Kacsaúsztató és várárok

Jotischky László
2009. 06. 17. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A konzervatív lapok politikai célja az, ami a Konzervatív Párté: kiharcolni, hogy minél hamarabb általános választást tartsanak az Egyesült Királyságban, ne hagyják, hogy Gordon Brown, a minden oldalról támadott és egyre népszerűtlenebb miniszterelnök az alkotmányosan lehetséges legutolsó pillanatig, jövő június negyedikéig várjon vele


Angliában a rosszabb hírű iskolák környékén a dohányféléken kívül édességet, játékot, papírárut, miegyebet áruló trafikok ajtaján gyakori a kiírás: „Egyszerre csak két diák jöhet be”. A nebulók különben hajlamosak arra, hogy míg a boltos egyet-kettőt kiszolgál, a többi el-elcsen egy tábla csokit, egy csomag rágógumit, egy doboz üdítőt. Két hete az egyik brit lapban kis rajz jelent meg, amelyen egy trafik ajtaján ez áll: „Egyszerre csak két képviselő jöhet be”. Ez lett a vélemény a honatyákról és honanyákról Nagy-Britanniában, a parlamenti demokrácia szülőföldjén.
Amikor a DT-csoport, a The Daily Telegraph és a The Sunday Telegraph tulajdonosa elhatározta, hogy a birtokába jutott kétségbevonhatatlanul hiteles adatok alapján leleplezi az alsóházi képviselők jó részének visszaéléseit a nekik kijáró költségmegtérítésekkel, többféle szempont játszott szerepet. Nem vitás, hogy minden lap szeretné növelni olvasótáborát. Az is világos, hogy erre legalkalmasabbak a szenzációs leleplezések. A The Daily Telegraph és vasárnapi testvérlapja igen jó helyen áll a komoly (tehát nem bulvár-) lapok között, de osztozik a nyomtatott sajtó sorsában, amelynek szerepe tagadhatatlanul egyre zsugorodik az elektronikus média mellett. Ám a Telegraph-lapok politikai elkötelezettsége konzervatív, és a két lapban megjelent adatok és kommentárok a tory képviselőkkel sem bántak kesztyűs kézzel. (Mellesleg a tory elnevezés, amelyet a konzervatívok évszázadok óta büszkén vállalnak, eredetileg betyárt jelentett.)
A leleplező adatok heteken át tartó közlése egyformán kínos és politikailag sebző az egyes kipellengérezett képviselők számára, bármelyik pártfrakcióba tartoznak, és jó néhány konzervatív képviselőnek is kettétörte a karrierjét. Persze a liberális demokraták sem maradtak ki, bár közülük kevesebben szerepelnek a mákvirágok között. A konzervatív lapok politikai célja az, ami a Konzervatív Párté: kiharcolni, hogy minél hamarabb általános választást tartsanak az Egyesült Királyságban, ne hagyják, hogy Gordon Brown, a minden oldalról támadott és egyre népszerűtlenebb miniszterelnök az alkotmányosan lehetséges legutolsó pillanatig, jövő június negyedikéig várjon vele. (Az íratlan brit alkotmány értelmében az uralkodó a miniszterelnök tanácsára bármikor feloszlathatja az alsóházat, de öt évnél tovább nem lehet várni vele.)
A politikai meggondolás tehát nyilvánvaló: ha a jelenlegi képviselők nagy része tisztességtelennek bizonyul, legjobb megoldás mielőbb újakat választani.
A DT-csoport, úgy hírlik, 150 ezer fontot (ami jelenleg körülbelül 4,5-5 millió forintnak felel meg) fizetett John Wick egykori katonatiszt cégének, amely egyenesen a parlament költségtérítő irodájától kapta a négymillió egyedi tételt tartalmazó adathordozót. Sokan elítélik az úgynevezett csekk-könyvújságírást, de a jelen esetben az egyetlen, aki rendőri nyomozást követelt az adatok kijuttatása és közzététele ügyében, Michael Martin házelnök volt, aki mindjárt lemondásra is kényszerült, két hét múlva választják utódját. A Telegraph-lapokat sem a közvélemény, sem a megszégyenültek nem marasztalták el.
Amikor a tetten ért képviselők visszaéléseiről beszélünk, tisztázni kell, hogy nagyon ritka volt a törvénysértés, főleg adócsalás formájában, amelyből rendőrségi, bírósági ügy is lehetne – és némelyikből valószínűleg lesz is. Még a költségmegtérítésre vonatkozó szabályoknak is inkább a szellemét, intencióját sértették a delikvensek, nem a betűjét. Ezért követeli mindenki a szabályok pontosítását, az egész térítés-igénylési rendszer átalakítását. A képviselői alapfizetés évi 64 766 font (csaknem kétmillió forint). A meggondolás az, hogy miután a képviselő rendszeresen megjelenik választókerületében is és a Házban is – sokuknak állandó otthona is a választókerületben van –, méltányos, hogy mindkét helyen otthona legyen, ahol családjával élhet. Ezért megtérítik utazási költségein felül az úgynevezett második otthon (amely nélkül nem láthatná el választókerületi és parlamenti munkáját) lakbérét, vagy ha megveszi, a jelzálogkölcsön kamatát, a rezsiét és a szükséges karbantartásét. Mindezt tételenként számlával kell igazolni. Csakhogy a képviselői munka ellátásához okvetlenül szükséges kifejezés tágan értelmezhető. Törvényt sértett például az a néhány képviselő, aki – állítólag véletlenül – nem létező, illetve már kifizetett jelzálogkölcsön után igényelt kamatmegtérítést. És az a miniszter is (azóta lemondott), aki előbb alaposan helyrehozatott egy második otthont, majd jókora haszonnal eladta, de a különbözet után nem fizetett adót, mert szépen megcserélte az első otthont a másodikkal, vagyis a másodikat nevezte meg mint elsőt, mielőtt eladta volna. Így nem kellett adót fizetnie a haszon után, mert az effajta adókötelezettség nem vonatkozik olyan ingatlanra, amely a tulajdonos állandó, tényleges lakhelye.
Ugyanezt a cserét sokan arra használták, hogy a második otthon után az elsőt is feljavíttassák. Megint mások a szükséges karbantartást olyan tágan értelmezték, hogy visszaigényelték a vidéki kúriájukat körülvevő várárok – igen, valóságos középkori várárok – kitisztítását, míg egy konzervatív honatya 1600 fontért (csaknem 50 ezer forintért) a kacsaúsztatójában mesterséges szigetet, erre takaros házikót (mondhatnánk: kacsalábon forgó váracskát) építtetett a kacsáinak. Megint mások ezrekért luxusbútorokat, konyhaberendezést, hatalmas plazmatévét vásároltak az adófizető zsebéből. Egy kétbalkezes tory honatyának villanyszerelő kellett, hogy kicseréljen huszonöt lámpaégőt: 115 font (35 ezer forint). Ugyanakkor egy miniszter igénylőlapján megjelent egy 200 fontos tétel egy elveszett káddugó pótlására, egy munkáspárti honanya viszont kutyaeledelre igényelt vissza 62 pennyt (testvérek között is jó 120 forint). A most leköszönt belügyminiszter megtérítendő költségei között szerepelt azoknak a videokazettáknak a bérlete, amelyekkel férje vigasztalta magát, míg felesége belügyeskedett.
Mindettől kinyílik a bicska a már alaposan megadóztatott és tovább növekvő adóteherrel fenyegetett polgár zsebében. Érdekes, hogy a konzervatívok mégsem szenvednek a választók haragjától. Igaz, hogy múlt csütörtökön a jogosultaknak alig harminc százaléka vett részt az európai parlamenti választáson, de ennek inkább az unióval szembeni közöny az oka, nem az „egyik kutya, másik eb” vélemény. A harminc megyei, illetve városi önkormányzat újraválasztása óta a kormánypárt egyetlen testületet sem mondhat magáénak, míg a győztes toryk nemcsak a Munkáspárttól, hanem még a liberális demokratáktól is hódítottak el megyei önkormányzatokat. A Munkáspárt eddig is tudta, hogy a legközelebbi általános választást elveszíti. Most már attól is tarthat, hogy konzervatív kormányzat idején be kell érnie a második ellenzéki párt szerepével. Az önkormányzati mandátumok elosztásában a Liberális Demokrata Párt máris a második helyen áll a konzervatívok mögött. Közben egyre-másra mondanak le a miniszterek (a múlt hét végéig hatan), és ez már eleve megkötötte Gordon Brown kezét kormánya átalakításában.
De ez már nem a képviselőbotrány következménye. Demokráciában senki sem szereti, ha egy párt túl sokáig uralkodik.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.