Kiutat kell találni a romok alól

A pünkösd igazi, eredeti értelmét korunkban nagyobb homály fedi, mint a húsvétét vagy a karácsonyét. Pedig – amint azt Kálmán Peregrin ferences szerzetes lapunknak kifejti – az, amire ez a keresztény jeles nap utal (a Szentlélek kiáradása a hívekre), az egyház egész életét átfogja.

Joó István
2009. 06. 08. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ebben az esztendőben nyolcszáz éves jubileumát ünnepli a ferences közösségek családja a nagyvilágban és itthon. A ferencesek férfirendjét alapító Assisi Szent Ferenc ugyanis 1209-ben fogadtatta el III. Ince pápával a közösség életszabályát, azaz reguláját. E jubileumra tekintettel, az egyház születésnapja, pünkösdvasárnap előtt Kálmán Peregrin szerzetes történészt szólítottuk meg, aki azt vallja, pünkösd üzenete és a ferences lelkület nem térhet el egymástól.
– A katolikus ember számára egy-egy ünnep sohasem csak emlékezés, legalábbis ha olyan keresztény ünnepről van szó, amely szentírási eseményhez kapcsolódik – magyarázza Kálmán Peregrin. – Azt valljuk ugyanis, hogy a szentmise által az egyszeri üdvtörténeti esemény jelenlétébe kerülünk, ugyanúgy ott vagyunk, mint akik akkor éltek és jelen voltak. Így hát a pünkösd az emlékezésen túl a „részesedés” ünnepe is.
Hogy érthetőbbé váljanak az alábbi ünnepi gondolatok, látni kell az eredeti, jeruzselemi pünkösd fontos közvetlen előzményét. A feltámadott Jézus közvetlenül a mennybe menetele előtt megparancsolta tanítványainak, akik előtt megjelent, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, várjanak a napok múlva beteljesedő isteni ígéretre. Ez pedig a következő volt: „…megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Júdeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig”. Ez következett el pünkösdkor. Jézus eladdig félénk, csüggeteg híveire csodás isteni jelek kíséretében kitöltetett a Szentlélek. Ennek folytán váltak képessé arra, hogy tanúbizonyságot tegyenek az evangéliumról. Így születhetett meg – majd nyomban gyarapodott is – az egyház. Kálmán Peregrin szerint főként az a közös a mai hívek és az első keresztény nemzedék között, hogy felismerjük Jézusban Isten fiát és azt, hogy az Isten ugyanúgy szeret bennünket, mint önmagát. Hiszen a lelkét adta nekünk. Így pünkösd átfogja az egész egyház életét, történelmét, minden században ugyanazok a kegyelmek valósulnak meg, igaz, más kifejezési formákkal.
– Aki befogadja Isten Szentlelkét, aki együttműködik vele, annak az életében Isten otthonra talál. Pünkösdkor lett egészen nyilvánvaló: Isten nemcsak harminchárom évre vállalt sorsközösséget velünk, hanem örökre azonosult az emberrel, s az ember is azonosulhat Istennel. Ahol ez a kettő valóban egymásra talál, ott megvalósul az új pünkösd. Így lehetséges, hogy Teremtés műve az Istennel együttműködő emberben folytatódik – fogalmaz Kálmán Peregrin.
Mi lehet ezek gyakorlati következménye? – vetjük közbe. A szerzetes a rendalapítót, Szent Ferencet említi példaként. Ő krisztusi lelkülettel tudta fogadni az élet eseményeit. Egyforma szeretettel fordult a nélkülöző és az őt megalázó emberekhez. Assisi Ferenc a Szentléleknek megnyílva tudott olyan társadalmi méretű, történelmi léptékű lelki megújulást hozni – egyházát nem elhagyva –, hogy annak kisugárzása ma is tart. A ferences lelkület tehát a pünkösd, a lélek gyümölcse. Ezért jellemzi az alázat, az egyszerűség, valamint szolidaritás a többi kicsinnyel, nyomorulttal.
Nem véletlen – mutat rá a kutató –, hogy a magyar nép a török korszakban kezdte – egyedülálló módon – „barátnak” nevezni a ferenceseket. Hiszen ők voltak, akik a hódoltsági területeken sem hagyták magára a lakosságot. Megmutatták: Jézussal sokkal elviselhetőbbek a megpróbáltatások. Nemcsak a vallásos életüket segítették az embereknek, hétköznapi gondjaikkal is törődtek: számíthattak rájuk. A mai általános válság idején az egyes ferences rendházak ugyanezért tartanak fenn szegénykonyhát, kiterjedt iskolahálózatot vagy autista gyermekek számára fejlesztő központot.
– Ám a nemzeti kegyhelyen a legfőbb feladatunk a gyóntatás – szögezi le a mátraverebély-szentkúti rendházban élő Kálmán Peregrin, akinek az ottani, évi kétszázezer zarándokot fogadó búcsújáróhelyen erre bőséges lehetősége akad. Így folytatja: – A mostani elidegenedett világban nincs, aki meghallgassa az embereket. A gyóntatáskor mindenki kimondhatja életének azokat a bajait, amelyeket legszorosabb családtagjaival sem oszt meg. A gyóntatófülkében bárki megértheti, hogy minden emberi eladósodás közül a legnagyobb a bűn terhe. Ugyanakkor átélheti, hogy Krisztusnál van bocsánat, s megpillanthatja, hogy mi a megbocsátás útja.
Végül a mai magyarság egzisztenciális csapdahelyzetére tér ki a szerzetes:
– A történelem azt tanúsítja, hogy a válságok idején az istenkereső életek jelentették az igazi megoldást, mert ők a romok alól is megtalálták a kiutat a közösség számára.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.