Kémiából jók vagyunk

Nagyon jó minősítést szereztek gyermekeink az utóbbi érettségi vizsgákon, az átlag 3,65, vagyis a diákok többsége jó jegyet szerzett, bukás alig volt, elégségest is kevesen kaptak. Első hallásra szívdobogtató a hír, ám a szakemberek szerint nem a tudásszint emelkedett, az ok prózaibb: jóval könnyebb lett a középszintű vizsga.
Jó negyven esztendeje, amikor én érettségiztem, még az osztály harmada az őszi pótvizsgákra készült – én oroszból buktam –, kíméletlenül osztogatták az elégtelent az akkori pedagógusok. Pusztán a számok azt sugallják: a mi időnkben bárgyúbbak, tanulatlanabbak voltak a lurkók, most viszont zsenikkel vagyunk körülvéve. A fiatalok pillanatnyilag – a történelem kivételével – minden komoly tárgyból jobb eredményt értek el, mint egy esztendeje. A kétszintű feladatsort évről évre könnyebb megoldani.
A diákok középszinten a legjobb eredményt kémiából érték el (4,09). Dicséretes, örömteli hír ez. De a Magyar Bálint-féle reformokkal megvert ifjúság vajon ugyanilyen jól tudja-e, honnan jöttek ide elődeink, kik voltak ők, hogyan zajlott le a muhi csata, miért tették le a fegyvert Rákócziék a majtényi síkon, Görgeyék Világosnál, hogyan végeztek Nagy Imréékkel, bántak el Mindszentyékkel…?
Valami azt súgja, a nevetségesen könnyű érettséginek – amely már kiváltja a felvételit is – később a most megkímélt diákok isszák meg a levét. Le a kalappal Magyar Bálint (és Hiller István) előtt!