Megpezsdült az adrenalin

Pénteken elnököt választ a Sportegyesületek Országos Szövetségének (SOSZ) tagsága. A tisztséget most még Mesterházy Attila, az MSZP frakcióvezetője tölti be, de méltó kihívója lesz a kétszeres egyéni olimpiai bajnok párbajtőrvívó Nagy Tímea személyében.

Hogyan lett önből elnökjelölt? – kérdeztük a vívólegendát.
– Februárban felhívtak, hogy érdekelne-e a SOSZ elnöki posztja. Csípőből nemet mondtam…
– Miért csípőből?
– Mert nem vagyok sportvezető, s a feladat – úgy éreztem – túlzottan nagy kihívást jelentene nekem. Két hét múlva újra telefonáltak, s akkor már azt válaszoltam, nem is rossz ötlet. Újabb két hét telt el, megint jelentkeztek, s végül igent mondtam.
– Mi változott egy hónap leforgása alatt?
– Alaposan átgondoltam mindent. Sportolóként nem is igazán tudtam, mi ez a Sportegyesületek Országos Szövetsége…
– Hát ez az! Valójában senki sem tudja!
– Ezen nem is csodálkozom, de amikor harcba indulok az elnöki tisztségért, az az elképzelésem, hogy négy év múlva már senki se tehesse fel ezt a kérdést. Mármint hogy mi is ez a SOSZ. Mert tényleg szörnyű, hogy még a komoly sportemberek döntő többsége sem tudja, mi ennek a három betűvel szimbolizált szervezetnek a funkciója. Ne csak az évente egyszer megrendezett SOSZ-bálról legyen híres! Legyen szava a lényegi döntések meghozatalánál, megkerülhetetlen tényezője legyen a magyar sportnak.
– Hadd legyek provokatív: nem csak a számos vízfej egyike a SOSZ, amelyek ott díszelegnek a magyar sport törzsén?
– Még azt sem mondom, hogy nem ez a dolog látszata. Csakhogy ebbe nem szabad belenyugodnunk. Ezért jelöltettem magam.
– Vallja be: hiába háromgyermekes anyuka, hiányzott az adrenalin pezsgése…
– Persze hogy hiányzott. A küzdelem, a tétre menő játék, a megméretés. Anyának lenni magasztos feladat, de ismerem anynyira magam, hogy tisztában vagyok vele: hosszú távon nem elégít ki, hogy otthon ülök és nevelem a három gyermekemet. Valahol le kell vezetnem a fölös energiámat. És – nem tagadom – munkál bennem az eredménykényszer. Én civilként is a munkában hiszek, ezért fogadtam el ezt a kihívást.
– A magyar sport az egyesületekben zajlik. Az egyesületeknek azonban nincs pénzük. Ha ön nyer, akkor lesz?
– Nem biztos, de az tény, hogy a jelenlegi krízishelyzetben a legszélesebb körű összefogásra van szükség. Én integráló személyiség vagyok, a jelenlegi elnök azonban a kormánypárt frakcióvezetője. Ebben a minőségében megosztó ember, és ez független attól, hogy jól vagy rosszul végzi a munkáját. A sportban nincs helye a politikai szempontoknak. Olyan elnökségben gondolkodom, amelyben a tapasztalat egyesül az új iránti fogékonysággal.