Hű patrónánk a kapu fölött

Második megbízatása volt a friss diplomás építésznek a zebegényi templom megtervezése, s a fennmaradt tervdokumentáció ismeretében ma is bárki megbizonyosodhat róla, mily lelkesen dolgozott Kós Károly – Jánszky Béla segítségével – e megtisztelő feladaton. Protestáns ember létére olyan római katolikus templomot akart állítani a Duna menti kis falu főterére, amelyik pontosan illik a tájba s a helybéliek hit- és gondolatvilágába. Még a szentély üvegablakait is a huszonhat esztendős Kós tervezte meg – Jézus anyját, Máriát és az őt jobbról-balról közrefogó két magyar szentet, Szent Istvánt és Szent Erzsébetet népi szőtteseket idéző „üvegkelmékbe” öltöztette. A templom homlokzatára pedig, a kapu fölé a Magyarok Nagyasszonyát szánta, a Patrona Hungariae-t, fején az államalapító szent király koronájával.
Üvegablakokra még futotta a már akkor is igen szerény községi költségvetésből és a jólelkű emberek adományaiból, a homlokzati díszítés azonban elmaradt. Kós Károly nem küzdött érte. Mire eljutottak az általa megálmodott istenháza szenteléséig, olyan lelki sérüléseket szenvedett el Zebegényben, hogy – saját írásos vallomása szerint – „többet az életben” a lábát sem tette be a faluba.
Jövőre lesz százéves a templom, és a zebegényiek azt szeretnék, ha a centenáriumi évben eredeti szépségében fogadhatná az embereket. A Csóka Árpád építész szakmai vezetésével évekkel ezelőtt elkezdett felújítási munkálatok voltaképpen már az utolsó fejezetnél tartanak. Megtörtént a főfalak szigetelése, a tető és a toronysisak teljes felújítása, a szentély üvegablakainak a restaurálása, a homlokzat helyreállítását pedig ezen a nyáron szeretnék megvalósítani a száz esztendővel korábbi rajzok alapján. A feladattal Fábián Dénest, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanárát bízták meg, aki az eredeti – 1:100 méretarányú – vázlatok alapján és a műemlékvédelmi hatóság jóváhagyásával készítette el a teljes vakolatcsere utáni homlokzatdíszítés terveit. (Mellesleg szólván a zebegényi templomnak még a vakolatcseréje is Kós Károly elgondolása szerint történik, úgy, ahogyan 1908. szeptember 10-én költségvetési ajánlás címén megfogalmazta. Sőt az új vakolat színezése is őt idézi majd, ám ebbe az apáról fiúra szálló zebegényi szájhagyomány is besegít. Az őslakosok ugyanis sosem felejtették el, hogy új templomuk már a felszenteléskor is „kopott”, „piszkosfehér” volt. Magyarán: törtfehér.)
A homlokzat középtengelyébe a tető oromháromszögéig felnyúló kereszt kerül, a kereszten ülő két galamb – egyesek szerint – a galamblelkű magyarságot jelképezi. A kereszt tövében, jellegzetes Kós Károly-i díszítőmotívumokkal kiemelve, Szűz Mária alakja lesz látható. Ahogyan a templomi énekek is zengik: régi hű patrónánk, akinek az oltalmába ajánlotta az országot az államalapító szent király. A vakolatdomborműként, azaz a felületből kiemelkedő plasztikaként megvalósítandó homlokzati díszítményt maga a művész, Fábián Dénes „hordja fel” az alapvakolatra. Mint mondja, a Keim-féle szilikát alapú vakolóanyag biztosítja a bekarcolt, visszamélyített motívumok maradandóságát. A szakmai körökben csak vakolatreliefként emlegetett eljárást nemcsak Fábián Dénes tartotta kiváltképpen alkalmasnak, de a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal döntnökei is. Ez a módszer ugyanis nemcsak a reneszánsz korában, hanem Kós Károly indulásakor is igen népszerű volt. A mi éghajlati viszonyaink között ráadásul azt a fontos követelményt is biztosítani lehet általa, hogy az alaprétegre felvitt vastag fedővakolatba rézsútosan bemetszett motívumokban ne maradjon meg a csapadék, a hó, a fagy. Ha az alapréteget színezik, a két vakolatréteg közötti színkülönbség domborítja ki a képfelület művészi értékét. Ha azonos színű a két vakolatréteg, a bemetszések mentén keletkező fény-árnyék hatás biztosítja ugyanezt, a XX. századi templomépítők és a XXI. századi templomrestaurátorok nagyobb dicsőségére.
Kevesen tudják: alighogy megépült, a zebegényi templom nyomban iskolapéldája lett a korabeli templomépítészetnek. Az Őrségben például Iváncon is látható a zebegényihez kívülről egy az egyben hasonlító istenháza. (Első ízben az egyik lelkes országjáró kolléganőm, Gódor Ágnes hívta fel rá a figyelmemet.) Sokan meg vannak győződve róla, hogy azt is Kós Károly tervei alapján építették, pedig az ivánci katolikus templomot Heindrich Antal műépítész-tanár tervezte három évvel az után, hogy a zebegényit felszentelték. Szebbet, jobbat a zebegényinél tervezni nem tudott, talán nem is akart (pedig Heindrich Antal sem volt akárki, az ő tervei alapján épült többek között a pasaréti filmgyár), úgy döntött tehát, hogy Kós Károlyt utánozza, követi. Hogy a száz esztendő után végre az eredeti elképzelések szerint megújuló zebegényi templom árnyékában miért éppen most hozakodom elő az ivánci templommal? Mert szerintem azt jelzi, hogy életrevaló, jó példákat is találni 2009 pünkösdjén a környezetünkben, s ahogyan Heindrich Antal Kós Károly követője lett, olyanok is akadnak, akik a zebegényi templom felújítóinak a nyomába szegődnek. Esetleg lépést is tartanak velük, hogy nemes elhatározásuk – pénzhiány miatt – kudarcot ne valljon.