Úgy gondoltam, a szenátus újonnan megválasztott elnökeként eljövök és megkérdezem barátaim véleményét a jelenlegi helyzetről. Érdekel Magyarország helyzete, hiszen 1990-től 2004-ig a francia szenátus magyar–francia barátság tagozatának elnöke voltam – ismertette magyarországi útjának elsődleges célját Gérard Larcher. – A kialakult helyzetre Európának nem lehet a bezárkózás a válasza. Szolidaritásra van szükség az Európai Unió tagállamai között, függetlenül attól, hogy az eurózónához tartoznak-e vagy sem. Ami a francia befektetéseket illeti Magyarországon, semmi jel nem utal arra, hogy valamelyik vállalat ki akarna vonulni. A magyar politikai elit vezetőitől azt hallottam: a jelenlegi helyzetben nagyon fontos, hogy a külföldi bankérdekeltségek ne vonuljanak ki, a válságra pedig európai válaszra van szükség, nem egy egyszerű IMF-válaszra.
A Népszabadság azzal kapcsolatos kérdésére, miként értékeli azt, hogy Gyurcsány Ferenc beszédei alatt ellenzéki képviselők rendszeresen kivonulnak a parlament ülésterméből, Gérard Larcher így felelt: – Nekem nem szerepem az, hogy magyar belpolitikai kérdésekre válaszoljak. Senki se mondhatja, hogy Franciaországban nincsenek hasonló feszültségek. Két hétig például az ellenzéki képviselők nem vettek részt a francia nemzetgyűlésben a napirend előtti vitákban. A szenátorok bölcsebbek voltak: például egyhangúlag fogadtak el olyan intézkedéseket, amelyek a fenntartható fejlődés jegyében a válságból való kijutást célozzák meg. Úgy gondoljuk, a fenntartható fejlődés céljainak megvalósítása hozzájárulhat a válságból való kitöréshez, olyan terület lehet, ahol állásokat lehet teremteni. Minden ország számára elkerülhetetlen, hogy úgy irányítson át forrásokat, hogy a gazdaság erőre kapjon, a válságból való kilábalás könnyebb legyen.
– Van-e konszenzus Franciaországban a reformokkal kapcsolatban a bal- és a jobboldal között? – kérdezte a Népszabadság.
– A gazdaságélénkítés ügyében nincs választófal a többség és az ellenzék között. A válság ellenére bizonyos reformokat véghez viszünk, de azokat hozzáigazítjuk a gazdasági helyzethez. A pénzügyi eszközöket a befektetések felé irányítjuk, bizonyos vállalatokra nehezedő terhek csökkentése irányába, például 11 milliárd eurót fordítunk a vállalkozások forgóeszközeinek támogatására, hat és fél milliárdot az autóipar támogatására. Ugyanakkor a munkanélküliek, a családok, a fiatalok támogatására is foganatosítottunk szociális intézkedéseket.
– Míg Franciaországban adócsökkentést és szociális intézkedéseket helyezett kilátásba a kormány, addig Magyarországon adóemeléssel próbálják kivezetni az országot a válságból. Melyik a jó megoldás?
– Franciaországban azzal indítottunk, hogy a legsebezhetőbb rétegnek az adóztatásán enyhítettünk, a középosztály tagjainak adóterheit csökkentettük. Ez családonként mintegy két-háromszáz eurót jelent. Gordon Brown kormányával ellentétben mi úgy döntöttünk, hogy nem nyúlunk az áfához, inkább a stabilitást választottuk. Ami a cégeket illeti, még a válság kitörése előtt adómentessé tettük a túlórában végzett munkát, és a kisvállalkozások megsegítésére hitelközvetítő intézményt hoztunk létre.
– A francia szenátus francia– magyar baráti tagozatának miért éppen ön lett az elnöke annak idején? A csoportnak mi a feladata?
– Azért lettem az elnöke, mert már 1990 előtt kapcsolatban voltam az MDF alapítóival, az egyik olyan európai, a hatóságok szemében nemkívánatos személyiség voltam, aki a lakiteleki találkozón is jelen volt. A szabadság híveként, a személyes politikai elkötelezettségem miatt jöttem akkor Magyarországra. A továbbiakban minden jelentős magyarországi erővel kapcsolatot alakítottam ki. A baráti csoport az első francia cégeket is segítette, hogy letelepedjenek Magyarországon, s támogattam többek között azt a tervet is, hogy Budapesten létrejöjjön a francia gimnázium. A francia–magyar kezdeményezés révén különböző testvéri kapcsolatok kialakulásához járultunk hozzá. Felfedeztem azt is, hogy milyen nagy nemzet volt Magyarország, és arra gondoltam, a két nagy nemzet képes hozzájárulni a szolidáris Európa építéséhez.
– Nemrég Egyiptomban folytatott tárgyalásokat a közel-keleti konfliktus rendezéséről. Milyen feltételek mellett jöhet létre a béke?
– Fontos, hogy a gázai övezeti blokádot feloldják, hogy a palesztin pártok megállapodjanak egymással, továbbá segítenünk kell a Gázai övezet újjáépítését. Gondoskodnunk kell arról, hogy két szabad, demokratikus és biztonságban élő állam létezzen egymás mellett.
– Mi a véleménye számos nyugati állam azon álláspontjáról, hogy Irán a legfőbb destabilizációs tényező a térségben?
– Iránnak fontos szerepe lehet abban, hogy a térségben rendeződjenek a konfliktusok, éppen ezért előbb vagy utóbb ismét párbeszédet kell kezdeni vele. Ehhez az szükséges, hogy Irán őszinte legyen atomprogramjával kapcsolatban.
origo.hu
Ellopták a németek aranyát?
