Különösen fontos kérdéssé vált az olcsó és biztonságos energiaellátás a gazdasági válság idején, nem csupán az orosz gáztól erősen függő Kelet- és Közép-Európa, hanem az Egyesült Királyság számára is. Az Európai Unió tagállamainak többségéhez hasonlóan Nagy-Britanniában is reneszánszát éli a nukleáris energia. Mivel azonban 2025-ig az Egyesült Királyság legtöbb atomerőművének lejár az élettartama, újak létesítését tervezik, többek között Skócia területén. A skót kormány azonban hallani sem akar a Downing Street elképzeléseiről, s mivel Skóciának 1999 óta saját nemzetgyűlése van, amely a Westminstertől függetlenül dönthet olyan kérdésekben, mint a belügy, az oktatásügy, az egészségügy vagy a környezetvédelem, a Holyrood (az edinburgh-i parlament) megakadályozhatja London nukleáris terveit.
Ám míg új erőművek építése Angliában vagy Walesben is elképzelhető, Skócia esetleges elszakadása az Egyesült Királyságtól súlyos következményekkel járna az Európai Unió jelenleg legnagyobb kőolajtermelő országa számára. Az Északi-tengerben az 1970-es években kezdődött meg a kőolaj-kitermelés, amelynek első számú haszonélvezői Nagy-Britannián kívül Norvégia, Dánia, Németország és Hollandia.
Egy nemrégiben kiszivárgott jelentés szerint az olajfúrásokkal egy időben a londoni kormány azzal a javaslattal állt elő, hogy a skót parlament létrehozásáról szóló skóciai népszavazást, ezáltal az esetleges függetlenség felé vezető utat el kell halasztani, nehogy a lakosság magáénak követelje az értékes energiaforrást. A munkáspárti kormány még Skócia parti vizei határainak átrajzolását is felvetette a skót követelés elhárítása érdekében. De egy olyan javaslat is született, hogy a Skócia csücskénél fekvő Orkney- és Shetland-szigeteken függetlenségi kampány beindítását kellene ösztönöznie Londonnak, hogy az olaj majd a szigeteket, ne Skóciát illesse meg. Bár az 1974-től 1979-ig hatalmon lévő brit Munkáspárt elkötelezte magát amellett, hogy Skócia népszavazáson dönthessen saját önrendelkezésének kiterjesztéséről, a Wilson-, majd az azt követő Callaghan-kormány ekkor jobbnak látta ennek elhalasztását. (1979-ben mégis kiírták a referendumot, ami a résztvevők alacsony száma miatt eredménytelennek bizonyult.) Nem úgy a Skót Nemzeti Párt (SNP), amely éppen az olajfelfedezésen felbuzdulva az 1974-ben rendezett brit parlamenti választások előtt „Ez Skócia olaja!” kampányszlogenjével vált népszerűvé, s nyerte el akkor a skót szavazatok több mint harminc százalékát. A Skócia függetlenségéért 1934 óta harcoló SNP – többek között a Munkáspárt népszerűtlenségének is köszönhetően – 2007-ben koalíciós kormányt alakíthatott Edinburgh-ban, és továbbra sem tett le azon szándékáról, hogy jövőre a függetlenségről rendezzen népszavazást. A párt vezetője, Alex Salmond úgy véli, az Egyesült Királyságtól való elszakadás gazdaságilag és politikailag is hasznos lenne Skócia számára, hiszen így nemcsak teljes jogú tagja lenne például az ENSZ-nek és az EU-nak, de bevételeinek 99 százaléka felett dönthetne Európában, a jelenlegi 15 százalék helyett.
A legfrissebb felmérések szerint azonban a gazdasági válság miatt csökkent a függetlenséget támogatók száma (29 százalék), s egyre többen vélik úgy, hogy a jelenlegi helyzetben nagyobb biztonságot jelent az Egyesült Királyság tartománya maradni (55 százalék).
origo.hu
Ellopták a németek aranyát?
