Sár, kutyák, egymásba szaladó sikátorok. Alig kászálódunk ki az autóból, máris jókora csapat vesz körül bennünket. Közöljük, hogy újságtól vagyunk, és a Duránda lakosainak sorsa érdekel.
– A kisebbségtül? – kérdi egy apró, csontos öregasszony.
– Nem – mondja neki egy férfi. – Riporterek.
– Jól van, fiam – néz rám a néne –, mit akarsz?
– A kitelepítés miatt jöttek, Aranka – felel a férfi.
Tatár László nem tudja, hogy mi a célja Hiesz György polgármesternek. Az önkormányzati képviselő szerint a polgármester kezdeményezésére döntött úgy a városvezetés, hogy saját forrásból vállalja Gyöngyös északnyugati „zsellérközös városrészének” fejlesztését. Az illető terület azonban jelenleg sűrűn lakott cigánytelep. Úgy tűnik, sürgős a kivitelezés: májusban kezdődik, és a tervek azt mutatják, hogy 2010-re el is készül, mintegy 350 millió forintból. Az önkormányzati közlemény szerint növelik a beépíthető területeket, a közterületek pedig csökkennek. Ehhez ingatlanok megvásárlására, bontásokra és telekátalakításokra is szükség van. Tavaly elkezdték felvásárolni a házakat.
Lakatos Zsolt önkormányzati képviselő, az Együtt Gyöngyösért Roma–Magyar Egyesület elnöke azt állítja, a cigányság tudatos kiszorítása folyik: olyan olcsón veszi meg a város az ingatlanokat, hogy az árból véletlenül se lehessen Gyöngyösön – legfeljebb a környék kistelepülésein – lakható házat kapni. Így a városvezetés szerzi meg a jó közlekedéssel rendelkező és csodás természeti környezetben fekvő területet.
Korábban vitára adott okot az állattartás szabályozása is. Lakatos Zsolt ezt is a romák kiszorításának egyik módszereként értékeli:
– A környékbeli cigányok zöme lótenyésztéssel foglalkozott. Igaz, sokszor nem állatbaráti módon, vagyis hát elég szűk helyen tartották a lovakat, de higgye el, nagyon szerették őket. Inkább maguk nem ettek, de a lónak mindig adtak. Tavaly a polgármester kezdeményezésére megtiltották a lótartást egész Gyöngyösön, ezzel is kényszerítve a romákat, hogy elmenjenek.
Egy cigány család ezért került a hat kilométerre fekvő Atkárra. Atkár polgármestere így felel a kérdésemre:
– Nézze, azt nem tudom megakadályozni, hogy ha valaki itt ingatlant akar vásárolni, megtegye. Valóban lakott itt egy család, de mivel a lótartás szabályait nem tartották be, a környékbeliek nem tudták őket befogadni.
Lakatos ezzel szemben azt állítja, valakik „begyújtották” Atkáron a Durándából elszármazott romák házát. A kisebbségi képviselő érthetőnek tartja, hogy „ezzel nem dicsekszik a polgármester”. Az esemény tudósításaiból és a rendőrségi nyilatkozatokból azonban kiderül: valójában kövekkel dobálták meg a házat, illetve a családfő beszélt gyújtóbombás fenyegetőzésről. Ami tény: több mátraaljai településen, így Halmajugrán, Gyöngyösorosziban, Karácsondon, Adácson is felborzolta a kedélyeket a durándai családok kiköltözésének híre, hiszen ennek következtében segélyezési és közbiztonsági problémákat is át kell vállalniuk a kistelepüléseknek.
Hiesz György azonban közzétett egy nyilatkozatot, miszerint szó sincs kitelepítésről. „Abba nem szólhat bele senki, hogy lakásproblémáit ki hogyan oldja meg. De tisztában vagyunk azzal, hogy a környezet és az épületek állapota miatt a tulajdonosok nem számíthatnak sok pénzre. Éppen ezért tervezzük, hogy a romák közreműködésével a Durándában olcsó technológiával építünk bérlakásokat.” Az erről tudósító Gyöngyös.info internetes cikke alatt egy hozzászólás található: „Hiesz György szerint ezek fals infók. Ha mégis megindul a kiköltözés, egy házat az ő háza mellett/közelében megveszünk (a többi falu lakosaival együtt) egy 9 gyerekes lovas roma családnak. Ő is élvezze ki őket!” Aláírás: Egy vámosgyörki férfi.
Tavaly bejárta a Heves megyei sajtót az a hír is, miszerint tömegesen telepítik a Jászságba a gyöngyösi romákat. Az egyik jászberényi újság szerint úgy kéne visszavágnia Berénynek, hogy a mátraaljai városba költözteti cigányait. Jászárokszállásra csakugyan megkezdődött a gyöngyösi cigányok átáramlása; számos helyi lakos rögtön tiltakozott a közbiztonság romlása miatt. Szebenyi Zoltán, a helyi rendőrőrs parancsnoka szerint azonban ennek a betelepült három gyöngyösi családhoz nincs semmi köze.
Fölvetem Lakatos Zsoltnak, hogy a polgármester közleménye szerint szociális bérlakások épülnek majd a területen, s ha így lesz, az a szegényebb sorsú cigányoknak később hasznára válhat. De a roma vezető szerint elképzelhetetlen, hogy aki kiköltözni kényszerült, visszaevickélhessen.
– Kitiltják a cigányokat! Kétmillióért nem lehet házat venni, pedig annyit akarnak adni nekünk – kiabálják az emberek Durándán.
– Mennyibe kerül egy ház Gyöngyösön?
– Huszonkettő – szögezi le Aranka.
– Tíz–tizenkét millió – mondja a mellette álló ember. – De hát ezekért akarnak kétmilliót adni? Gyönyörű nagy lakásokért? – mutat bizonytalan mozdulattal az épületekre. – Az enyém is négyszobás majdnem!
– Azért egy kis felújítás ráférne, nem?
– Arra nem ad az önkormányzat – mondják. – Csak elteszi a sok állami pénzt.
Aranka erőlködik, hogy menjünk be hozzá. Rendesen le van betonozva az udvar, azon át folyik az utcára az esőlé. Kerti csap, mutatják: víz. Odabent kapcsoló kattan: villany. Épp csak gáz nincsen. (Meg telefon, út, járda, csatorna, árok.)
– Vályog – Aranka megsimogatja a rózsaszín falat. Alacsony szobába fordulunk. Áll a cigarettafüst, a rádióból zene szivárog, ketten kártyáznak az asztalnál. Hatalmas termetű fiatalasszony hever az ágyon, s mikor meglát, a kendőjét kacagva húzza a fejére.
– Jaj, le ne fotózzanak mán!
Aranka betaszigál a fürdőszobába.
– Na, ezt fényképezzék!
Királykék csempe, tükör, vécékagyló. Aranka közel hajol:
– Nem hagyom kiirtani a cigányokat – közli. – Fölmegyek Pestre. A minisztériumba. Mert a miskolci kapitánytól indult a baj. Most van olyan minisztérium, hogy nem szabad azt mondani senkire, hogy cigány.
A férfiak még kint topognak az utcán.
– Az anyánk itt nyomott ki, itt nőttünk föl! – kiabál egy bajuszos ember. – Jó nekünk ez a ház, csak hagyjanak békében! Vagy adjanak pénzt, hogy meg tudjunk élni, lehessen szebb lakásunk. Idáig is húsz házat pusztított le a tanács – mutat a sorok közti házhelyekre. – Huszonötezer forint szociálist kapunk! Maga megél huszonötezerből?
– Nem.
Egymás szavába vágnak:
– Belenőttünk a lovakba, ebből tudunk üzletelni. Ha ló nem lenne, meghalnánk. Ebből élünk meg a vasazásból.
– Volt két-három lovam, megbüntettek hetvenötezerre, az idáig százezer. Megmondta a jegyző: ha lovat tanál, vagy ha az egész gyöngyösi környezetben ló lesz, ötszázezerig fog büntetni. Meg is büntettek. Most se ló, se pénz.
– Hát ha tőlünk elveszik a lovat, a magyartól vegyék el az autót! Ugyanaz! De csak elvette a Bozsik úr, rohadjon meg a gyomra.
Fehér hajú, fehér bőrű néni tipeg a csoporthoz, megfogja a karomat:
– Itt lakom a pataknál, tessék már megnézni.
Elkísérjük. A sárba cserép- és törmelékdarabokat helyezett valaki a járás megkönnyítése végett. Az egyik pocsolyában kék plüsscsacsi ázik. A kutya nem bánt. Alacsony konyha, linóleum, viaszosvászon.
– Először ötmilliót akart adni az önkormányzat, másodszor csak négymillió-valamennyit. A becsüs azt mondta, hat és felet lehet kérni érte. A fiam itt lakik szemben, ők is leadnák, és akkor egyszerre vennénk valamit. Tavalyelőtt a fásfészeremről leszedték a cserepet, nem mertem szólni. Jóba kell lenni velük, akkor nem bántanak. Nagyon szeretnék elmenni, de nem tudjuk, hogyan sikerül. Hát ezt tessék majd megmondani odabent, a tanácsnál.
– Újságírók vagyunk.
– Jaj, azt hittem… akkor a fiam szomszédjához menjenek.
Átmegyünk: tiszta, tágas lakás, a középkorú házaspár hellyel és kávéval kínál. Azt mondják, a házért-telekért hétmillió-nyolcszázezret akar adni az önkormányzat. Nagyon mennének már ők is.
Hídpénzt is szedtek egy időben – meséli az ember. – Ott állt pár suhanc a patak hídján, és csak azt engedték át, aki fizetett. A betörés mindennapos. Itt szemben agyonütötték a szomszédasszonyt, mert rájuk szólt.
A Gyöngyös.info közli dr. Márkus Márta gyermekorvos nyilatkozatát, mely szerint a helyi gyermekorvosi rendelőben naponta fordul elő garázdaság: ordítozás, verekedés. Főleg akkor verekszenek a kis betegek szülei, ha valaki szóvá teszi a lopásokat. Elviszik a színezőket, könyveket, filctollakat, játékokat. Elvitték a váróból a székeket, sőt az udvarról a csúszdát.
Csupasz házhelyre mutogat a férfi, aki megátkozta a jegyzőt. A betonon a felszaggatott műanyag padló cafatai.
– Itt lakott a fiam kilenc gyerekkel, kiűzték őket. Két éve nem adnak nekik házat. Megmutatom, hová mentek be.
Locsogunk a sárban. A ferde falú vályogviskóban egymásba nyíló, apró szobákat mutat az ember. Bolond meleg van, a perzsaszőnyegen izzik a hősugárzó.
Hatalmas autó áll a kertben. Makulátlan fehér, mint a tejszín.
– A fiamé – mutatja büszkén.
– Mit dolgozik?
– Segédmunkás. De olyan rohadék az önkormányzat, hogy nekem semmit nem ad. Csak el akar űzni. Pedig itt vannak eltemetve anyámék, apámék. Itten közel van a kórház, hogy ha ne adj’ isten valami problémám volna. Erre sincsenek tekintettel. Pedig két infarktusom volt. Várjanak, kihozom az igazolást – fordulna visszafelé a házba, de biztosítjuk, hogy hiszünk neki.
Mély medrében rohan a patak, kibelezett fotel hever a partján égnek meredő lábakkal. Palackok, tejesdobozok, cigarettásdobozok, rossz ruhák. Széttépett pelenkák vattacsomói. Temérdek kutyaürülék.
A háttérben a Mátra büszke vonulata, felhő ül a tetején.
– Amikor Mátrafüreden elolvad a hó, feljön a patak, elönt mindent, aztán visszamegy – mondja egy köpcös, piros pulóveres ember. – Tessék bejönni hozzám is, nézzék meg, milyen a ház, aztán majd tessék szólni a tanácsnál.
– Nem a tanácstól vagyunk.
– Hát honnan?
Az egyik ház helyén, a placcon kitárt ajtajú fekete autó áll, benne nagydarab, kopasz fiatalok cigarettáznak, nevetgélnek. Döng a zene. Kövér férfiú közelít az egyik portáról hadonászva, már messziről kiabál:
– Nyolcvanban még mi laktunk a városban! Három, négy szobánk volt, fürdőszobánk! Aztán idetettek a gunyhókba. Innét is menjünk?! Azt ígérték, építenek nekünk szép lakásokat. Nézzenek föl, a dombra, ni! Ott tiszta Amerika van! Arról volt szó, hogy nekünk csinálják. Most építik a szép lakásokat, már át is vitték a gázt, de nem nekünk csinálják, hanem a magyarnak, pénzért. Ezt mondja meg odabent. A polgármester milliárdokat kapott ezért, megmondom őszintén.
Tologatja a felhőket a szél. Néha kisüt a nap, és felragyognak körülöttünk a pocsolyák.
– Csikágó van itten – lép egész közel egy kicsiny, habogó ember, csaknem a mellkasomig dugja a fejét. – Csikágó. Bűnözők, rablók mind – mutat a háta mögé.
– Menj mán innen! – szólnak rá nevetve.
A cigánytelepek felszámolására 2009-ben egymilliárd forinttal több van az állami költségvetésben. A kormány szerint az idei programok keretében új lakásokba költöztetik a cigány családokat, illetve felújítják a lakásokat. Szerettem volna megkérdezni Hiesz György szocialista polgármestert, miért olyan sürgős a Duránda rehabilitációja, hogy a külső források kivárása helyett a város saját büdzséjéből fedezi és a tervek szerint egy hónap múlva elkezdi a szanálást, májusban pedig az építést. Megkérdeztem volna, mit gondol a luxuslakóparkról, ingatlanpanamákról szóló híresztelésekről. Kíváncsi lettem volna, szerinte nem lehetne-e megfékezni a nyilván kis létszámú bűnözői csoportot a tisztességes többség védelmében, hogy méltányosnak tartja-e a cigányoknak kínált öszszeget, s hogy nem lehetett volna-e a lótartást rendeletekkel és ellenőrzéssel szabályozni. A polgármester titkárságán azonban – Hiesz György sűrű elfoglaltságára hivatkozva – többszöri próbálkozás után is elutasítottak.
origo.hu
Komoly anyagi segítséget kapnak a nyugdíjasok
