Sérült a szólásszabadság, az emberi méltóság, a védelem joga. Alkotmányos aggályokat vetett fel a közbiztonság, a közrend védelmének részleges magánosítása és az állami ünnep gyülekezéssé nyilvánítása mellett az is, hogy a rendőrség több alkalommal megtiltotta bizonyos összejövetelek megtartását.
Lefegyverző magabiztossággal nyilatkozott a március 15-i rendőrségi intézkedések vizsgálatáról a budapesti főkapitány. Tóth Gábor kijelentette: az állampolgári jogok országgyűlési biztosa egyetlen pontban állapított csak meg hibát, ráadásul két hónap múltán jutott arra az eredményre, amelyhez a rendőrségnek mindössze három nap kellett.
Szabó Máté hivatalának honlapja arról tanúskodik, hogy a biztos április 30-án tett pontot az ügyben készült jelentés végére. A tizenhét oldalnyi elemzést megküldték a rendőrségnek, ám onnan mostanáig nem kaptak érdemi választ. Elutasító jellegűt sem, a hivatal emiatt tájékoztatta megállapításairól a sajtót. A rendőri vezetők egyébként azért kértek türelmet az ombudsmantól, hogy – úgymond – felkészülhessenek, mit válaszoljanak az újságírók kérdéseire. Egy hónap alatt a fejleményekből ítélve valóban felkészültek: egyszerűen lehazudták, lenullázták a vizsgálat megállapításait. A március 15-i nemzeti ünnepen elkövetett alapvető hibákból egyet ismertek el. Eszerint nem lett volna szabad vetkőzésre kényszeríteniük és testüregi vizsgálatnak alávetniük a fogdába bekísért két személyt.
Menjünk most ki gondolatban a Kossuth térre! Március 15. van. Két férfi a tömegből azt kiabálja: „Gyurcsány, takarodj!” A környezetükben álló ifjabb és korosabb hölgyek közül többen lökdösni kezdik őket, valaki szemétládának titulálja a kiabálókat. Mindez a kordonon kívül történik, hiszen a forradalmakról – 2006 októbere óta – zárt körben, az ünnepelni vágyó polgároktól hatóságilag elkülönítve emlékeznek meg az ország nagyjai. Szabó Máté úgy látja: helyénvaló volt, hogy a Gyurcsányt távozásra felszólító két férfit a rendőrök kiemelték a tömegből, mert meg kellett védeniük az atrocitástól a kiabálókat. Ezzel azonban nem zárulhatott volna le az intézkedésük. Az ugyanis nem helyes, ha a hatóság csak a kormányellenes véleményt hangoztatókkal szemben lép fel, a miniszterelnökkel szimpatizálók viszont belátásuk szerint viselkedhetnek. Az ombudsman úgy véli, mód lett volna rá, hogy az ellentétes nézeteket képviselők csoportjait elkülönítsék egymástól. Ezzel megakadályozhatták volna az összetűzést.
A javaslatnak két indoka van. Az egyik: a rendőrség nem disztingválhat a vélemények tartalma szerint. A másik érv az, hogy az állami rendezvény nem minősül gyülekezésnek, nem tartozik a gyülekezési törvény hatálya alá. Ez köznapi szóhasználattal élve azt jelenti, hogy aki hivatalos megemlékezéseken vesz részt, az nem a gyülekezési jogát gyakorolja. Már csak azért sem, mert a gyülekezés olyan kollektív véleménynyilvánítás, melynek segítségével az állam vezetőit, intézményeit bírálják a résztvevők. Tömören szólva a gyülekezők a hatalom kritikusai. A nemzeti, az állami ünnepségek nem tartoznak ebbe a kategóriába. A rendőrség az ombudsman jelentéséből ítélve súlyosan tévedett, hiszen gyülekezésnek minősítette a március 15-i Kossuth téri rendezvényt. A két kiabáló ellen ugyanis gyülekezési jog megsértése címén szabálysértési eljárást indított. A kordonon kívül állók ugyanakkor nem gyülekeztek.
Ezután következett a vetkőztetés. Azt a főkapitány is elismerte – nem is tehetett volna mást –, hogy a fogdaszemélyzet hibát követett el a Gyorskocsi utcában. Az előállított férfiakat meztelenre vetkőztették, testüregeiket átvizsgálták, különféle gyakorlatokat végeztettek velük. Szabó Máté most nyomatékosan figyelmeztetett: ami történt, a hazai jogszabályok és az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata szerint is sérti az embertelen s a megalázó bánásmód tilalmát. Emellett aránytalan is, hiszen – amennyiben a két személy valamiféle szabálysértést esetleg mégis elkövetett volna – vetkőztetésükre, ilyesfajta átvizsgálásukra akkor sem kerülhetett volna sor. Hibázott a rendvédelmi hatóság a biztos szerint amiatt is, mert kifogásolta, hogy az Országház előtt más jelenlévők transzparenst mutattak fel ezzel a szöveggel: „Felelős kormányt Budapesten!” A véleménynyilvánítás joga ugyanis az állami rendezvények közönségét is megilleti.
Vonuljunk most át a Kossuth térről a Múzeum körútra! A szocializmus idején is divatban volt ez, sőt eleinte Gyurcsány Ferenc is megpróbált ebben a formában elvegyülni a nép között. Később visszakozott, félt a fütyüléstől, a skandálástól. Végül részt sem vett az ünnepségen. Ott voltak viszont legutóbb a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából egy magán őrző-védő társaság munkatársai. Olyannyira, hogy megpróbálták megszűrni a közönséget: a Múzeum kertig csak azok juthattak el, akik a körúton megfeleltek a vigyázó emberek feltételeinek. Az egyik kisgyermekes családtól megpróbálták elvenni a cumisüveget. Hasonló volt a helyzet a Fővárosi Önkormányzat rendezvénye idején a Petőfi-szobornál is. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa szerint a résztvevők biztonságáról gondoskodni kell, őrző-védő magáncég azonban nem láthatja el a rendőrség feladatkörét. A rendőr intézkedése ellen különféle fórumokon panaszt tehet, eljárást kezdeményezhet az állampolgár. A magánalkalmazottal szemben ezek a jogok nem illetik meg. A rendőr emellett – legalábbis elvben – azonosítható, a vállalkozók nem. A rendvédelmi tevékenységet az állam nem privatizálhatja. Az őrző-védő munkatársakat nem hatalmazza fel a jogszabály önkényes motozásra, a táskák átvizsgálására, bizonyos eszközök, használati tárgyak elvételére. Március 15-én ráadásul nem is volt megszervezve az egyébként szabálytalanul elvett tárgyak őrzése és visszaszolgáltatása.
Alapvető és tömeges jogsértések történtek tehát a legutóbbi március 15-én is. Sérült a szólásszabadság, az emberi méltóság, a védelem joga. Alkotmányos aggályokat vetett fel a közbiztonság, a közrend védelmének részleges magánosítása és az állami ünnep gyülekezéssé nyilvánítása mellett az is, hogy a rendőrség több alkalommal megtiltotta bizonyos összejövetelek megtartását. Utóbbi rendezvények a gyülekezési jog hatálya alá tartoztak. Budapest rendőrfőkapitánya azzal utasította el a kezdeményezéseket, hogy az Alkotmánybíróság egyik határozata szerint a közlekedési feltételek megteremtéséhez idő kell. Ilyen elutasítási ok nincs, a törvény pontosan felsorolja, mikor mondhat nemet a hatóság a gyülekezésre.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy több kifogás nem először fogalmazódott meg. A biztos már korábban is figyelmeztette a rendőrséget: ne tekintse gyülekezésnek az állami rendezvényt, s tartsa tiszteletben a szólás és a védelem jogát. Történt mindez azt követően, hogy Medgyessy Péter hivatalba lépése óta, a balliberális kormányok működése alatt egymást követték a gyülekezés témakörében az elmarasztaló bírósági ítéletek. Súlyos milliókat fizetett ki a rendőrség az adófizetők pénzéből jó néhány tömegoszlatás, őrizetbe vétel, s megalázó bánásmód miatt. Mondvacsinált érvekkel akadályozták meg például, hogy a felvonulók eljussanak Medgyessy házához, jogtalanul verték szét a gesztenyéskerti tüntetést, egy bizonyos pezsgős koccintás ügye miatt pedig Strasbourgban is elmarasztalták a magyar államot.
Az őszödi beszéd, majd 2006 szeptembere és októbere csak ezután következett. Ez idő tájt Gyurcsány kedvéért a Nemzeti Múzeumnál mesterlövészek vigyáztak a biztonságra. Medgyessy és Gyurcsány ment, a helyzet azonban nem változott. A demokratikus szabadságjogok megsértése az elmúlt hét évben folyamatos volt.
