Omár Haszán Ahmed el-Besír úgy viselkedett egy nappal azután, hogy a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) március 4-én nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene, mintha a nemzetközileg körözött szökevények első számú szupersztárja volna. Az elfogatóparancs nyilván nem rázta meg a szudáni elnököt, mi több, több ezer híve előtt ünnepeltette magát a szudáni fővárosban, Kartúmban rendezett, az államfővel szolidaritást vállaló többezres tüntetésen. Besír mosolyogva integetett az őt éltető tömegnek, táncot járt, ökölbe szorított kezével ünnepélyesen a levegőbe bokszolt. „Az igazi bűnösök az Egyesült Államok és Európa vezetői. (…) Egy napon még az igazságszolgáltatás elé
visszük őket” – hirdette ki büszkén a 65 éves államfő. Besír az Egyesült Államokat vádolta népirtással, példaként az őshonos indián lakosságot ért atrocitásokat, a vietnami háborút és a Hirosimára 1945-ben ledobott atombombát hozta fel.
Népirtásért ugyan nem, de emberiség elleni és háborús bűntettek elkövetésével vádolja az ICC a szudáni elnököt, akinek irányításával a hágai bíróság szerint támadásokat hajtottak végre Szudán nyugati tartománya, Dárfúr lakossága ellen, s több százezer ember meggyilkolásáért, megerőszakolásáért, megkínzásáért és otthonukból való elűzéséért felelős. A dárfúri konfliktus 2003-ban robbant ki, amikor az elszegényedett Dárfúrban két lázadócsoport fegyvert fogott, s kormányzati célpontokat vett támadás alá. Az etnikailag erősen kevert tartomány lakosai megelégelték, hogy a kartúmi kormány elhanyagolja a régiót, s az arab lakosságot előnyben részesíti a feketékkel szemben. Miközben a szudáni vezetés biztonsági erőket vezényelt ki a lázongások helyszínére, az arab, úgynevezett dzsandzsavíd milíciák is etnikai tisztogatásokba kezdtek. Bár a kormány a mai napig tagadja, a nyugati államok úgy vélik, Besírék támogatják a dzsandzsavíd fegyveresek akcióit. Az utóbbi hat évben az ENSZ becslése szerint összesen 300 ezren vesztették életüket a háború, az éhínség és a fertőző betegségek elterjedése következtében Dárfúrban. Emellett 2,7 millió ember kényszerült elhagyni lakhelyét, közülük mintegy kétszázezren a szomszédos Csádban találtak menedéket.
A nemzetközi elfogatóparancs hírére azonban Besír nem tántorodott meg, sőt, vígan utazgat olyan államokba, amelynek támogatását élvezi, s ahol biztos nem adják ki az ICC-nek. Így jutott el Eritreába, Egyiptomba, Líbiába, majd március végén Katarba, ahol a 22 országot tömörítő Arab Liga elutasította az elfogatóparancsot, mert szerintük az sérti a diplomáciai kapcsolatokról kötött 1961-es bécsi egyezményt.
Annyi bizonyos, hogy az elfogatóparancs több szempontból is káros hatással lehet Afrika legnagyobb, 40 millió lakosú országára. Basír az ítéletre válaszul azonnal kiutasított 13 nemzetközi segélyszervezetet Dárfúrból, ami az ottani helyzet összeomlásához vezethet. A szervezetek 1,5 millió embert látnak el vízzel és élelemmel. Az ország számos részében megnőtt az ellenszenv a külföldi állampolgárok iránt, több nyugati ország képviselete is az országból való gyors kimenekítésre készítette fel diplomatáit. Az esetet tovább vegyíti, hogy Szudán olajban gazdag déli része 2011-ben feltehetőleg kijelenti függetlenségét egy népszavazást követően. A dárfúri helyzet miatt aggódó világ ugyanis sokszor megfeledkezik az északi és déli országrész közötti, 2005-ben véget ért, 21 évig tartó polgárháborúról, amelynek következtében több mint kétmillió ember maradt otthon nélkül. Bár a déli és az északi vezetők a békeegyezmény óta törékeny koalícióban kormányoznak, a déli vezetők – országrészük jövőbeli függetlensége miatt – kiállhatnak az ICC elfogatóparancsa mellett. Elemzők szerint ez újabb polgárháborúba taszíthatja az országot, egyben veszélyeztetné a jövőre kiírt, 1986 után először rendezendő parlamenti választások megtartását is.
origo.hu
Több száz, gyerekekről készült intim felvételt árult az interneten három férfi
