Feliszapoltatott hullámtér

A XIX. század sikeres vállalkozásai közé tartozott a Tisza szabályozása. Ám sok, ma megoldhatatlannak tetsző probléma éppen ennek nyomán állt elő.
A folyószabályozások és ármentesítések lényegesen megváltoztatták a Tisza és mellékfolyói természetes vízjárását. Az átvágások nyomán megrövidült folyók mederesése megnőtt. A folyószabályozással több mint egymillió hektár földterületet nyertek, amelyen most termőföldek, települések, utak vannak. Ezzel együtt egy esetleges gátszakadás sokkal több emberéletet, terményt, házat veszélyeztet, mint a szabályozás előtt. Árvizek alkalmával a víz a megépített töltések miatt aránylag szűk területen vonul le, és nem terül szét a több mint tízezer négyzet-kilométernyi mocsárvilágban, a korábban több hónapra elhúzódó áradások így gyorsabban, általában néhány hét alatt levonulnak – nyilatkozta lapunknak Rakonczai János, a Szegedi Tudományegyetem környezettudományi intézetének vezetője. A szűkebb hullámtéren gyorsabban levonuló árvíz szintje akkor is megnő, ha a csapadék mennyisége nem változik. A vízgyűjtő terület átalakítása megváltoztatja a folyó lefolyási viszonyait. Az erdőirtás, az építkezések általában gyorsítják a lefolyást, így szerepük lehet az árvízi szintek emelkedésében. A legnagyobb árvizek magassága a Tisza vízrendszerében általánosan mintegy három métert emelkedett a folyószabályozások nyomán.
– Az árvízi szintek emelkedésével párhuzamosan csökkent a kisebb vizeké, s a kettő eredményeként szélsőségesebb lett a folyók vízjárása – mondja a geográfus. Ez a Tisza és mellékfolyói esetében mintegy hatméteres vízjáték-növekedést okozott a természetes állapotokhoz viszonyítva. (A vízjáték a mért legnagyobb és legkisebb vízállások különbsége.)
Megváltozott a folyók hordalékszállítása is a beavatkozások nyomán. A korábban az ártéren leülepedett hordalék most részben a hullámtéren rakódik le, amelyet szakkifejezéssel élve lassan feliszapolhat. (Az ártér az a terület, amelyet a folyó árvizei az árvízvédelmi művek megléte nélkül elöntenének, míg a hullámtér a folyók partja és a töltések, illetve a magas partfal közötti terület.) A hullámtér vízszállítása így jelentősen csökkent a szabályozások óta, emiatt a kisebb vízhozamú árvizek is magasabb vízállással vonulnak le.
Egy-egy árvíz levonulására a befogadó nagyobb folyók vízállása is jelentős hatással van. Így volt ez 2006-ban, amikor a Tisza alsó szakaszán – így Szegednél is – azért alakult ki minden korábbinál magasabb vízállás, mert a Duna korábbi áradása erősen korlátozta a Tiszából érkező víz befogadását. Mindezek a folyamatok a klímaváltozással vélhetően kapcsolatban álló szélsőségesebb csapadékeloszlással egészülnek ki.
Rakonczai szerint a szükségtározók építése sem feltétlenül jelent megoldást. A mellékfolyókon, például a Körösökön jól működnek a tározók. Nagyobb vízhozamú folyószakaszoknál viszont kérdéses lehet a hatékonyságuk. Egy-egy áradáskor ugyanis olyan hatalmas mennyiségű víz érkezik a folyókon, hogy még a több tízmillió köbméteres befogadóképességű víztározók is csak húsz-harminc centiméterrel csökkentenék a vízszintet.
A hegyekben történt erdőirtások fontosak lehetnek, de a szakértő szerint az általánosan véltnél kisebb a szerepük az árvizek kialakulásában. A döntő tényező a hirtelen leeső (vagy gyorsan elolvadó) nagy mennyiségű csapadék, amely már nem köthető évszakokhoz. Az enyhe telek miatt ma már nem ritkák az árvizek tél közepén sem – ilyesmi korábban szinte ismeretlen volt –, de okozott már gondot árvíz nyári aszályos időszakban is.