Egri lunátikus

Sarokban lapuló kék ördögöket, veres ludakat, farkasok falkáit és a budai várban vonuló tevéket látott „mágnesi álomba merülve” az a különös ifjú, akit egri lunátikusként (holdkórosként) szoktak emlegetni.
Esete sok fejtörést okozott a korabeli orvosoknak, és nem kerülte el a furcsaságokra fogékony tollforgatók figyelmét sem. Hanák Mihály egri orvos 1832-ben könyvet adott közre, amelynek címe: Öszves Dermengés s önképen kifejlett álomjárás története. Ez a könyv a tizenhat esztendős papnövendék, akit csak monogramjával, B. F.-nek jelöl, három hónapig tartó betegségének krónikája.
Mások utóbb kikutatták, hogy az ifjút Berzeviczy Flóriánnak hívták, és Sáros megyei földbirtokos családból származott. Hatéves korában a fejét állítólag megmarta egy veszett kutya, ám hogy ez összefügg-e későbbi eksztázisaival, nem lehet tudni. 1831 decemberében minden különösebb előjel nélkül rosszul lett az egri szeminárium épületében. „Elsőben émelygés fogta el – írja Tóth Béla –, aztán nyavalyatörésszerű rohamok érték. Másnap már őrjöngött. Hatalmas úrnak képzelte magát, majd azt hitte, hogy trombitás. Aztán ugrált, fütyült, később pedig deák nyelven maga szerzette imádságokat énekelt. Nem ismert meg senkit, és dühösen köpdösött maga körül…”
Környezete tanácstalanul szemlélte. Hanák doktor Keszlerffy Józseffel, Heves megye főorvosával sietett a helyszínre. Kérdezgették a szerencsétlent, aki zagyvaságokat felelt, közben hol megnyugodott, hol táncra perdült. Aztán kakasnak meg kutyának képzelte magát. Ugatott, kukorékolt. „Idestova sétál, majd négylábú állatként mormogva lépdel, vagy lekuporodva szökdel, kezével a levegőben kapkod.” Repülni akart, de lefogták. Meg-megkaparintotta a közelében levő tárgyakat, és „macska módra játszik velük…” Álmában – anélkül, hogy magához térne – ágyából kikelt, fel-alá járkált, aztán íróasztalához ült, verseket és jóslatokat vetett a papírra.
Bizonyos eseményeket előre észlelt. „Trance-állapotában egy alkalommal megérezte, hogy az egri érsek a szemináriumban, az ebédlőben van, és meg fogja őt látogatni, ami meg is történt. Egy másik esetben kérni kezdte a jelenlevőket, hogy csapjanak lármát, zörögjenek, mert a harangozó megy föl a toronyba, és mindjárt harangozni kezd. Nem akartak hinni neki, mert nem volt harangszó ideje. A beteg azonban fejére húzta vánkosát, és – a következő pillanatban a harang valóban megszólalt…” Minden zavarta, ami fémből való, a harang, az óra meg a mágnesvas – utóbbival orvosai próbálták kezelni. Egy látogatója próbának vetette alá: zsebeit réz- és vasdarabokkal tömte tele, és így lépett oda a betegágyához, mire görcsös roham jött rá.
Állítólag elmesélte, hogy egy katona nemrég meggyilkolta a társát, és a tetemet ide meg ide elásta, amit meg is találtak hamarosan. Amikor felkereste Bruder báró, hirtelen a vendég zsebére mutatott, és elmondta, hogy az óralánca platinából készült, mert érzi a levegőben „az arany meg az ezüst ízét…”
Végre február 29-én közölte, hogy gyógyultnak érzi magát, és – hirtelen összeroskadt. Még pár hétig kezelték, aztán gyógyultan hazatérhetett. Valóban felépült titokzatos betegségéből, amelyet az orvosok a hisztéria speciális eseteként diagnosztizáltak. Különösen feltűnő volt, hogy előre meg tudta mondani, mikor zuhan „mágneses álomba”, mikor érik el a szörnyű görcsök, és mikor jön rá az őrjöngés. Ezt az autoszuggesztiót mondja a korabeli derék Hanák doktor „önképen kifejlett álomjárásnak”.
Berzeviczy elhagyta a papi pályát, és jogász lett belőle. Pilismaróton szolgált közmegelégedésre. Három egészséges gyermeke született, és hatvan esztendeig élt az ország tiszteletre méltó, derűs, tevékeny polgáraként.