Hitelvesztéssel küzd a Westminster

A parlamentek anyja – szeretik mondani az álszerénység vétkében ártatlan britek a Temze partján nyújtózkodó épületről. A büszke név eredete, hogy tömérdek ország – valaha angol gyarmat, ma egyenrangú társ a Brit Nemzetközösségben – a londoni mintára alakította saját törvényhozását. Csakhogy a londoni minta ma egyre nagyobb  válsággal küzd. A parlament tekintélye évtizedek óta csökken, de az elmúlt két hét alatt szinte teljesen összeomlott, és kivétel nélkül mindenki egyetért abban, hogy a rendszer gyökeres és sürgős reformra szorul.

Múlt pénteken kiderült, hogy honnan származik a Daily Telegraph és a Sunday Telegraph hasábjain mindennapi adatsorozat, amely teljesen pártatlanul leplezi le mindhárom országos párt alsóházi képviselőinek megalomániás vagy nevetségesen kicsinyes, a szabályok szellemét sértő vagy egyenesen hazug, törvényellenes költségtérítési igényeit. John Wick, egy terroristák ellen harcoló kommandócsoport egykori tisztje, jelenleg katonai tanácsadó és egy politikai túszok kiszabadításában közvetítő vállalkozás tulajdonosa, interjúban mondta el, hogy meg nem nevezett személyektől olyan adathordozót kapott, amely négy évre visszamenően az összes alsóházi képviselő költségtérítési igényeit tartalmazza, elemeikre lebontva. Összesen négymillió tétel szerepel a listán. John Wicks a Konzervatív Párt aktív támogatója és több konzervatív politikus jó barátja, de adatai nem kímélik a konzervatív képviselőket sem.
A honatyák, akiknek – ha nem londoni választókerületet képviselnek – joguk van mandátumuk tartama alatt lakást fenntartani a fővárosban, és ennek költségeit megtéríttethetik a képviselők fizetését folyósító parlamenti irodával, nem szégyenlősek. Habár a szabályok olyan költségek megtérítésére szorítkoznak, amelyek feltétlenül szükségesek a képviselő feladatainak ellátásához, követeléseik között szerepel egy fényűző kúriát körülvevő várárok tisztán tartása, egy tóban a kacsák számára mesterséges szigeten 1600 fontért (körülbelül 480 ezer forintért) épített házikó, egy több mint ezer fontért vásárolt, hatalmas plazmatévé, több mázsa lótrágya, egy szolgálati otthon számára három vécéülés és három ételkeverő készülék, valamint 115 font (34 500 forint) 25 villanykörte beszereléséért. De a követeléseket kisebb tételek is duzzasztják: például az egyik miniszter felszámított 2 font 50 pennyt (900 forintot) a szállodaszobája minibárjából elfogyasztott csokoládészeletért, egy takarékos honanya 120 forintnak megfelelő összeget kutyaeledelért, egy másik miniszter kétszáz forintnak megfelelő tételt egy fürdőkáddugóért.
Mindez azonban csak barokk életstílusra valló költekezésre, illetve nevetséges kicsinyességre vall. Komolyabbak az olyan esetek, amelyekért súlyos bírság vagy börtönbüntetés is járhatna. Többen például kamatot téríttettek vissza nem létező jelzálogkölcsönökre.
Az általános undornak és felháborodásnak eddig a legfontosabb hatása Michael Martin házelnök lemondása volt, de jó néhány alsóházi képviselő jelezte, hogy mandátuma lejárta után nem jelölteti magát többé. Egy konzervatív árnyékminiszter 25 000 fontot fizet vissza, amelyet kertje gondozásáért és háza tisztán tartásáért számított fel. David Cameron, a konzervatív ellenzék vezetője Anthony Steen képviselőtársának pedig egyenesen azt mondta, hogy ha még egyszer védelmébe veszi a csalókat, „úgy kidobja a konzervatív frakcióból, hogy a lába se éri a földet”.
Az alsóház reformjára sok javaslat hangzik el. Csökkentsék a ház tagságát, emeljék fel a képviselők fizetését, és vonják meg tőlük a költségtérítést. Parlamenttől független testület dolgozza ki és tartassa be a szabályokat. A képviselők ne szavazógépek legyenek, hanem képviseljék választóik kívánságait, ha kell, saját pártjukkal szemben is. Könnyítsék meg a képviselők visszahívását, ha választóik többsége ezt akarja. Tegyék lehetővé a helyi népszavazásokat, és országos viszonylatban is legyen a döntéshozatal egyik rendszeresen használt eszköze a népszavazás. A legtöbb európai ország mintájára vezessék be az arányos népképviseletet. Az általános választásokat mindig pontosan meghatározott időközökben tartsák. A legáltalánosabb és legkönnyebben teljesíthető követelés: tartsanak új parlamenti választásokat még ebben az évben. A sok javaslat és követelés közül ennek a teljesítése a legvalószínűbb.