Verbális válságkezelés

Mást mutatnak a szavak, és megint mást a tettek. Bár szinte naponta a munkahelyek megmentését ígéri a kormány, az erre elkülönített pénzeknek valójában csak a töredékét fizették ki az érintetteknek. A szóbeli válságkezelésnek meg is van az eredménye: április végére tizenöt éve nem látott mélypontot ért el hazánkban a munkanélküliség.

Nem véletlen, hogy láthatatlan a kormányzati kommunikációban hónapok óta ütőkártyaként szereplő munkahelymegőrző programok hatása. Miközben döbbenetesen gyorsan, az elmúlt évben egynegyedével növekedett hazánkban a munkanélküliek aránya, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium munkahelymegőrző forrásaiból csak alig jutott valami a szorult helyzetbe került, és sikeresen pályázó néhány száz vállalkozó számlájára. A foglalkoztatottak száma immár történelmi mélypontra zuhant: a munkaképes korú lakosság kevesebb mint fele dolgozott áprilisban – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tegnap közölt adataiból.
A friss számok szerint éves összehasonlításban, az idei február–áprilisi időszakban 88 ezer fővel nőtt az állástalanok száma, s ennek nyomán a munkanélküliségi ráta 9,9 százalékra emelkedett, ami 15 éves csúcsot jelent. Bár a hivatalos kormányzati kommunikáció a nem túl szívderítő helyzetet szívesen varrja a világgazdasági válság nyakába, látni kell, hogy a munkanélküliek száma tulajdonképpen 2003 óta folyamatosan emelkedik. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) legfrissebb kimutatásai szerint a munkaügyi hivatalok már 569 ezer álláskeresőt tartottak nyilván, vagyis a hivatalhoz az egy évvel ezelőtti időszakkal összehasonlítva 28,5 százalékkal, azaz 126 ezer fővel több állástalan fordult segítségért.
*
Az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat szerint Magyarországon a foglalkoztatottság szintje Málta után a második legalacsonyabb, azaz mintegy 15 százalékkal kisebb az uniós átlagnál.
Az állásukat elvesztők számának drámai emelkedése annak is köszönhető, hogy a válság begyűrűzése óta eltelt nyolc hónapban csak nagyon megkésve, és a probléma méretéhez képest elképesztően kis támogatási összeggel indult el néhány munkahelymegtartó program. Az ÁFSZ lapunkat úgy tájékoztatta, hogy a január végén meghirdetett munkahelymegőrző pályázatokra az Országos Foglalkoztatási Alapnál (OFA) 1233 cég jelentkezett 20,4 milliárd forint támogatást igényelve. Ebből az OFA kuratóriuma 406 pályázatot támogatott, amivel a rendelkezésre álló valamivel több, mint hatmilliárd forintot lekötötték. Ugyanakkor az adatokból szakértők szerint az derül ki, hogy a lekötésekkel szemben a kifizetések szintje nagyon alacsony, hiszen – mint azt az ÁFSZ-nél közölték – a 406 elfogadott pályázat esetében eddig 150 szerződést kötöttek meg, és még csak 2,637 milliárd forint támogatást fizettek ki. A OFA egy másik pályázatán – a munkába helyezést közvetlenül elősegítő program részében – pedig csak 46 pályázatot támogattak, és mindössze három esetben történt meg a szerződéskötés, hárommillió forint értékben. A munkahelymegőrzést célzó uniós pénzekre vonatkozó pályázatokat pedig csak mától lehet beadni decemberig, vagyis legalább fél év, mire a legjobb esetben is forráshoz juthatnak a pályázók.
Mindemellett továbbra is gondok mutatkoznak a pályázati kiírások által támasztott feltételek körül. Lapunknak nyilatkozó pályázatírók szerint várhatóan többen vissza is léphetnek még a támogatási szerződés megkötése előtt, mert nem lesznek képesek bevállalni a munkahely megőrzésére előírt hosszú időt. Ha ugyanis egy évig kapnak támogatást, akkor két évre kell garantálniuk a létszámot, ezt azonban a jelenlegi gazdasági visszaesés mértéke miatt egyre kevesebben merik előre bevállalni. A pályázóknak ráadásul azt is bizonyítaniuk kell a kiírás szerint, hogy csak „átmeneti” gondokkal küszködnek, nem pedig „csak” nehéz helyzetben vannak.
– A költségvetésnek gyakorlatilag nem maradt mozgástere a munkahelymegőrző programokra, ezért már csak az uniós forrásokra lehetne építeni, ezeknek azonban egy bonyolult, bürokratikus egyeztetésen kell áthaladnia – nyilatkozta lapunknak Nógrádi Zoltán. A Fidesz szakpolitikusa kiemelte: az első fejlesztési terv alatt is mintegy százezer fővel romlott a foglalkoztatás, vagyis a 2004–2006-os, hasonló célú uniós programok is csődöt mondtak. Kérdésünkre, miszerint hol van a kormányzati hirdetésekben szereplő, válságkezelésre ígért 1400 milliárd forint, hangsúlyozta: ez az összeg értelmezhetetlen, lényegében bármilyen számot le lehet írni, senki sem tudja alátámasztani annak konkrét, számszerűsíthető válságkezelő hatását. A kormányzati számítások szerint például bruttó 400 ezer forintból lehetne megmenteni egy állást, ennek azonban ellentmond, hogy még a minimálbér és annak járulékai is 95 ezer forintot tesznek ki egyetlen hónapra. Bár a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szerint a válság kedvezőtlen foglalkoztatási hatásainak mérséklését célzó idei programjaira beharangozott 17,2 milliárd forintból eddig 2,66 milliárd forint került kifizetésre, Czomba Sándor fideszes képviselő szerint ennek az összegnek csak a töredéke igaz.
– Katasztrofális helyzet alakult ki a foglalkoztatási pályázatoknál: április végén megközelítőleg 100 millió forintot fizettek ki ténylegesen az idén kiírt OFA-pályázatokra – mondta. Czomba Sándor szerint az uniós források idén megnyíló pályázatai egyáltalán nem kezelik a valós problémákat, nem lehet ugyanis munkahelyet teremteni azáltal, hogy minden pénteken valamilyen képzésre küldjük az alkalmazottakat – fogalmazott.
– Munkahelymegőrzésre nincs havi 30 ezer forint, de ha az illető munkanélkülivé válik és megjelenik az önkormányzatnál, akkor havi 45 ezer forintot jelent részvétele a közfoglalkoztatási programban, ami adott esetben csak lapáttámasztást jelenthet – tette hozzá.
Az ÁFSZ öt másik témában – bérköltséget, csökkentett idejű foglalkoztatást, újra elhelyezkedést segítő, munkába járást és munkaerő-piaci képzést érintő – meghirdetett pályázataival kapcsolatban a szolgálat illetékesei lapunk kérdésére elmondták: az értékelők eddig 550 munkaadói igényt bíráltak el, amelyből 186-ot javasoltak támogatásra. Magyarázatuk szerint azért ilyen magas az elutasított pályázatok száma, mert az adott vállalkozás működésére nem volt kimutatható a válság kedvezőtlen hatása.