Elfogták a német egyesítési csalót

Tizennégy éves nemzetközi nyomozás és jogi huzavona után a német igazságszolgáltatás kezére került a napokban az a menedzser, akit az egyesítés utáni zavaros időszak legnagyobb csalójának tartanak.

(Köln)

Michael Rottmann és korábban már elítélt bűntársai, kihasználva a privatizáció nyújtotta lehetőségek csavaros ösvényeit, több mint százmillió euróval (csaknem harmincmilliárd forinttal) károsították meg a hajdani NDK állami vállalkozásainak felszámolásával megbízott szervet. A feleségével és két fiával együtt évekig sikeresen bujkáló, hatvanhat esztendős férfi – rendőri kísérettel – Londonból szerdán érkezett Berlinbe, ahol a moabiti börtön egyik zárkájának lakójaként várja a büntetőeljárás eredményét.
Ő az egyesítési bűnözés messze legkiemelkedőbb tettese! – jelentette ki az ügyében illetékes főállamügyész. Az általa okozott veszteségen túl felmérhetetlen az a kár, amelyet több száz munkahely elvesztése eredményezett. Az államügyészség vádirata mohó kapzsisággal magyarázza a célzatosan végrehajtott csőd okát. Rottmannt – a Ruhr-vidéki Oberhausenben székelő Babcock részvénytársaság nyugat-berlini képviselőjét – cége bízta meg azzal, hogy vizsgálja ki a fűtőberendezések előállításával foglalkozó keletnémet Német– Szovjet Barátság gyár átvételének lehetőségeit. Az eredetileg kétezer alkalmazottal dolgozó vállalat ekkor már – részvénytársaságként (WBB) – csak hétszázötven embert foglalkoztatott. A szanálásra szoruló cég értékét jelentősen növelték a tulajdonát képező ingatlanok Lipcsében és Zwickauban.
Rottmann azonnal felismerte a kínálkozó lehetőséget, és végül a WBB – egy svájci társaság közbeiktatásával – nem a Babcock tulajdonába, hanem a Rottmann és társai csoport kezébe került, nevetségesen olcsón, mindössze kétmillió euróért. Ezt az alacsony árat különféle manipulációk – színlelt ügyletek, magasan díjazott szaktanácsok, hamis bankfelvilágosítások, átláthatatlan tranzakciók – révén sikerült kiügyeskedni. A Physical Chemical Engineering (PCE) névre átkeresztelt cég 1994 novemberében csődöt jelentett, és kiváltotta az egyesítési bűnözés felderítésével foglalkozó nyomozók érdeklődését. A németországi és svájci irodákban, valamint magánlakásokban lefolytatott razziák után Rottmann öt munkatársát elfogták, a főnök viszont eltűnt. Családjával állítólag vagy a Karib-szigetek térségében, vagy Dél-Afrikában bujkált. A férfit 1997-től nemzetközi elfogatóparanccsal körözték, majd 2000 szeptemberében az angliai kisvárosban, Hazlemere-ben leltek rá. Ügyvédei csaknem kilenc esztendőn keresztül sikeresen akadályozták meg, hogy az angol igazságszolgáltatás eleget tegyen Berlin kiadatási kérvényének. Időközben a parlament gondoskodott arról, hogy hatályon kívül helyezze a hasonló gazdasági bűntettek elévülési határidejét. A „csalók sztárja” elleni perben Rottmann ismét találkozhat majd több mint hároméves szabadságvesztésre ítélt társaival, akiket tanúként hallgatnak meg. Ráadásul ők – jogerősen elítéltekként – kénytelenek eleget tenni igazmondási kötelezettségüknek.