Rátgéber László a szokottnál idegesebben várta a vasárnap kora délutáni feldobást a liepajai Olimpiai Centrumban. A 85 ezres balti-tengerparti fürdő- és kikötőváros Brivibas utcájában épült a csarnok, egy kellemes park közepén – 2009. június 7. óta ez az idilli környezet egy rémálom kulisszája. Persze, helyi idő szerint három óra tájban még nem sejthettük, mit hoz az első magyar Eb-meccs, a mester feszült hangulata azonban mintha megelőlegezte volna, amit az első húsz percben láttunk.
Pedig milyen szépen indult! Fegyverneky Zsófia duplájával mi vezettünk 2-0-ra, sőt, az előny növelésére is volt mód – ehelyett a görögök dobtak tizenegy pontot zsinórban. Hat perc alatt kettő pont – ezt már Rátgéber sem bírta, időt kért, de semmi sem változott. A játékvezetői hármas orosz tagja, Jelena Csernova a orosz bajnokságban rendszeresen „gyilkolja” a magyar kapitány Euroliga-győztes csapatát, s ezek szerint Rátgéberre is pikkel. Ezt az első félidőben hét olyan támadófaulttal juttatta kifejezésre, amelyek közül jó, ha kettőt szoktak megadni más esetben.
De hát botorság lenne a bírókat kárhoztatni egy ilyen mérkőzés után… A mieink – akik között pedig kilenc olyan játékos található, aki az Euroliga szereplője – alibiztek, tologatták egymásra a felelősséget, bátor betörések helyett rendre a könnyebbik megoldást választották, futószalagon lövöldözték a triplákat – a gyűrű mellé…
Odaát viszont a rutinos világklasszis Evanthia Malci és a palánk alatt jeleskedő Sztiliani Kalcidu (mindketten 19 pontig jutottak) vezérletével termelték a gólokat a görögök. Félidőig 34-et, ami nem kiemelkedő, csakhogy a mi tizenkettőnkkel szemben maga a fektetett nyolcas, a végtelen…
Hogy mit mondott az öltözőben Rátgéber, azt sejtjük – már a második negyedben is elhagyta a száját egy-két, a sajtópáholyig felhallatszó tiráda… –, s valami foganatja lett is a leteremtésnek. A harmadik negyedet 20-10-re megnyertük, több alkalommal is tíz ponton belülre kerülhettünk volna, de mindig a legrosszabb pillanatban jött egy görög bravúrkosár. Krivacsevics Tijana csak egy alkalommal lépett pályára, húsz másodpercen belül két kihagyhatatlannak tetsző ziccert rontott, Honti Kata, a kevés magyar klasszis egyike a 37. percben szerezte első – és egyetlen – kosarát, Vajda Anna faultproblémától sújtva szenvedett, a két irányító, Englert Orsolya és Németh Bernadett játéka értékelhetetlen: együttvéve egyetlen pontra futotta erejükből. Csupán Fegyverneky (11 pont), Vida Anna és Bujdosó Nóra (7-7) nyújtott úgy-ahogy elfogadhatót, ez viszont egy Európa-bajnokságon édeskevés.
„Nem játszottuk azt, amit játszani szoktunk. Az volt a kérdés a mérkőzés előtt, hogy ki fog itt kosarat dobni, és erre a kérdésre nem kaptunk választ. Negyvenhárom dobott ponttal nem lehet meccset nyerni, pláne úgy, hogy akkor sikerült negyven pont fölé kúsznunk, amikor már nem számított. Néhány játékosom be sem hajlította a térdét, azaz, nem tudom teljesen a tapasztalatlanság számlájára írni a vereséget. A másik furcsaság az első félidőben ellenünk befújt hét szabálytalan elzárás volt. Ilyen nincs… Akik megremegtek, azokat leültettem a második félidőben,
35-46-nál volt még remény, de kaptunk egy könnyű kosarat, és ezzel vége volt. Most bízzunk abban, hogy a görögök legyőzik a lengyeleket, s akkor még továbbjuthatunk” – értékelt Rátgéber László
Honti Kata a következőket tette hozzá: „Az elején nem voltunk elég agresszívak, szerintem ez volt a hiba. Nem is az, hogy megilletődöttek lettünk volna, hanem az agresszivitás hiánya. Nem tudtunk dominálni, márpedig mi csak úgy tudunk mérkőzést nyerni. A második félidőre már harcosabban jöttünk ki, azt meg is nyertük, ebből a második félidőből kell erőt merítenünk a lettek ellen. Dehogy adjuk fel, mindent megpróbálunk a hátralévő két csoportmeccsünkön.”
Először ma 19.15 órától a házigazda lettekkel szemben kellene bizonyítani, hogy itt a helyünk. Ám ennek a meccsnek – szemben a tegnapival – nem mi vagyunk az esélyesei.
Jászberényi fiatalok Hollywood kapuit döngetik?
