Ujgurok anyja

Az ujgurok Rebíja Kadírben látják megvalósulni azt, amit a szomszéd tibeti népnek a dalai láma jelent. A 62 éves ujgur asszony szegénysorban született, majd milliomossá vált. A kínai hatóságok kedveltje lett, majd fokozatosan ellenzéki irányba fordult. Hat évet börtönben ült, majd az Egyesült Államokba emigrált: benne vélik felfedezni követői azt az erőt, kitartást, következetességet, tehetséget, ami ahhoz kell, hogy az ujgurok ügye ne csak ilyen kivételes és egyben lesújtó alkalmakkor kerüljön fel a világsajtó címoldalaira.
A tizenegy gyermekes Rebíja 2006 végétől a müncheni székhelyű Ujgur Világkongresszus elnöke, amely vagy húsz szervezetet tömörít. Fontos elmondani a kongresszusról, hogy elfogadja Peking hatalmát, feltéve, ha az valódi autonómiát ad az ujguroknak. Tehát lojális a fennálló hatalommal, semmilyen kapcsolatot nem ápol az al-Kaidához és a pakisztáni tálibokhoz köthető kelet-türkmenisztáni terrorszervezettel. Most mégis az ürümcsi zavargások kitörésekor az első szervezet volt, amely Pekingben az illetékesek eszébe jutott: szerintük külföldről szervezhette a tüntetést. A múlt vasárnapi események hátterében egy guangdongi játékgyári verekedés állhatott, amelyben két ujgur munkás meghalt, akiket azzal vádoltak, hogy megerőszakoltak két han nőt. A résztvevők csendben akartak emlékezni rájuk, ám a rendőrség meggátolta őket ebben.
De ki ez az asszony, akit szervezetével együtt az utóbbi években háromszor jelöltek a Nobel-békedíjra? A kisgyermekkorát a békés gondtalanság helyett inkább a félelmek töltötték ki a környezetében zajló állandó letartóztatásoktól. Az első férje nyugdíjából nem lehetett egy családot fenntartani, ezért kereskedésbe fogott. Aztán a gazdasági nyitás időszakában elkezdett cipőket és ruhákat gyártatni. Milliárdos lett majd harmincéves üzleti karrierje alatt. A kommunista párt felfigyelt rá: beválasztották a helyi parlamentbe, sőt a pekingi politikai konzultációs tanácsba is. Aztán megismerkedett egy ujgur ellenzékivel, akivel házasságot kötött. Innentől már más árnyalatban látta a Hszincsiangban uralkodó állapotokat – mesélte el a svájci Le Temps napilapnak adott interjújában. Tudja, hogy az ujguroknak, mint egy korty vízre, annyira szükségük van a médiára.
A férjét kétszer bebörtönözték, majd második szabadulásakor felajánlották neki az emigrálás lehetőségét, amelyet elfogadott. Rebíját 1999 nyarán tartóztatták le, nyolc évet kapott állambiztonság veszélyeztetéséért. 2005-ben neki is felajánlották, hogy meggyengült egészségügyi állapotát külföldön gyógykezeltetheti, azaz gyakorlatilag száműzték az országból. Így csatlakozott férjéhez az Egyesült Államokban.
Ám még három gyermeke – egy lánya és két fia – otthon van, a két fiú megjárta már a börtönt is, az egyik ma is ül. Tudja, ezzel lehet zsarolni, de ellenáll. Tizenötezer ujgur politikai fogoly van Kínában – mondta. Az ujgur diaszpóra bízik abban, hogy személyében megtalálta emblematikus és egységesítő vezetőjét.