Megszámlálhatatlanul sok jegyigénylés érkezett az Országos Testnevelési és Sportbizottsághoz (OTSB) is abban a reményben, hogy általa sikerül belépőhöz jutni. De még a fölényes 7:1-es magyar győzelemmel végződött 23-i mérkőzést követően is érkeztek a javaslatok arról, hogyan lehetne kibővíteni a Népstadiont. Az alábbiakban az akkori levelekből válogattunk.
OTSB titkársága, Budapest
„Az Albán Népköztársaság budapesti követsége kéri Önöket, hogy a Budapesten tanuló albán diákok, egyetemi hallgatók részére 40 db jegyet kiadni szíveskedjenek… Budapest, 1954. április 5.”
A válasz: „…értesítem, hogy a magyar–angol labdarúgó-mérkőzésre szóló jegyek ügyében a Külügyminisztérium protokolljához szíveskedjenek fordulni. Molnár József titkárságvezető.”
A következő levél a Szegedi Tudományegyetem rektori hivatalától érkezett a sporthivatal elnökségéhez: „Tudományegyetemünkön működik Jakovics Borsevszkij szovjet professzor. Azt a kívánságát fejezte ki, hogy a folyó évi angol–magyarra részére egy jegyet biztosítsak. Kérem, szíveskedjék lehetővé tenni, hogy nevezett szovjet professzor elvtárs kíséretemben [!] a fent említett mérkőzést megtekinthesse. Fodor Gábor rektor, az MTA lev. tagja, kétszeres Kossuth-díjas.”
„Kérjük, hogy jegyigényével a szovjet elvtárs forduljon a szovjet kolónia irodájához” – kapja a riposztot.
(Kézírással.) „Elnök kartárs [így a megszólítás Hegyi Gyula elnöknek]! Valamikor mint szűcs kisiparos mindenemet a sportra áldoztam. Mint az MTK tagja, hozzásegítettem Sándor és Hidegkuti megszerzéséhez. A játékosokat a felszabadulás után segítettem. A Vasas mérkőzésére akkor is kimentem, amikor tiltva volt. Nem érdekelt, hogy a nyilasok elfognak. És most, amikor magyar–angol mérkőzés lesz, ne menjek ki? Nem tudok hozzáférni sehogy jegyhez. Felárat nem tudok fizetni. De ki szeretnék menni a meccsre! Önhöz fordulok, Elnök kartárs, segítsen egy jegyhez!
Szabadság! Holy Imre, B.-pest, Sztálin út 35. I. em. 9.”
A hivataltól ő sem kap jegyet: „Kérésével a Vörös Lobogó SE-hez forduljon” – írják.
A Posta Központi Levélnyomozó Osztályáról, Budapest, 6. szám alól érkezett a következő kérelem: „Tisztelt Sebes [Gusztáv] Elvtárs! Azon szerénytelen kéréssel alkalmatlankodom Önnél, hogy… kettő darab belépőjegyet kiadatni szíveskedjék. Fenti kérelmemet azzal igyekszem alátámasztani, hogy itteni hivatali beosztásomnál fogva nap mint nap fáradozom szívesen, hogy az OTSB címére, ill. más sportolóink nevére érkező különböző levélpostai küldeményeket – kivált vonatkoztatom ezt a külföldről érkezőkre, midőn mindenkor soron kívül irányítom azokat az Önök címére – haladéktalanul terelem az általunk ismert címre, s ezzel feltétlenül készséges szolgálattal dolgozom az Önök érdekében máskor is. Elnézését kérem fentiekért, s kérem, ne ítéljen el Ön, én nem kérem a jegyet gratis… Tisztelő híve, Maczó József.”
A titkárságvezető tudatja: „…nincs módunkban jegyet biztosítani, mert az OTSB a jegyek elosztásával közvetlenül nem foglalkozik.”
Sebesnek szól a következő levél is: „…a magyar válogatott 6:3-as eredménye alkalmával egyike voltam azoknak, akik a fiúk világraszóló győzelmét versben megírtam. Versemet a Népsport elismerésre méltónak találta, és közölt is le belőle részleteket. Ha nem olvasta Sebes Elvtárs, úgy ide mellékelem egy példányban, szíveskedjen elolvasni, és aztán dönteni afelett, hogy van-e rá mód egy jegy biztosítására… Nyíregyháza… Sportbaráti üdvözlettel, Varga Ferenc.”
„Köszönettel vettük beküldött versét. Értesítjük, hogy jegykérésével a Közalkalmazottak Szakszervezetéhez forduljon.”
Hegyi Gyula a párt adminisztratív osztályára, Keleti Ferencnek küldi el a mérkőzés jegyelosztási tervezetét. „A Népstadion befogadóképessége az eredeti tervek szerint 73 488 fő – áll a javaslatban. – Mivel a gyakorlat azt mutatta, hogy az egy főre számított ülőhelyek túlzottan szélesek voltak, ezért átszámozzuk az ülőhelyeket. Átszámozás után a férőhelyek száma 78 488 fő. Az angol–magyar labdarúgó-mérkőzésre olyan nagy az érdeklődés, hogy szabad jegyárusítás helyett a jegyeket szervezett elosztás formájában kívánjuk eljuttatni a dolgozókhoz. A jegyek elosztását az alábbiak szerint tervezzük: 1. Pártszervek. 2. Üzemi, vállalati, hivatali dolgozók, egyetemi, ipari és iskolai tanulók, szövetkezeti dolgozók, honvédségi és belügyi szervek a szakmai sportegyesületeken keresztül. 3. Tömegszervezetek és vidék. 4. Protokoll és külföldiek. 5. Sportszervek. 6. Az OTSB-hez tartozó sportintézmények és sportiskolák. 7. Az OTSB operatív működésével közvetlen kapcsolatban álló szervek és intézmények. 8. Totónyeremény sorsolása. 9. Tartalék.” Természetesen számokra lebontva. A tanuló- és katonajegy 3, az állóhely 6, az ülőhely 15–30 forint volt.
Koczor Lajos földművelésügyi miniszterhelyettes 300 állami gazdaság „legjobb dolgozói” részére kér 1500 jegyet. Hegyi Gyula ráírja a kérvényre: „Tréfa!”
(Kézírással.) „Kedves Gyula Bácsi Üdvözlöm az Egész. Csalágyával. Együt. Netesék Haragudni Hogy Ezen Pár soraimmal Zavarom. Vissza térek amit. A multkor. kértem. a Gyula Bácsitól. Ha Emlékszik Rá. Gyula. Bácsi. It a kösegi Tanács. és a Termelő. csoportbol nagyon szeretnék. felmenni a Magyar Angol futbal. Mérkőzésre. Mik falusi Dolgozok is szeretnék. a mérkőzést megnézni. Nagyon kérnék. a Gyula Bácsit. Tessék szíves leni. Vagy 20 darab álo jegyet. Ki utaltani a Köség Részére. Vagy után vétel. Elküldeni vagy Én szeméjesen… Maradok tisztelettel. Pista Bácsi.”
„Nem teljesíthető, Hegyi”
Kalló István és Nagy Ferenc, az Engels téri autóbusz-pályaudvar dolgozói a 7:1-es magyar sikerrel zárult mérkőzés után javaslattal fordulnak a sporthivatalhoz. A következőket írják: „A csatolt jegyen, pirossal színezett helyeken, azokon a tribünökön, ahol azt az egyéb szempontok megengedik, a lejáratok mindkét oldalán, soronként egy-egy ülőhellyel, 0 (nulla) számjelzéssel pótülőhely rendszeresíthető anélkül, hogy a megoldással a lejárat túlszűkülne. […] Különösebb lényeges különbséget nem okozna a megoldás, mert csupán a vonatkozó jegyeket kellene »0 szék« jelzéssel ellátni. A szintkülönbség csupán 6 cm, tehát ott zsebkendőre vagy újságpapírra ülve jó és kényelmes látás volna biztosítható…”
„Javaslatukat köszönettel vettük, sajnos azonban nem oldható meg, mert megbontaná a közlekedés rendjét.”
A Melléktermék- és Hulladékgyűjtő Tröszt nevében Lakatos mb. igazgatóhelyettes küld levelet: „A megrendezésre kerülő mérkőzés időpontja minden valószínűség szerint egybeesik a fémgyűjtő májusi hónap utolsó napjával. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a fémgyűjtés az utolsó napokban folyik a legnagyobb lendülettel. Ekkor hajráznak a fiatalok tízezrei. Hatalmas lendületet kaphat a fiatalok körében a fémgyűjtés, ha ösztönözni tudjuk őket azzal is, hogy az ország legjobb eredményt elérő fiataljai belépőt kapnak az angol–magyarra…”
„Nem javaslom. Molnár” – „Nem! Hegyi”
„Alulírott Kandó Gyula festőművész azon kéréssel fordulok Elvtárshoz, hogy tegye lehetővé számomra azt a tervemet, hogy az angol válogatott ellen kétszer is oly sikerrel szerepelt nagyszerű futballistáinkról olajportrét festhessek…” „Egykori tanítványom, Kandó Gyula óhaját a legmelegebben támogatom” – írja a levélre dr. Mező Ferenc sporttörténész.
„Értesítem, hogy az OTSB-nek nincs kifogása a válogatott játékosok portréjának elkészítése ellen. Ezt azonban személy szerint az illető játékosokkal kell megbeszélni. Az OTSB ez ügyben nem kíván közreműködni. Hegyi”
Egyesült Államok
Piton került elő egy kukából + videó
