Napi sajtószemle

The New York Times
Egy napra, egy órára egy országként hajoljunk meg. Csaknem 233 évvel megalapításunk, 144 évvel polgárháborúnk befejezése és 46 évvel Martin Luther King „Van egy álmom” kezdetű beszéde után a bevándorlók ezen őrült egyvelege, nevezzük őket amerikaiaknak, végre egy fekete férfit, Barack Hussein Obamát választották meg elnöküknek – kezdi elismerő publicisztikáját a legnagyobb New York-i lapban Thomas L. Friedman, aki szerint nem szabad hagyni, hogy ez legyen az ország egyetlen nagy tette. „Újra kell írnunk a történelmet, amely újraindítja, feléleszti, megerősíti Amerikát” – írja a szerző, majd így folytatja: „Remélem, Obama valóban haverkodott sok éven át azzal az öreg chicagói radikális Bill Ayersszel. Remélem, Obama titokban tényleg radikális. Nem baloldali vagy jobboldali radikális, szimplán radikális, mert ez egy radikális pillanat”. Ismeretes, Bill Ayerst John McCain stábja húzta elő a kalapból a tavalyi kampányhajrában. Ayers, az 1960–70-es években működő Weather Underground nevű, világforradalmat hirdető csoport aktivistája ugyanannak a jótékonysági szervezetnek volt a tagja, amelynek Obama is.

washingtonpost.com
Egyenes beszéd volt, mint amilyen a korábbi amerikai elnököké. (…) Az új elnök nem a retorikára helyezte a hangsúlyt, nem próbált jó pontokat szerezni. Csupán elmondta az igazságot – a nehézségekkel együtt – arról, hol tart az ország, és merre kellene haladnia – elemzi Obama beiktatási beszédét vezércikkében David Ignatius a washingtoni lap tegnap megjelent számában. A szerző kitér a szöveg azon részére, amelyben Obama hangsúlyozza, új módon fog közeledni a mozlim világhoz, a kölcsönös érdekek és tisztelet alapján. Ignatius szerint ez volt a megfelelő üzenet. „Obama elnöksége nem a kedélyes csevegésről és a meditációról fog szólni. (…) A dialógus az érdekekre helyezi a hangsúlyt. Damaszkusz és Teherán ravasz alkudozói csak az ilyesfajta megbeszélésekből tudnak szót érteni.”