Együttállás

Jézus valószínűleg időszámításunk előtt 7-ben született, véli számításaira alapozva Ponori Thewrewk Aurél csillagász. A nyolcvannyolc éves asztronómus az utóbbi évtizedeket a Bibliában és az Isteni színjátékban megjelenő csillagászati jelenségek tudományos hátterének kutatására szentelte.

Ponori Thewrewk Aurél 1921-ben született Budapesten. 1944-ben szerzett szakcsillagászi képesítést és matematika–fizika tanári oklevelet a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1944 és 1948 között a Csillagászati Kutatóintézet gyakornoka volt. 1946-tól tanárként dolgozott, majd a Geofizikai Mérőműszerek Gyárában helyezkedett el mérnökként. 1962 és 1975 között a Táncsics Könyvkiadó szerkesztője, közben 1963-tól a TIT Uránia Bemutató Csillagvizsgáló igazgatóhelyettese volt. Az 1977-ben megnyílt Budapesti Planetárium első igazgatójaként ment nyugdíjba 1981-ben. Évekig tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, és számos tudománytörténeti és kultúrtörténeti könyve jelent meg, például a Csillagok a Bibliában (1993), a Divina Astronomia (2001) és A Nap fiai (2007).

A magyar csillagászok közül sokan az ön indíttatására választották ezt a pályát. Hogyan kezdődött a pályafutása a világháború utáni Magyarországon?
– A történet nem a háború után, hanem egy évtizeddel korábban kezdődött. 1934-ben, amikor apám meghalt, már eldöntöttem magamban, hogy csillagász leszek. Nagybátyám a család legidősebb férfi tagjaként elvitt egy csillagvizsgálóba, azzal a nem titkolt céllal, hogy majd ott lebeszélnek róla. Az igazgató viszont, miután meghallgatott, azt mondta, hogy az érdeklődést nem szabad elfojtani. És én nem is fojtottam el. Az egyetem elvégzése után, 1944–48 között a Csillagászati Kutatóintézetben voltam díjtalan gyakornok. Időközben elvittek katonának, majd hadifogságba estem, de az igazgató mindvégig megtartott ebben a számára semmilyen kiadást nem jelentő állásban. Amikor megérkeztem a fogságból, azzal szembesültem, hogy a lakásomat kisajátították, édesanyám meghalt, és meg kellett élnem valamiből. Minthogy tanári oklevelet is szereztem, tanítani kezdtem, és igyekeztem befészkelni magamat csillagásznak. Megírtam a doktori disszertációmat a Bibliában szereplő Mózes-féle napfogyatkozásról.
– Ez tudományterületeken átívelő téma. Hogyan fogadták?
– A dolgozatot az intézet igazgatója nem fogadta el. Azt mondta, hogy ő már kijött a gyakorlatból, és nem tudja igazolni az általam kiszámított napfogyatkozások időpontjainak helyességét. Szerinte a dolgozat nem is annyira csillagászati, mint inkább történeti témájú, ezért az ókori történeti tanszékre irányított. Ott a professzor elolvasta, és el volt ragadtatva tőle, de ő sem tudott mit kezdeni a benne szereplő sok számmal, így továbbküldött a matematikusokhoz. Fejér Lipót, akit jól ismertem, minthogy nála írtam a szakdolgozatomat az egyiptomiak geometriájáról, közölte velem, hogy beláthatom, ő ezt nem fogadhatja el matematikai disszertációnak, hiszen a matematikához mint tudományhoz nem sok köze van. Ekkor vezették be, hogy csak úgy lehet doktorálni, ha az ember két évig hallgat marxista–leninista tárgyakat, amihez nekem nem sok kedvem volt. Akkoriban már három gyermekem volt, és három iskolában is tanítottam. Előfordult, hogy ötvenegy órát tartottam egy héten. Így nem tudtam doktorálni, és nem kerülhettem tudományos munkatársként a svábhegyi obszervatóriumba. Szerencsémre Kulin György megalapította a Magyar Csillagászati Egyesületet, és tudományos ismeretterjesztéssel kezdett foglalkozni. Mellé álltam, és 1989-es haláláig munkatársak voltunk.
– Tehát már a szakdolgozatában is tudománytörténettel foglalkozott. Hogyan tekint az asztrológiára, amelynek közös gyökerei vannak a tudományos csillagászattal?
– Csillagász volnék, de mindig érdekelt a régészet, különösen az egyiptomi régészet. Az egyiptomi történeteket olvasva már egészen korán rábukkantam olyan megfigyelésekre, eseményekre, amelyek csillagászati úton is magyarázhatók. A tudományos csillagászat és az asztrológia az én értelmezésem szerint már Kopernikusz idejében elvált egymástól. Kopernikusz Az égi pályák körforgásáról című művében bizonyította be, hogy nem a Föld a világegyetem középpontja, és nem körülötte mozog minden egyéb égitest, hanem a Naprendszer bolygói a Nap körül keringenek. Így minden, amit a Föld fontosságával kapcsolatban tartottak, főként, hogy a csillagok szerepe a földi események irányítása, semmissé vált. Furcsa, hogy még ma is vannak, akik hisznek ebben.
– Az utóbbi évtizedekben a Bibliában leírt égi történések kutatásával foglalkozott. Ezek közül is legismertebb a betlehemi csillag története. Mi állhatott ennek hátterében?
– E csillagászati jelenség számos jellemzője kikövetkeztethető. Nem lehetett nagyon fényes, mert akkor látták volna Jeruzsálemben, sőt távolabb is. A kínai csillagászok abban az időben igen intenzíven figyelték az eget, és sok, ennél jóval kisebb jelenséget is felfedeztek, ezt viszont nem. Így nem lehetett például egy szupernóva felvillanása. Újabb támpontot jelenthet, hogy a látvány még a bölcsek számára is időszakos volt. Amikor elindultak Jeruzsálemből Betlehem felé, akkor megpillantották a csillagot az Írás szerint, amiből arra következtethetünk, hogy indulásuk előtt, néhány hónappal korábban, illetve érkezésükkor látták az égen. A Krisztus születését ábrázoló festmények több mint felén csóvás üstökösként jelenik meg a betlehemi csillag. Az ókorban és a középkorban azonban az üstökösnek általában negatív jelentést tulajdonítottak, hiszen a csóvája szablyára hasonlított, így nem valószínű, hogy egy üstökös megfigyeléséből ilyen örömteli jelentést olvastak volna ki.
– Honnan származhattak a napkeleti bölcsek?
– A bölcsek származásáról és Jézus pontos születési idejéről is megoszlik a kutatók véleménye. Mindkét ügyben támpontot jelenthet azonban, hogy a Betlehemtől keletre lévő újbabiloni csillagvizsgáló szemináriumokban egy Krisztus előtt 7-ben megfigyelt bolygóegyüttállásról írtak feljegyzést. Leírták, hogy a Jupiter és a Szaturnusz bolygók a Halak csillagképben álltak együtt. Erre annak előtte nyolcszázhatvan évvel volt utoljára példa. Mindkét bolygó fényes, a Jupiter fénye összevethető a Vénuszéval, mezopotámiai elnevezése Kakkabu piszu volt, amely fehér csillagot jelentett. Már évekkel korábban előre jelezhették ezt a háromszoros együttállást, amelyet később kiegészített a Mars feltűnése az égen, a háborúság és a veszély jelzéseként. Az ókori csillagászok értelmezésében a Jupiter az uralkodás és a hatalom, a Szaturnusz pedig a szombati nap, illetve a zsidók csillaga volt. E kettő pedig a Halak csillagképben állt együtt, amely a mai asztrológia szerint is a születést jelenti. E jelekből annyira világos lehetett a bölcsek számára a zsidók királyának megszületése, hogy elképzelhető, hogy felkerekedtek a megkeresésére.
– Akkor tehát valószínűleg időszámításunk kezdete előtt 7-ben született Jézus?
– Az teljes bizonyossággal állítható, hogy időszámításunk előtt 4-nél korábban született, hiszen abban az évben halt meg Heródes. Dionysius Exiguus, a hatodik században élt római egyházfi a Biblia alapján kiszámította, hogy Jézus Augustus császár uralkodásának huszonnyolcadik évében született, és ennek alapján meghatározta azt az évet, amelyhez mind a mai napig az időszámításunkat viszonyítjuk. Csakhogy Augustus Octavianusként lépett a trónra, és csak négy év múltán vette fel az Augustus nevet, tehát Dionysius itt már négy évet tévedett. Újabb évvel kell korábbra helyeznünk Jézus születését amiatt, hogy a hatodik században még nem ismerték a nullát, így Krisztus születésének évét nem 0-nak, hanem 1-nek tekintették. Tudjuk, hogy Jézus születésekor Augustus parancsára az egész Római Birodalomban vagyonösszeírást, cenzust tartottak, amelyet a császár Krisztus előtt 8-ban rendelt el. Elképzelhető, hogy a birodalom távolabbi provinciáiban ezt csak egy évvel később, 7-ben hajtották végre, amely egybeeshetett a bolygóegyüttállással.
– A múltban is voltak csillagászok, akik igyekeztek a betlehemi csillag nyomára bukkanni?
– Jézus születésének időpontját már Kepler is próbálta csillagászati számításokra alapozva meghatározni. Az ő idejében, 1603–1604 fordulóján ugyancsak együtt állt a Jupiter és a Szaturnusz, néhány héttel később pedig egy új csillag tűnt föl az égen. Ez volt az utolsó szupernóva-robbanás a tejútrendszerben az utóbbi évezredben. Kepler úgy okoskodott, hogy ha a két bolygó együttállása kivált ilyen csillagfelvillanást, akkor elképzelhető, hogy az együttállást Jézus születésekor is hasonló jelenség kísérte. Már abban az időben is egészen pontosan ismerték a bolygók keringési idejét. A Jupiteré nagyjából tizenkét, a Szaturnuszé pedig harminc év. Kepler kiszámolta, hogy ezek mintegy húszévente együtt állnak, és Krisztus előtt 7-ben megtalálta az együttállást. Új csillag azonban nem jelent meg akkoriban az égen, minthogy a két jelenségnek semmi köze sincs egymáshoz, csak véletlen egybeesésről volt szó.
– Sok más égi tüneményről olvashatunk a Bibliában. Az egyiptomi elsötétülést például többen napfogyatkozással azonosítják.
– Kétségtelen, hogy a kilencedik csapás napfogyatkozáshoz kapcsolódott. A Biblia szerint Mózes felemelte kezét, és „sűrű sötétség támadt egész Egyiptomban három napig. Az emberek nem látták egymást, és három napig senki sem tudott kimozdulni a helyéből”. Tehát a fordítás szerint három napig volt sötétség. Ez kizárná a napfogyatkozást, hiszen annak maximális időtartama hét perc. A Magyarországon 1999-ben látott napfogyatkozás vagy másfél percig tartott. Ha viszont másképp tagoljuk a mondatot – az ótestamentumi héber szövegben ugyanis nincs jelölve a mondatok vége –, akkor úgy is olvashatjuk, hogy nem a sötétség tartott három napig, hanem az emberek nem mertek kimozdulni otthonaikból három napig. Így nyugodtan lehetett napfogyatkozás. E napfogyatkozás időpontjáról megoszlik a történészek véleménye. A XIX. században egy magyar egyiptológus, Mahler Ede megpróbálta kiszámítani, hogy ez mikor lehetett, és arra jutott, hogy Krisztus előtt 1335-ben volt. Abban az időben a holdtáblázatok még pontatlanok voltak, így számítása valószínűleg hibás. A kutatók többsége úgy gondolja, hogy ez a napfogyatkozás Kr. e. a XIII. században lehetett, II. Ramszesz uralkodásának idején, aki az építkezésekhez nemcsak egyiptomi, hanem zsidó munkásokat is alkalmazott. Megkíséreltem kiszámítani az időpontot, és Kr. e. 1262-ben volt egy olyan napfogyatkozás, amely Észak-Egyiptomban nagy sötétséget okozott.
– Más adatok is megerősítik ezt a feltevést?
– A hagyomány szerint negyven évvel később, a zsidók vándorlásának végén, Józsué idejében megállt a Nap. A negyven misztikus számnak tekinthető, így a vándorlás a valóságban néhány évvel rövidebb vagy hosszabb lehetett. A leírás szerint megállt a Nap, ami nemcsak azt jelentheti, hogy nem mozog, de azt is, hogy nem világít. 1595-ben egy erdélyi napfogyatkozásról is azt írta Nösser Simon krónikás, hogy „a Nap elsötétedett, és másfél órára megállott”. Kiszámoltam, hogy a Krisztus előtti XIII. században, 1223-ban valóban volt egy nagy napfogyatkozás, harminckilenc évvel az egyiptomi fogyatkozás után. E két időpont biztosra vehető, hiszen a Hold mozgásegyenleteit ma már elég pontosan ismerjük. Az egyenletek finomításában egyébként fontos szerepük volt azoknak a napfogyatkozásoknak, amelyeket például Mezopotámiában a pontos időpont és a helyszín megjelölésével írtak le.
– A modern csillagászathoz hatalmas beruházást igénylő műszerek, űrtávcsövek, rádióteleszkópok kellenek. Egy magyar csillagásznak, legyen bármilyen tehetséges, van lehetősége rá, hogy nagy felfedezéseket tegyen?
– Hadd mondjak el egy történetet. Épp most fejeztem be egy könyvet a Holdról, amelynek Az éj királynője lesz a címe. Ennek a szerkesztője egy fiatal csillagász, Sárneczky Krisztián, aki már több mint ötven kisbolygót fedezett föl a piszkés-tetői csillagvizsgáló távcsövével. Tehát még mindig lehet találni újabb és újabb kisbolygókat hagyományos távcsövekkel. Sárneczky fedezte fel például a Thewrewk kisbolygót is 2000. január 1-jén, amelynek fényképe itt lóg a szobám falán. A fényessége jóval a láthatóság alatt van. Nemrég találtam meg az adatait az interneten, egy spanyol nyelvű honlapon. Ezek szerint a kisbolygó keringési ideje 1994 nap, átmérője 15–16 kilométer, távolsága a Naptól 2,8–3,3 csillagászati egység, amely a Nap és a Föld távolságának, 150 millió kilométernek felel meg. A Thewrewk így 420–495 millió kilométerre a Naptól, a Mars és a Jupiter között helyezkedik el.