Öregedőben Európa két gazdasági motorja

Ellenkező úton jár az Európai Unió két motorja, Berlin és Párizs, mikor a nyugdíjak régóta halogatott reformját veszi elő. Franciaországban a szent tehénként tisztelt nyugdíjrendszer módosítását, s a korhatár megemelését is elképzelhetőnek tartják, míg Németország óvakodik a biztos szavazók megsértésétől.

Nicolas Sarkozy kormánya érzékeny témát érint, amikor felveti, hogy a jövő év közepén esedékes nyugdíjreform akár a korhatár emelésével is járhat. Pedig e korhatár tabutéma Franciaországban, melyhez több mint két évtizede egyetlen kormány sem mert hozzányúlni. A francia nyugdíjkorhatár az egyik legalacsonyabb jelenleg Európában: nők és férfiak hatvanéves koruktól mehetnek nyugdíjba. Ugyanakkor a franciák születéskor várható élettartama igen magas, hiszen a férfiak 77, a nők pedig 84 évig élnek. A nyugdíjkorhatárt 1982 óta nem emelték, noha azóta számos alkalommal került sor reformra. Ezek elsősorban azt a szükséges szolgálati időt hosszabbították meg, mely teljes értékű nyugdíjra jogosít, nem pedig a korhatárt. A minimális szolgálati idő ugyanis 37 és fél év volt 1994 előtt, 2012 után pedig várhatóan 41 év lesz. Jövőre újabb reform válik esedékessé, hiszen legutóbbi becslések szerint a társadalombiztosítási kassza nyugdíjrészlegének hiánya elérheti a 7,7 milliárd eurót is az idén. Az elkövetkező években pedig demográfiai okokból a hiány csak tovább fog nőni. Nyugdíjaskorukba érkeznek ugyanis a második világháború után nagy számban született „baby boom” generációk egy „papa boomot” kiváltva, és erőteljesen megnövelve a nyugdíjasok számát. Ezzel egyidejűleg öregedik a társadalom. Míg 2005-ben 16,6 százalék volt a 64 évnél idősebb lakosok aránya, addig ez 2020-ra 21 százalékot is elérhet, annál is inkább, hogy az egyes életkorokban várható élettartam feltételezhetően tovább fog nőni. Meg kell tehát próbálni valahogy kiegyenlíteni az aktívak és az inaktívak közötti egyensúlyt. A kormány e célból semmilyen megoldás elől nem zárkózik el. A jövő év közepe táján ismertetett intézkedések tartalmazhatnak majd a nyugdíjkorhatár emelése mellett a szolgálati időre vonatkozó új javaslatokat is. Az is elképzelhető, hogy az intézkedések az érintett idősebb korcsoport munkahelyi lehetőségeire fognak vonatkozni. Az intézkedések célja lefaragni az állam nyugdíjkiadásaiból, melyek már 2003-ban megközelítették a GDP 11 százalékát. Mélyreható reform esetén a kormánynak feltehetőleg komoly társadalmi ellenállással kell majd számolnia.
Francia társaiknál sokkal elégedettebben tekinthetnek a jövőbe a német nyugdíjasok. A legújabb döntés értelmében mostantól törvény biztosítja számukra, hogy nyugállományuk összege nem csökkenthető, még akkor sem, ha a fizetések csökkennének az országban. A parlament és a szövetségi tanács elfogadta törvény széles körű vitát váltott ki.
A nyugdíjgaranciára Olaf Scholz szociáldemokrata munkaügyi miniszter tett javaslatot, annak ellenére, hogy szintén SPD-s kollégája, a pénzügyi tárcát vezető Peer Steinbrück leszögezte, a mai nyugdíjas-generáció helyzete olyan jó, mint előzőleg soha. Ehhez az elvitathatatlan tényhez az állam évente nyolcvanmilliárd euróval járul hozzá, a költségvetés huszonöt százaléka a nyugdíjkasszába folyik. Július 1-jétől a keleti tartományokban 3,38, a nyugati országrészben 2,41 százalékos nyugdíjemelésre került sor. A most lefektetett garanciatörvény könnyen magyarázható politikai meggondolásra támaszkodik: a szeptember végére tervezett parlamenti választás legbefolyásosabb és legmegbízhatóbb szavazórétegét a nyugdíjasok (húszmillió ember) alkotják.