Sansz

Olvasom, hogy megszűnik az egykori KISZ-vagyon jelentős részét kezelő Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány. Az ábrándos elnevezésű szervezet mára mindössze egyetlen fogyatékosiskolával bír, holott a közalapítványra annak idején mintegy hetven ingatlant bíztak, amelyet kuratóriumi elnökként Varju László is igazgatott – ő jelenleg az MSZP frakcióigazgatója (nem lenne haszontalan átvilágítani, talán a biztosítékot is kiverné).
Eközben egykori demiszes (Demokratikus Ifjúsági Szövetség) csókos haveroknak is jutott több millió forint a Miniszterelnöki Hivatal támogatási keretéből. Kétmillióval támogatták ugyanis fejezeti kezelésű előirányzatainak (ez nem tudom, mit jelent) terhére a Sansz Alapítványt azért, hogy létrehozzon és üzemeltessen egy online vitafórumot. Az alapítvány honlapját tavaly óta nem is frissítették, valószínűleg nem volt sanszuk. Itt Takács István nevét kell említeni, a mozgalmi ember a Demisz heroikus irodavezetője volt. Lánglelkű István akkor került a média (és a bűnüldözés) kereszttüzébe, amikor kiderült, a Sansz Alapítványhoz utalta át az 1848–49-es szabadságharc emlékművére – az állampolgároktól – még a rendszerváltás előtt összegyűjtött több mint négymillió forintot. Ez elég volt az aktuális hétvégére, most újra elkél a vörös segély. Az emlékműből természetesen nem lett semmi sem, Takács István a mai napig nem tud elszámolni az állampolgároktól összegyűjtött milliókkal. A jelek szerint emiatt nem háborog a lelkiismerete, a veterán ifjúkommunista ma is aktív, virgonckodik, honlapra gyűjt. És még mindig kap újabb sanszot a regnáló hatalomtól. Meddig még?