Teszteli a beszállítónak jelentkezett magyar cégeket, mielőtt szóba áll velük a brit tulajdonú Tesco áruházlánc idehaza – tudta meg lapunk. Ez azt jelenti, hogy egy erre szakosodott alvállalattal előbb felméretik, mekkora nyereség termelésére képes az a cég, amelyik szeretne bekerülni a multi polcaira, s ha az nem éri el a 25-30 százalékot évente, akkor – függetlenül attól, hogy milyen terméket kíván eladni – nem foglalkoznak többet az adott vállalattal – vázolta egy pórul járt hazai mikrocég vezetője. Pálfi Jenő elmondta: évek óta működő, minőségi piskótatermékeket gyártó üzeme korábban kísérletet tett arra, hogy bekerüljön a Tesco termékkínálatába, ám mivel kis cége nem termel annyi nyereséget, amiből ki tudná fizetni a multilánc által elvárt visszatérítést, nem is kötött vele szerződést az áruház. A vállalkozásnak a Tescóban eladott árui bevételéből 23 százalékot kellett volna a bevásárlóközpontnak átutalnia.
*
Lapunk már több eset kapcsán rávilágított: az élelmiszer-eladások több mint 90 százalékát bonyolító szuper- és hipermarketek erőfölényük révén kőkemény feltételeket diktálnak a magyar termelők felé. A Gazdasági Versenyhivatal egy korábbi felmérése szerint egészen pontosan 81-féle jogcímen sarcolják a vállalkozásokat. Ahhoz azonban, hogy egy beszállító eljusson egyáltalán a boltok polcaira, egyes áruházaknál cég- és termékbelistázási díj címén is súlyos milliókat kell fizetni. Pálfi Jenő mikrovállalkozásának például annak idején hárommillió forintjába került, hogy az Auchan árulja a termékeit, de úgy tudja, a nagyobb beszállítók számára ötmillió forintnál kezdődik a belépő ára.
– A multi akkor jár jól, ha a beszállítókat váltogatja, azaz a több millió forintos belépési díjakat minden új partnertől be tudja szedni. Tehát nem az a cél, hogy állandó legyen a beszállító – magyarázta Pálfi Jenő, aki az elmúlt évtizedben több láncnak fizetett már egyebek mellett polcpénzt, áruháznyitási és logisztikai hozzájárulást, bónuszokat, soron kívüli marketingköltséget, összesen mintegy 70 millió forint értékben. A vállalkozó szerint hiába állítja a versenyhivatal, hogy a magyar piacon lévő, egyébként 50-80 százalékos árréssel működő hálózatok nem kartelleznek, mert ugyanaz a beszerzési stratégia és ugyanaz a körmönfont szerződési gyakorlat jellemző valamennyiükre. Éppen ezért a vállalkozó levélben jelezte Gráf József agrárminiszter felé, hogy a tárcánál készülő etikai kódex, amely a beszállítók és a kereskedők viszonyát hivatott rendezni, nem elegendő a zsaroláshoz hasonló, multik által behozott módszerek megfékezésére.
Ide kemény törvényi szabályozás szükséges – jelentette ki Pálfi, aki a miniszterhez írt levelében arra is rámutat, mennyi pénzt nyertek a hazai cégeken a 12 éve itt működő multiáruházláncok. Számításai szerint a multik éves nettó forgalmából levonva a külföldi áruk becsült forgalmát, majd a maradványt beszorozva a visszatérítések mértékével, 8-10 ezermilliárd forint jön ki, ami az inflációt is figyelembe véve legalább 13-15 ezermilliárd forintot jelenthet a mai értéken. – Ez az, amit tőlünk, termelőktől, gyártóktól, adófizetőktől vettek el a multik, s aminek csak egy minimális töredéke ment termék- és cégfejlesztésre, munkahelyteremtésre, adóbefizetésre – tette hozzá.
Kérdésünkre azt is megerősítette a beszállító, hogy a multik többsége már eddig sem tartotta be a törvényben rögzített 30 napos fizetési határidőt, az ő cégének például egy októberi szállítást csak idén februárban egyenlítettek ki. A felháborodott vállalkozó most egy magyar termelők tulajdonában lévő áruházlánc kialakítását kezdeményezi, hogy a magyar termékek úgy kerüljenek honfitársaink asztalára, hogy azért ne kelljen a külföldi láncoknak sarcot fizetni.
origo.hu
Borongós, ködös napok érkeznek
