Már megint ez a depresszió

Karlovy Varyban, mint mindig, hol süt a nap, hol zuhog az eső, bár az elmúlt évek átlaga után úgy számolom, inkább esik. És mintha a zord időjárás nem lenne elég, a hivatalos program versenyfilmjeinek sora is búbánatot, depressziót, melankóliát áraszt a Thermál Hotel mozitermeiben. Mégis van remény: a Variety kritikusainak válogatásában szereplő Made in Hungária hétfőn óriási sikert aratott.

(Karlovy Vary)

Ötödik napon kapcsolódtam be a gyönyörű cseh üdülővárosban 44. alkalommal rendezett nemzetközi filmfesztiválba. Akiknek volt módjuk az elejétől, július 3-tól itt lenni, nem túl lelkesen számoltak be az eddigi felhozatalról. A tendencia hétfőn és kedden sem változott. Alkoholizmus, depresszió, gyerekprostitúció, gyilkosság és öngyilkosság: ezek az elmúlt két nap versenyfilmjei.
A fesztivál előzsűrije azt akarta, hogy sírjunk, zokogjunk, s ha mosolygunk, az is csak amolyan félszeg, fájdalmas mosoly legyen. Ilyen ült ki az újságírók arcára, miközben a német Andreas Dresen Whisky vodkával (Whisky mit Vodka) című filmjét nézték. A történet egy forgatáson játszódik, és egy öreg, alkoholista színész vergődését ábrázolja a kulisszák között. Nagy lehetőséget hagyott ki alkotásával a német rendező, bár a legjobb pillanatokban majdnem érezhető volt az az üresség, az a félelem, amely a forgatás fiktív világán kívül tör a színészekre és rendezőkre. De ezt csak néhány jelenetben éreztette Dresen, a többi bohóckodás volt, különösebb súly vagy mondanivaló nélkül.
Szintén saját világáról készített filmet a belga Frédéric Dumont. Az Angyal a tengernél (Un ange a la mer) azt mutatja be, hogyan tesz tönkre egy kétgyerekes családot a mániás depressziós apa. Az imádott papa egy napon magához hívja tíz év körüli fiát (Martin Nissen), titoktartásra kéri, majd elárulja, hogy éjjel öngyilkos lesz. Persze nem lesz. A kisfiú viszont elhatározza, hogy nem hagyja apját meghalni. Éjjel-nappal vigyáz rá, de nem bírja a terhet, és végül ő végez magával. A történetet a kisfiút alakító gyermekszínész teszi majdnem nézhetővé, aki fantasztikus beleéléssel, elementáris erejű tehetséggel játszik. A dramaturgiai ívet nélkülöző film azonban érdektelen, öncélú szenvelgés marad, s mint kiderült, a rendező saját apjánál mutatkozó betegségről szól. Úgy látszik, Belgiumban mindenre van pénz.
Az ötvenes éveiben járó lengyel Robert Glinski is gyerekekről mesélt. A Malacok (Swinki) című társadalmi dráma egy tematikus trilógia harmadik része. Filmjei azzal foglalkoznak, hogyan találják, pontosabban hogyan nem találják a fiatalok helyüket a rendszerváltás utáni társadalomban. Ehhez a szó szoros és átvitt értelmében is határon élő hősöket választott. A lengyel–német határvárosban élő kamaszok a szegénység és az erkölcs határain is átjárnak: hiteltelen szüleiktől elfordulva a pénz világába menekülnek, fiú prostituáltként keresnek annyi pénzt, amennyit szüleik soha nem tudtak. A társadalomábrázoló szándék nemes és tiszteletre méltó, a film azonban lassú, kiszámítható és kliséktől hemzseg. Kár, mert a fiatalokat csábító immoralitás, pénzhajhászás vagy épp bűn korunk fontos témája.
Kár az is, hogy Fonyó Gergely filmjét, a Made in Hungáriát nem vetítették a versenyprogramban. Sikert így is aratott: a Variety kritikusainak válogatásában tizenöt perces tapsot kapott.

Magyarok versenyben. Pálfi György Nem vagyok a barátod című filmje a fődíjért versenyez ma este, Mátyási Árontól az Utolsó időket és Sopsits Árpádtól a Hetedik kört az East of the West szekcióba hívták meg, Peter Strickland Berlinben is szereplő Katalin Vargáját a Horizontok válogatásban vetítik. Hétfőn mutatták be a Made in Hungáriát, a húsz év szabadság című összeállításban látható az Édes Emma, drága Böbe (Szabó Istvántól).