Állami kézben a munkácsi vár

Az ukrán törvényhozás néhány napja elfogadott határozatával történelmi védett objektummá nyilvánította a munkácsi várat, amelynek sorsáról a jövőben a kulturális és turisztikai minisztérium gondoskodik. Az ülésteremben jelen lévő 432 képviselő közül 336 mondott igent a Mi Ukrajnánk– Népi Önvédelem-frakció tagja, Hennagyij Moszkal, Kárpátalja volt kormányzója által beterjesztett határozattervezetre. A képviselő-testület arra is utasította az ukrán legfőbb ügyészséget, hogy derítse ki: törvényes keretek között került-e az ország egyik legjelentősebb történelmi objektuma a munkácsi önkormányzat tulajdonába. A döntést, amelynek meghozatalában elemzők szerint leginkább az elnöki kancellária vezetőjével, Viktor Balogával szembeni ellenszenv motiválta a képviselőket, hónapokon át tartó kemény szóváltások előzték meg. A szembenállás azt követően fordult élesbe, miután a Baloga család hölgytagjai által létrehozott Viszokij Zamok Rt. – a városvezetés által kiírt pályázatot megnyerve – bérbe vette a vár egy jelentős részét, amelyben a felújítási munkálatok elvégzését követően szállodát, éttermet és más vendéglátó-létesítményeket tervezett kialakítani a turisták számára. A koalíciós képviselők ugyanis, akik elsősorban Balogát tartják felelősnek a parlamenti többség szétveréséért, úgy ítélték meg, hogy a pályázat kiírása és a vár bérbevétele az idevonatkozó törvények durva megsértésével történt, mivel a vár soha nem képezte a város tulajdonát. Az ezzel kapcsolatosan még 1992-ben elfogadott rendelet szerint a város csak a várban létrehozott honismereti múzeum, s nem a vár tulajdonjogát kapta meg. Hennagyij Moszkal szerint mindez a Baloga családot a legkevésbé sem nyugtalanította, jóllehet a vár bérbevételét jogilag csak „különösen nagy értékű állami vagyon ellopásaként lehet minősíteni”.
A döntést, amelyet megelőzően a Baloga „hölgykoszorújaként” emlegetett részvénytársaság az ellenük indított lejárató sajtókampányra hivatkozva már lemondott a bérbevétel szándékáról, Moszkal az igazság győzelmeként értékelte, míg Vaszil Petyovka parlamenti képviselő, Baloga unokatestvére, aki felesége révén maga is érdekelve volt a bérbevételben, rosszindulatú politikai mesterkedés eredményének nevezte a határozatot. A parlament határozata egyébként nem rendelkezik a felújításhoz szükséges pénzösszegről, amelynek előteremtése különösen most, a válság idején egyszerűen lehetetlen, hiszen a kormánynak a nyugdíjak és a bérek kifizetése is hallatlan erőfeszítésekbe kerül.
Nem tartják egyértelműen pozitív döntésnek a határozatot a kárpátaljai magyarok sem. Egyfelől minden kétséget kizáróan örülni lehet annak, hogy a vár, beleértve a területén elhelyezett szobrokat és emlékjeleket – köztük a turulmadaras emlékművet is (amelynek lebontásáról az ukrán nacionalisták továbbra sem mondtak le) –, az állam védőszárnyai alatt a jövőben biztonságban lesz. Ismerve azonban az ukrán államnak a nemzeti értékek megbecsüléséhez való hozzáállását, nem lehet biztosra venni, hogy kellő figyelmet fordít majd a vár felújítására és megmentésére is. Sőt, ismerve az ukrán mentalitást, amely az állami vagyont mindenki közös tulajdonának tekinti, annak a lehetőségét sem lehet kizárni, hogy a vár gyakorlatilag nem lesz senkié.