Nem tárgyal a megye a várossal

Nem okultak az elmúlt hét év kudarcaiból, sőt újabb és újabb kísérleteket tesznek a kormánypárt politikusai, hogy magánosítsák az egyik legfontosabb közszolgáltatást, az egészségügyet. Kezdetben körzővel és vonalzóval átrajzolták az intézmények működési területét, majd megpróbálták bevezetni a vizitdíjat és a kórházi napidíjat. Közben – mintegy mellékesen – értékmegőrző széfeket vásároltattak a kórházigazgatókkal. Emellett úgy képzelték: a betegek étlapról rendelhetik majd meg az ebédjüket. Ezután átalakították a mentőszolgálatot, és kétszer is megszavazták a társadalombiztosítás 1500 milliárd forintos kasszájának magánosítását.
Minden törekvésük kudarcba fulladt. A nép elvetette a díjfizetési kötelezettséget, a Legfelsőbb Bíróság a kórházak körzethatárairól szóló miniszteri döntést többször megsemmisítette, a pénztártörvényt a köztársasági elnök vétója nyomán a harmadik voksoláskor visszavonta az Országgyűlés. A széfekre nem tartott igényt a nagyközönség, s többnyire nem volt kedve ahhoz sem, hogy válasszon az A és a B menü közül.
A politikai játszmák folytatódnak. A szocialista többségű Heves Megyei Önkormányzat most nonprofit jellegű, egyszemélyes gazdasági társaságot akar létrehozni az egri Markhot Ferenc kórház működtetésére. Egyszerűbben szólva: tízmilliós alaptőkével a megye céget alapítana, mert szerződéses partnere, a HospInvest Zrt. csődbe jutott. Jelenleg éppen a hitelezőivel egyeztet, alkudozik. Az ennek keretéül szolgáló bírósági eljárás augusztusban ér véget.
A megye nem tárgyal Eger önkormányzatával, s nem járult hozzá közös tulajdonú gazdasági társaság létrehozásához sem. A város vezetői, a lokálpatrióták és a kórházmentő egészségügyi dolgozók úgy vélekednek: a megye szocialista politikusai megsértették az önkormányzati törvényt. Szerintük hiba, hogy a képviselő-testület hétfőn nem mondta fel a HospInvesttel két éve megkötött szerződést. Csupán arra hatalmazta fel vezetőjét, hogy legkorábban augusztus elsején határozzon a szerződés felbontásáról, ez esetben a zrt.-nek – a szerződés szerint – októberben kellene távozni a korházból. A megyei többség lebegteti az ügyet – vélekedik az ellenzék.
A HospInvest hazai térhódításának a szabad demokraták üzletről és államról vallott felfogása nyitott utat. Kuncze Gábor, Kóka János, Horváth Ágnes és szellemi hátországuk azt hangoztatta, hogy az állam és persze az önkormányzat rossz gazda, mindenféle közvagyont magánkézbe kell juttatni, mert akkor megoldódnak a gondjaink. A piac majd eligazít mindent, jöjjenek a befektetők, helyezzük pénzügyi alapokra nemcsak az üzleti vagyon működtetését, hanem a közszolgáltatásokat is. Az államnak a szabályozó szerep marad, de az is csak szűk körben, mert a tőke szabad mozgását nem illő korlátozni. Ezt az azóta világszerte elvetélt teóriát az egészségügyben is megpróbálta megvalósítani a kormányzati többség. Köztudomású tényként rögzíthető, hogy a HospInvestet Gyurcsány Ferenc patronálta. Hozzá szószólóként csatlakozott Kökény Mihály, az egészségügyi bizottság MSZP-s vezetője. Az idehaza most már ugyancsak bukott politikusnak tekinthető Kökény minden fórumon a HospInvest privatizációs ügyleteit népszerűsítette. Milliárdos beruházási szándékokról beszélt, és azzal győzködte a szakmát és a nyilvánosságot: a pénz segítségével úrrá leszünk a gondokon.
A HospInvestnek sajnos nem volt pénze. A cég 2004 és 2008 között mégis megszerezte a hatvani, a parádfürdői, a gyöngyösi, a kiskunhalasi és persze az egri kórház működtetésének jogát. Birtokába került öt rendelőintézet is. Kórházi patikák átvételét ugyancsak célul tűzte ki a társaság. Eleinte a zrt. vezetői azt terjesztették, hogy helyenként átmenetileg felvetődnek anyagi gondok, adósság is felhalmozódhat, de a cégcsoport erős, a fejlesztésnek és a működtetésnek nem lehet akadálya. Most már tényként szögezhető le: a HospInvest története a rendszerváltozást követő hazai privatizáció szerves része. Ez a vállalkozás is azért jött ide, hogy szegényes anyagi háttérrel, de annál erősebb elméleti és gyakorlati politikai támogatással szerencsét próbáljon. Lehetőséget, vagyont szerezzen. Ehelyett csődbe vitte a rábízott intézményeket.
Már az egri kórház átvételére kiírt pályázatot is jogtalanul nyerte meg a cég. Nem igazolta ugyanis, hogy a bankszámláján az elmúlt években nem volt tartozás. A megyei önkormányzat csupán formai hibának tekintette ezt. Esze ágában sem volt, hogy feltegye a kérdést: miért privatizál az, akinek nincs pénze? A bíróság először a pályázati eljárás eredményét semmisítette meg, majd – egy másik perben – érvénytelennek nyilvánította magát a privatizációs szerződést is, mert azt a jogsértő pályázat nyertesével kötötte meg a helyhatóság.
Az egész pályáztatás és szerződéskötés bunda volt: a szabályok megkerülésével történt. Az így létrejött szerződésnek az augusztus elsejei felmondásáról döntött hétfő délutáni ülésén a Heves megyei képviselő-testület. Azt látjuk, a megállapodás megszüntetése is tisztázatlan feltételek között zajlik. A megye szocialista politikusai egyedül kívánják gyakorolni a hatalmat. Méghozzá mindenáron. A betegek, az orvosok, a nővérek, az ápolók sorsa másodlagos. Pedig jelenleg is legalább annyi kérdés vár válaszra, mint a múlt évben, amikor a HospInvest a nagypolitika, majd az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, valamint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár közreműködésével átvette az egri kórházat.
Eldöntendő például, milyen jogi, szervezeti, tulajdoni keretek között működjék a gyógyintézmény. A Markhot Ferenc kórház ugyanis eredetileg az önkormányzat intézeteként látta el feladatait. Vagyis a legtöbb kórházhoz hasonlóan költségvetési szervezet volt. Ezután került a zártkörű részvénytársasághoz. Ha a szerződést felmondják, a megye korlátolt felelősségű társasága foglalja el a HospInvest helyét. A város lakóinak csak arra lesz módjuk, hogy a felhalmozott adósság, a közüzemi tartozások és más költségek egy részét kifizessék. Ez a perspektíva nem igazán vonzó az egrieknek.
A megyei közgyűlés – a hétfői döntésből ítélve – az augusztusban záruló csődeljárás végéig haladékot kíván adni a HospInvestnek és önmagának is. Közben ugyanis megszervezhetné és a cégbíróságon bejegyeztethetné azt a nonprofit korlátolt felelősségű társaságot, amelyre az egri Markhot Ferenc kórházat bízná. A kft.-ben aztán később üzletrészt szerezhetnének a HospInvestet a hazai egészségügyi piacon ugródeszkának használó befektetők is. Semmi akadálya sincs ugyanis annak, hogy az ilyen társaságban vagyonrészt vásároljon bárki, s akár a cégbejegyzés másnapján kezdetét vegye egy újabb privatizáció. Ez a magánosítás ráadásul már nemcsak a működésre terjedne ki, hanem a tulajdonra, benne az épületre, a berendezésekre is. A HospInvest távozása után egyébként nemcsak az egri, a hatvani, a gyöngyösi, a kiskunhalasi kórházak helyzetét kell átgondolni, hanem valószínűleg a teljes járó- és fekvőbeteg-ellátás jövőjét is. Ezt csak egy erős választói felhatalmazással bíró új törvényhozás tehetné meg azt követően, hogy megkérdezi a szakmai, az önkormányzati, a társadalmi érdekképviseleteket.
Sólyom László köztársasági elnök, nagyjából a HospInvest-sztori kezdetén, 2007-ben egy alkalommal azt mondta: „A korrupt állam és a rablótőke egy pár. Normális körülmények között az erős állam és az erős, tiszta versenygazdaság tartozik össze.” Mit lehetne ehhez most hozzátenni?