Borsos Margit halálára

Élete 94. évében, június 24-én elhunyt Borsos Margit tanítónő, a Magyar Rádió Nyitnikék című gyermekműsorának egykori munkatársa. Emlékét őrzik tanítványai, barátai, az erdélyi és a budapesti Borsos Miklós Alapítvány.
Hárman voltak testvérek: Miklós, aki szobrászművészként, grafikusként vált nemzetközi hírű mesterré, de művészetét a zene, az irodalom, a filozófia szeretete, művelése tette teljességé, Erzsébet, akit főként a muzsika vonzott és Margit, aki maga is hegedült, de életét a gyermekekkel és az irodalommal való bensőséges kapcsolat határozta meg. Nagyszebenben született 1915-ben, egyéves volt, amikor Erdélyből Győrbe költöztek, ahol iskoláit és a tanítóképzőt elvégezte. Első munkahelye a Veszprém közeli Vilmapusztán volt, ahol 1–8., majd 1–4. osztályt tanított. Tizennyolc éven keresztül gyalogolt ki a városból naponta a pusztára, egyszer kiszámolta, 23 ezer kilométert tett meg, végigjárhatta volna a fél világot, de ő azt a végeérhetetlen utat járta egész életében, ami az emberi lélek mélyei felé vezetett. A hatvanas években került a Magyar Rádióhoz, ahol a Nyitnikék című műsor szerkesztésében vett részt, értékes előadásait nívódíjjal ismerték el. 1988-ban Szabó Éva készített vele felejthetetlen riportot tanítási elveiről, munkaszeretetéről, a nyugdíjas évekről, a kerti és szellemi munkáról. Mindene volt a természet, végakarata szerint hamvait is fák, bokrok és virágok között szórják szét. Megérkezett. Ahogyan Sötétben című versében írta: „kinyújtott kéz a sötétben, / ennyi az imánk, / de Te is keresel minket, / Mennyei Atyánk, / ezért találunk meg Téged, / Te találsz reánk, / kezed húz, míg elérjük / igazi hazánk.”