi is emberek vagyunk, mint bárki más. Látja-e, nézi-e a rohanó embertömeg, hogyan is néznek ki az idős emberek? Csak a kárukra elkövetett rablásoknál látható sanyarúságos életvitelük: lerobbant lakás, évtizedek óta nem volt nem volt festés, nyomor nyomor hátán, mert a nyugdíj az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez kevés. Kopott ruhák, ócska cipők, beesett arcok, ápolt, de szegényes külső megjelenés, ezek ők. Mert nem tudják megvédeni magukat, mert az ország vezetői nem képviselik kellően az érdekeiket. Ott fenn is vallják: idősnek, idősebbnek hallgass a neve. Miközben milliók vannak kirekesztve az üdülésből, az egyszerű, tiszta lakás kényelméből, egy új fizura megújulást adó érzéséből, a hőn vágyott tartósabb, kényelmes cipőből, a gyógyulás esélyéből! A kormányzat tudja, ennyi pénz nem elég a megélhetéshez, mégis úgy csinál, mintha a nyugdíj teljes értékű kereset lenne a rezsifizetésnél, a gyógyszeráraknál, élelmiszeráraknál, telefonnál stb. Csak emeli, emeli az árakat, már csillagászati mértékű a gáz-, az áram- a távfűtésszámla, minden. Pedig ők is emberek, nem? Akkor mire a kirekesztés? Tiszta szégyen, hogy a turkálókban az öreg emberek egymás kezéből tépik ki a használt ruhát, cipőt, enynyire lealacsonyítva magukat. Mégis kinek, kiknek a hibája, hogy ide juttatták a nyugdíjasokat? Csak nyomják, nyomják őket egyre lejjebb, ahelyett, hogy aktivitásukat, tudásukat hasznosítanák! Ez emberi gonoszság, társadalmi gonoszság, mint a koldus vagy a mentő, meg a köztéri szobrok ellopása, vagy a vonatvezetékeké. És hol a pénz, az ország pénze, a külföldre síbolt milliárdok? Mégis, ki, kik a hibásak, a felelősek? Nem azért vannak a posztjukon a vezetők, hogy javítsanak a nép, az ország sorsán?

Dr. Huszár Zoltán (Böhönye): Olvasói és állampolgári véleményem a jogalkotók és a jogalkalmazók felé, hogy a vasúti sínszegek kicsavarozása és értékesítése – körülbelül 25 dekagramm darabja – nem szabálysértés, hanem gyilkossági kísérlet.