Táncol a kongresszus

Molnár Csaba közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter szerdán Balatonfüreden, egy lakossági fórumon azt panaszolta, hogy nincs munkabarát adórendszerünk. A rendszerváltás óta. Nem saját leleménye: a kormány februárban Munkabarát adórendszer címmel vitt egy anyagot az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) elé. De a kifejezést nem a kormány ötölte ki, hanem a Fidesz még 2005-ben. De nincs oka büszkeségre és azt hánytorgatnia, hogy az MSZP lenyúlta. Nem is teszi.
Molnár Csaba balatonfüredi közönségét arról világosította fel, hogy nálunk viszonylag alacsony adók terhelték a fogyasztást, ellenben magasak a munka terhei. Adóbevételt azonban oly mértékben, mint szeretnék, nem lehet csökkenteni, de átrendezni át lehet: csökkentik a munkát terhelő és növelik a fogyasztást terhelő adókat, összességében mi sem történik, „Ez egy zéró, egy nulla összegű játszma” – tette hozzá. A kormány anyaga szerint nálunk „nemzetközi összehasonlításban is túlságosan magasak a munkára rakódó adó- és járulékterhek”, olyannyira, hogy széles körű szakmai egyetértés alakult ki arról, hogy az adórendszer átalakítása elsősorban a bérek közterheinek mérséklését kell jelentse, „mert ma ez a foglalkoztatást bővítő növekedés egyik legnagyobb akadálya”.
Hétmérföldes ostobaság. Szégyen a szakmára.
A munkáltatónak ugyanis kizárólag az számít, hogy mekkora összeget kell kifizetnie egy konkrét munkavállaló alkalmazásáért (bruttó bér + járulékok), az számára teljesen lényegtelen, hogy ebből a munkavállaló mit fizet az államnak személyi jövedelemadó (szja) és tb-járulék címén. (Fontos megjegyezni, hogy amit de jure a munkáltató fizet tb-járulékként, azt de facto a munkavállaló fizeti.) A munkáltató két dolgot tud: az egyik, hogy a konkrét munkavállaló, akit magához alkalmazásába kíván csábítani, mennyi pluszért hajlandó régi munkahelyét újra cserélni; a másik, hogy mi az a plafon, aminél többet nem kínálhat, mert akkor már nem lenne megfelelő haszna. A munkáltatót nem érdekli, hogy mekkora a munkavállaló által fizetett szja és tb-járulék. (A munkavállalót érdekelheti, mit kap ezért cserébe. Például a nyugdíjjárulék-fizetésért mekkora nyugdíjat kap? Kap-e anynyit, mintha azt olyan nyugdíjalapba fektetné, mely kizárólag állampapírba fektet? A kormány most benyújtott nyugdíjtörvény-módosítása alapján iszonyú veszteséget lesz kénytelen elszenvedni. Pedig most lehetne minden szereplő számára elfogadható és korrekt nyugdíjreformmal előállni.)
Kérdés: ha ez így igaz, miért van használatban a közgazdasági értelemben szakszerűtlen munkára rakodó közteher fogalma, amikor az égvilágon semmi nem rakódik a munkára, hanem a munkavállaló munkajövedelemből tesz eleget szja- és tb-járulék-fizetési kötelezettségének? És miért hánytorgatják azt a Reformszövetség képében a munkaadók, amihez közgazdasági értelemben semmi közük?
Nos, azért, mert ez a profit növelésének legkönnyebb, (vállalkozói) munka nélkül elérhető módja. Az adócsökkentéssel a kormány a munka jövedelmének egy részét a tőke jövedelmévé szivattyúzná át – és egyáltalán nem arról van szó, hogy több maradjon az adózó állampolgár zsebében. A kormány hamis (ított) közgazdasági érvekkel az erősebb szereplő – a tőke – érdekében tevékenykedik, miközben egy modern piacgazdaságban, melyet állítólag épít, a piac feladata a munkaerőköltség (bruttó bér + járulékok) meghatározása.
És hogy még egy csavar legyen a dologban: „nulla összegű játszma” – mondja a miniszter. Nos, nem az. A munka jövedelmét kisebbítik, majd e kisebbített jövedelemre – melyet az emberek fogyasztásukra költenek – megemelt fogyasztási adót vetnek ki.
A kormány átveri a társadalmat, de nem ellenünk, hanem értünk teszi. Azt mondja, hogy három év alatt összességében 1,5 százalékkal lehet – így, feltételes módban! – nagyobb a foglalkoztatottak száma az intézkedés hatására. Mármint a modellszámítások alapján. Aki valaha is készített a pénzügyi kormányzat részére modellszámítást, az tapasztalhatta, hogy a matematikai közgazdaságtan eszközével inkább visszaélni, mintsem élni szokás. Magyarországon a foglalkoztatás nem a diplomások és nem az érettségizettek között alacsony – ott hajszálra vagyunk az európai átlagtól –, hanem a nyolc általánost vagy annyit sem végzettek között. Vajon miért nőne meg a foglalkoztatás éppen ebben a munkavállalói szegmensben?
Ma kongresszust tart a Magyar Szocialista Párt. Az a párt, mely hajdan a munkások, a bérből, a kezük munkájából élők pártja volt. Az ő helyzetük javításáért szállt harcba. Ma egészen más miatt táncol a kongresszus.

A szerző szociológus-közgazdász