Akadály, akadály, akadály

Volt időnk hozzászokni a pofonokhoz az elmúlt két hétben, a tegnapitól azonban még most is ég az arcunk. Férfi öttusában Balogh Gábor és Horváth Viktor is esélyesként vágott neki a versenynek, végül a 19., illetve a 26. helyen végeztek. A negyedik számban olyan történt velük, ami még soha: leestek a lóról, s csak üggyel-bajjal tudták teljesíteni a pályát. Megvédve címét az orosz Mojszejev, nyert két litván, Zadnieprovskis és Krungolcas előtt. Félve mondjuk, hogy ma Gyenesei Leila és Vörös Zsuzsanna javíthat.

Általában a vívás a vízválasztó az öttusaversenyeken, tegnap azonban a legfontosabb kérdések a lovaglásban dőltek el. Számunkra mindenképpen. Az első három számot távirati stílusban elintézhetjük. Lövészetben Horváth Viktor 187 kört ért el (ezzel 4. volt), Balogh Gábor 179-et (20.) A vívás utóbbinak ment jobban, 19/16-tal zárt, Horváth „mínuszban” maradt (17/18). Ezzel Horváth visszaesett a 9., Balogh feljött a 12. helyre. Az úszást önmagához mérten mindkét magyar megfelelően teljesítette, de mivel Baloghnak ez nem erőssége, lecsúszott a 15. helyre, Horváth három szám után 7. volt.
Következett a lovaglás. „Érzékeny telivérek, nehéz lesz velük bánni” – figyelmeztetett Balogh. Ám mivel a magyarok jó lovasoknak számítanak, abban bíztunk, ez a körülmény akár a javunkra is válhat. Balogh jóslata már az első lovasnál beigazolódott. A fehérorosz Lapo, az idei budapesti vb bronzérmese valóságos militaryt hajtott végre a pályán. Szörnyű volt látni a vergődését, a nézőkkel együtt talán ő maga is megkönnyebbült, amikor kicsengették. Nemsokára jött Balogh. Láthatóan nagyon megfontoltan haladt, az első három akadályt sikerrel vette. A negyediket leverte, majd a hármas akadályból az elsőt, de az előzmények után úgy voltunk vele, ez még belefér. Ám a nyolcadiknál a lova megtorpant, ő átbucskázott rajta, be az akadály közé. Nagy nehezen talpra állt, fél percbe telt, mire visszaült a helyszínről elgaloppozott Bubu nyergébe. A folytatásban is vert még akadályt, 852 ponttal zárta a számot. Pályafutása során a legrosszabb eredményt elkönyvelve.
A hetedik indulót kellett megvárni ahhoz, hogy végre jó lovaglást lássunk; Zadnieprovskis 1168 pontjáról már akkor sejteni lehetett, hogy kincset ér. Tizenkettedikként következett Horváth, aki sajnos szintén nem tudott megbirkózni a feladattal. A tizedik akadálynál ő is kiesett a nyeregből, de legalább nem szaladt el a lova, kevesebb büntetőpontot kapott időtúllépésért, ezért szerzett 896 pontot. A mezőny második felénél Csaocsao megmutatta, hogy tud ugrani, az amerikai Sacksennel a hátán 1104 pontot hozott. A többségnek azonban rémálommal ért fel a szám, ez a tusa még sohasem jelentett ennyire leküzdhetetlen akadályt a mezőnynek. Sokan a lovakat hibáztatták, de Klaus Schormann, a nemzetközi szövetség német elnöke védte a mundér becsületét. Szerinte a lovak jól felkészültek, a mély talaj jelentette a gondot, ahol úgy érezték magukat, mintha tízcentis mélységből kellett volna elrugaszkodniuk. Éppen ezért a nőknél tizenöt centivel lejjebb teszik az akadályokat.
A férfiakon ez már mit sem segít, s ez különben sem magyarázat a mieink vergődésére. A kényszerű futásnak Horváth 16.-ként, Balogh 20.-ként vágott neki. Azon már végképp ne akadjunk fenn, hogy még ezt sem tudták megtartani, végül a 19., illetve a 26. helyen értek célba.
Magyar öttusázók olimpián még soha sem szerepeltek ilyen rosszul. Újabb „magyar” sportág esett el a pekingi fronton.