Ebben az esztendőben nyolcszáz éves jubileumát ünnepli a ferences közösségek családja a nagyvilágban és itthon. A ferencesek férfirendjét alapító Assisi Szent Ferenc ugyanis 1209-ben fogadtatta el III. Ince pápával a közösség életszabályát, azaz reguláját. E jubileumra tekintettel, az egyház születésnapja, pünkösdvasárnap előtt Kálmán Peregrin szerzetes történészt szólítottuk meg, aki azt vallja, pünkösd üzenete és a ferences lelkület nem térhet el egymástól.
– A katolikus ember számára egy-egy ünnep sohasem csak emlékezés, legalábbis ha olyan keresztény ünnepről van szó, amely szentírási eseményhez kapcsolódik – magyarázza Kálmán Peregrin. – Azt valljuk ugyanis, hogy a szentmise által az egyszeri üdvtörténeti esemény jelenlétébe kerülünk, ugyanúgy ott vagyunk, mint akik akkor éltek és jelen voltak. Így hát a pünkösd az emlékezésen túl a „részesedés” ünnepe is.
Hogy érthetőbbé váljanak az alábbi ünnepi gondolatok, látni kell az eredeti, jeruzselemi pünkösd fontos közvetlen előzményét. A feltámadott Jézus közvetlenül a mennybe menetele előtt megparancsolta tanítványainak, akik előtt megjelent, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, várjanak a napok múlva beteljesedő isteni ígéretre. Ez pedig a következő volt: „…megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Júdeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig”. Ez következett el pünkösdkor. Jézus eladdig félénk, csüggeteg híveire csodás isteni jelek kíséretében kitöltetett a Szentlélek. Ennek folytán váltak képessé arra, hogy tanúbizonyságot tegyenek az evangéliumról. Így születhetett meg – majd nyomban gyarapodott is – az egyház. Kálmán Peregrin szerint főként az a közös a mai hívek és az első keresztény nemzedék között, hogy felismerjük Jézusban Isten fiát és azt, hogy az Isten ugyanúgy szeret bennünket, mint önmagát. Hiszen a lelkét adta nekünk. Így pünkösd átfogja az egész egyház életét, történelmét, minden században ugyanazok a kegyelmek valósulnak meg, igaz, más kifejezési formákkal.
– Aki befogadja Isten Szentlelkét, aki együttműködik vele, annak az életében Isten otthonra talál. Pünkösdkor lett egészen nyilvánvaló: Isten nemcsak harminchárom évre vállalt sorsközösséget velünk, hanem örökre azonosult az emberrel, s az ember is azonosulhat Istennel. Ahol ez a kettő valóban egymásra talál, ott megvalósul az új pünkösd. Így lehetséges, hogy Teremtés műve az Istennel együttműködő emberben folytatódik – fogalmaz Kálmán Peregrin.
Mi lehet ezek gyakorlati következménye? – vetjük közbe. A szerzetes a rendalapítót, Szent Ferencet említi példaként. Ő krisztusi lelkülettel tudta fogadni az élet eseményeit. Egyforma szeretettel fordult a nélkülöző és az őt megalázó emberekhez. Assisi Ferenc a Szentléleknek megnyílva tudott olyan társadalmi méretű, történelmi léptékű lelki megújulást hozni – egyházát nem elhagyva –, hogy annak kisugárzása ma is tart. A ferences lelkület tehát a pünkösd, a lélek gyümölcse. Ezért jellemzi az alázat, az egyszerűség, valamint szolidaritás a többi kicsinnyel, nyomorulttal.
Nem véletlen – mutat rá a kutató –, hogy a magyar nép a török korszakban kezdte – egyedülálló módon – „barátnak” nevezni a ferenceseket. Hiszen ők voltak, akik a hódoltsági területeken sem hagyták magára a lakosságot. Megmutatták: Jézussal sokkal elviselhetőbbek a megpróbáltatások. Nemcsak a vallásos életüket segítették az embereknek, hétköznapi gondjaikkal is törődtek: számíthattak rájuk. A mai általános válság idején az egyes ferences rendházak ugyanezért tartanak fenn szegénykonyhát, kiterjedt iskolahálózatot vagy autista gyermekek számára fejlesztő központot.
– Ám a nemzeti kegyhelyen a legfőbb feladatunk a gyóntatás – szögezi le a mátraverebély-szentkúti rendházban élő Kálmán Peregrin, akinek az ottani, évi kétszázezer zarándokot fogadó búcsújáróhelyen erre bőséges lehetősége akad. Így folytatja: – A mostani elidegenedett világban nincs, aki meghallgassa az embereket. A gyóntatáskor mindenki kimondhatja életének azokat a bajait, amelyeket legszorosabb családtagjaival sem oszt meg. A gyóntatófülkében bárki megértheti, hogy minden emberi eladósodás közül a legnagyobb a bűn terhe. Ugyanakkor átélheti, hogy Krisztusnál van bocsánat, s megpillanthatja, hogy mi a megbocsátás útja.
Végül a mai magyarság egzisztenciális csapdahelyzetére tér ki a szerzetes:
– A történelem azt tanúsítja, hogy a válságok idején az istenkereső életek jelentették az igazi megoldást, mert ők a romok alól is megtalálták a kiutat a közösség számára.
Piton került elő egy kukából + videó
