Beeresztettem a múltkor a kertbe egy hatalmas német juhászkutyát. A sorompó felől jöttem, ott csapódott mellém, nyaldosta a kezemet, a farkát csóválgatta. Többször javasoltam neki, hogy menjen haza, de nem tágított. Végül beengedtem a házba, mert az emberben érzelmek is vannak. Enni- inni adtam a hirtelenjében Mamutnak elnevezett kutyusnak.
Időközben este lett. Reggel nem találtam semmi rendelleneset a kertben. Délelőtt aztán felborult az egyensúly. Valahonnét előkerült a házimacskám a maga négy kis kölykével, a mama ránézett a jövevény kutyára és szabályosan fölállt a szőr a hátán. Aztán ment tovább az élet, az új kutya kezdte belakni a kertet, ellenben az anyamacska a kölykeivel együtt nyomtalanul eltűnt. Hatalmas nyomozásba kezdtem a cicák után, a szomszédot is riasztottam, aki nemsokára arról tájékoztatott, hogy házának tetejéről nyávogás hallatszik, valószínűleg ott vannak a szerencsétlenek. Így is volt.
Bezártam a nagy kutyát egy biztonságosnak vélt karámba, majd a szomszéddal közösen begyűjtöttük a kicsinyeket és a mamát, akit magamhoz emeltem, hogy bevigyem a kölykeihez. Már az ölemben volt, amikor a nagy kutya kiszabadította magát a karanténból, hozzám rohant, mire az anyamacska fújva összevissza karmolt a karomtól a mellkasomig bezárólag. (Pár óra múlva kaptam is egy tetanuszt derék Balogh Attila sebész főorvostól, aki itt lakik a közelben.)
Most összevissza vagyok ragtapaszozva, gézzel körültekerve, mintha a frontról jöttem volna. Mindez szombaton történt, de már nem vagyok szomorú, mert vasárnap győzött a Fidesz…

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség