Cseppfolyósgáz-terminált új vezetékek helyett?

Politikai támogatást élvez az a törekvés, hogy csökkenjen az orosz gáztól való függőség – véli Klaus Hammer, a nagykereskedő E.ON Földgáz Trade igazgatósági elnöke. Szerinte az új vezetékek építése mellett erre valós megoldást nyújthat a cseppfolyós gáz Európába szállítása. A cégvezető beszélt arról is: a krízisben mutatott hozzáállásuk talán „nem jött rosszul” a magyar kormánnyal folytatott árképzési vitában.

Szállítás a tengeren

A Nabucco és a Déli Áramlat gázvezetékek terve mellett az utóbbi időben kevés szó esett a cseppfolyós gázról (LNG), amelyet többen megfelelőbb alternatívának tartanak a források diverzifikálására, mint a csőhálózatok építését. A tervek szerint 2012-ben helyeznék üzembe azt több mint 800 millió euróba kerülő LNG-terminált a horvátországi Krk-szigeten, amely többek közt Magyarországra is tudna szállítani a folyékony fűtőanyagból. Úgy számolnak, hogy évente 10-15 milliárd köbméteres kapacitással tudna működni az állomás, ami a Nabucco vezetéknek – amelynek végső szállítási kapacitását évi 30 milliárd köbméterre teszik – mindössze a felét jelenti, így jól látszik, hogy csak kiegészítő megoldásként lehet vele számolni.
Másik hátránya az elképzelésnek, hogy az ilyen módon importált gáz jóval többe kerül, mint a csövön érkező. Ennek oka természetesen elsősorban az, hogy a tüzelőanyagot először cseppfolyósítani kell, majd ismét gázosítani, emellett a szállítási költségek is magasabbak. – A LNG ára akkor jelenthet problémát, ha a kőolaj olcsó marad – mutatott rá Matthias Keuchel, az E.ON Földgáz Trade gázbeszerzésért felelős igazgatósági tagja. Hozzátette, ez azonban egy hosszú távú projekt, így szerinte nem szabad a jelenlegi helyzetből kiindulni, mivel „az olaj ára sem marad tartósan 40 dollár hordónként”. Emellett kiemelte, felmérték azt, hogy az LNG-re valós igény van Európában. Keuchel kitért arra is, hogy ellentétben a Nabucco-projekttel, itt nem jelenthet gondot a források biztosítása, mivel ezt a terméket egyre több helyen állítják elő, ráadásul a legnagyobb fogyasztó Egyesült Államok kereslete az előrejelzések szerint vissza fog esni a közeljövőben. Az E.ON adatai szerint 2006-ban még csak az unió gázfogyasztásának 16 százalékát fedezték a cseppfolyós fűtőanyagból, 2020-ra azonban ez az arány 24 százalékra emelkedhet. Vagyis a következő évtizedben az EU 27 országában a 2006-os éves szinten 48 milliárd köbméteres LNG-import mintegy 130 milliárd köbméterre nőhet.
A horvátországi projektben részt vevő öt energiaipari cég – a német E.ON és RWE, a francia Total, az osztrák OMV és a szlovén Geoplin – forrás szemszögéből elsősorban közel-keleti és észak-afrikai országokra számíthat. Szóba jöhet partnerként Irán, Katar, az Egyesült Arab Emirátusok vagy Omán, miközben Afrikából Algéria, Egyiptom vagy Líbia játszhat szerepet. A főként nyugat-európai felhasználók között Magyarország is jelen lenne, amennyiben a terminállal egy időben elkészülne a Horvátországot Magyarországgal összekötő észak-déli vezeték. Eközben Szlovákia – mely jelenleg gyakorlatilag 100 százalékban függ az orosz földgáztól – is jelezte a gázkrízis következtében, hogy szívesen részt venne a jövőben az LNG-importban.
A cseppfolyós gáz nagy előnye a vezetékben szállítottal szemben, hogy az LNG-t tartalmazó tartályok gyakorlatilag a világ bármely pontjára eljuttathatók hajó segítségével. Ráadásul jóval kisebb térre is van szükség szállításukhoz, mivel 600 köbméter légnemű gázból mindössze 1 köbméter LNG keletkezik a cseppfolyósítás során. Ehhez csupán arra van szükség, hogy a fűtőanyagot a megfelelő eljárással –163 Celsius-fokra hűtsék le, s tartósan ezen a hőmérsékleten tartsák. A krk-szigeti terminál funkciója egyrészt az lenne, hogy fogadja, tárolja a folyékony gázt, illetve hogy halmazállapotát ismét légneműre tudják változtatni, hogy ezáltal betáplálható legyen a vezetékrendszerbe.