Sikeres válogatott hátország nélkül?

Létezhet-e magyar válogatott magyar labdarúgás nélkül? Elsősorban talán erre a kérdésre kellene választ adnia a ma megkezdődő világbajnoki selejtezősorozatnak, amelynek első felvonásán csapatunk ma este háromnegyed nyolckor a Puskás Ferenc Stadionban fogadja Dániát. A csoportból, amelynek tagja még Portugália, Svédország, Albánia és Málta, az első helyezett jut ki közvetlenül a 2010-es dél-afrikai vb-re, a másodikok pedig oda-visszavágós pótkvalifikációs párharcot vívnak.

Magyar labdarúgás persze bizonyos értelemben igenis van, hiszen például a hét közben országos kupaküzdelmek zajlottak, ezek keretében az Újpest a 123. percben egyenlített Vecsésen, a Ferencváros pedig tizenegyespárbajban búcsúztatta a Szigetszentmiklóst. Futballunk azonban nemzetközi mércével már érzékelhetetlen. Ennek legújabb bizonyítékaként az MTK 7-0-s, a Debrecen 7-3-as, a Győr 6-2-es összesítéssel esett ki a kontinentális kupák selejtezőiből; s a hazai bajnok kék-fehér gárda javában kiárusítja csapatát, mert itthon úgyis feljutott a csúcsra, az árfolyamok tehát most a lehető legmagasabbak, az pedig fel sem vetődik a klubnál, hogy az európai porondon bármilyen részsikert megcélozzon. A sokkal inkább gazdasági, mintsem sportszakmai vállalkozásként működő MTK-n nincs is miért számon kérnünk ezt a szurkolói szemmel bántóan realista üzleti szemléletet.
Hogy akkor hogyan, mitől lehetne sikeres a válogatott? Egyrészt adódik, hogy légiósai segítségével, akik még fiatalon, „megromlásuk” előtt eljutottak külföldre, vagy szakmai és mentális fölényüknek, kitartásuknak köszönhetően hazai bizonyításuk után sem süllyedtek el, amíg a határon túl felfigyeltek rájuk. Akadt rá bőven példa eddig is (csak nem nálunk…), hogy egy gyengébb színvonalú klubfutballal bíró ország fiai válogatott szinten kiemelkedőt tudtak nyújtani. A nemzeti gárdánál a csapatszellem sem feltétlenül vész el, hiszen nem kell hétről hétre bizonyítani, pár barátságos találkozó mellett leginkább a tíz vb-selejtezőn. Ám ezek a játékosok mégiscsak az itthoni „anyagból” vétettek, Ronald Koeman szövetségi kapitány viszont holland. Lothar Matthäus kapcsán nem jött be külföldi szakvezetés, a német legenda jól fanatizált, ám semmivel sem ért el jobb eredményeket, mint magyar elődei; emberi gyengeségeit pedig azóta is bizonyítja. Koeman nyugodtabb erő, tisztes családapa, megfontolt ember, ettől persze még nincs garantálva a siker, de kiindulásnak jó. Vele a csapat eddig három felkészülési találkozót vívott, a görögöket legyőzte, a horvátokkal és a montenegróiakkal döntetlenezett, a mai, dánok elleni vb-selejtező lesz az első tétmérkőzés.
Amely előtt Koeman többször hangsúlyozta, legnagyobb gondja, hogy a kerettagok egy része nem kap rendszeres szerepet klubjában, így változtatnia kellett. Kapusposzton ezért kerülhetett újra képbe Babos Gábor, a csatároknál pedig Torghelle Sándor, a korábbi fiatalításról szóló passzust tehát a jelek szerint elfelejthetjük. A sokat bizonytalankodó védelemben egyelőre csak Juhász Roland helye stabil, a középpálya lenne a legerősebb csapatrész, ha Dzsudzsák Balázs Eindhovenben, Huszti Szabolcs pedig Hannoverben visszakerülne a kezdőbe. Még szerencse, hogy Gera Zoltánnal (Fulham) és Hajnal Tamással (Dortmund) nincs ilyen gond. Elöl viszont van, Koemannál már Huszti is játszott centert, de Torghelle reaktiválása is jelzi, a kapitányt minden megoldás érdekli. Kezdőcsapatot nem hirdetett, de a tegnapi edzés alapján várható megoldás: Babos – Szélesi, Juhász, Vaskó, Vanczák – Dárdai, Vadócz, Tóth B. – Hajnal – Gera, Torghelle.
Ami a vendégeket illeti, Morten Olsen szövetségi kapitány tegnap minden idők egyik legrövidebb sajtótájékoztatóját tartotta meg közel száz, zömében dán újságíró előtt. Az összejövetel 13 órakor kezdődött, a hivatalos része pedig 13.07-kor véget is ért. Az 59 éves, játékosként 102-szeres válogatott szakvezető a hét percbe belesűrített egy mintegy ötperces monológot dánul, röviden válaszolt két dán kolléga kérdésére, természetesen dánul, majd felállt az asztaltól, hogy a sorba rendeződő sajtómunkásoknak immár egyenként megfeleljen, angolul is. Olsen nem kertelt: bár nehéz mérkőzésre számít, egyértelműen a három pont megszerzése reményében érkeztek Budapestre. „A magyarok várhatólag nagyon harcosan lépnek majd fel, mivel hazai pályán lesznek, ráadásul nyilvánvalóan bizonyítani akarnak az új szövetségi kapitánynak” – mondta az egykori kiváló védő, akinek komoly gondot okoz, hogy három „jegyzett” játékosa közül Tomasson (Feyenoord) és a Stoke City kapusa, Thomas Sörensen szinte biztosan nem játszhat, de a sajtótájékoztatón részt vevő Bendtner (Arsenal) lábán éktelenkedő hatalmas fáslit látva neki is elég roszszak a kilátásai.
Morten Olsen szerint egyébként az európai 1. csoportból a portugál válogatott kiemelkedik, a dán, a svéd, a magyar és az albán nemzeti együttes összevetésében viszont nincs nagy különbség, közöttük a pillanatnyi forma dönt majd. Magyar–dán összevetésben eddig 13 „pillanatot” számolhatunk össze 1955 és 1994 között. A mérleg a mieink szempontjából 8 győzelem, 2 döntetlen és 3 vereség, tétmérkőzésen 6 győzelem, 2 vereség. Ugyanakkor a magyar válogatott legutóbb közel negyedszázada nyert a dánok ellen: 1983. október 26-án 1-0-ra a Népstadionban.
A mai helyszín, immár Puskás Ferenc nevét viselve, ugyanaz, csak közben fordult kocka, s azóta mi még mindig zuhanunk. Igaz, már ők sem emelkednek az egekbe, az 1992-es Eb-győzelemig, hiszen a legutóbbi két világversenyről lemaradtak. Mi pedig 1986 óta mindegyikről, tehát egyelőre kéretik a vágyakat kordában tartani.