A háziorvosok megsarcolása

Nem ismer határokat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) találékonysága, hogy az ágazatra eső megszorításokat kibővítse. A legújabb ötlet szerint öt évre visszamenőleg követelik a háziorvosoktól a kártyapénz egészséges lakosokra eső hányadának a visszafizetését. A pénzbüntetés alapja egy rendelet, amely szerint a háziorvos, életkortól függően, 1-3 évenként minden hozzá bejelentett lakost köteles ellenőrizni, vagy az ellenőrző vizsgálat kezdeményezését hitelt érdemlően igazolni. Ha pedig az állampolgár megmakacsolja magát, és rábeszélés ellenére sem jelentkezik a vizsgálaton, a háziorvos a vétkes. Tolna megyében már ki is rótták a több százezer forintos büntetéseket; ne tegyen zsebre a háziorvos olyan pénzt, amiért nem dolgozott meg! Mivel mindenáron, minden forintot ki kell sajtolni, ahonnan csak lehet, az OEP most a háziorvosok zsebében kutakodik.
Az OEP a háziorvosok munkáját a hozzájuk bejelentkező állampolgárok létszáma – kártyája – alapján, fejkvóta szerint téríti. A kártyapénz átalányt jelent, a súlyos, sok munkát igénylő, krónikus betegek ellátását az egészséges lakosokra jutó térítés kompenzálja. A háziorvos bére tehát független az egyes emberre fordított munkától, az egyik beteg esetében az orvos aránytalanul sokat dolgozik, az egészségessel pedig nincs dolga. A háziorvosok nincsenek munka híján, sok a krónikus beteg: a szív-ér rendszeri, daganatos, légzőszervi, gyomor-bél, cukor- és mozgásszervi betegségben szenvedő, akik közül sokan gyakran, olykor naponta kénytelenek igénybe venni a háziorvos segítségét. Egy-egy influenzás időszakban a háziorvosnak se éjjele, se nappala. A vég nélküli adminisztrációról, jelentéstömegről, elszámolásról nem szólva.
Aki leadja a háziorvosnál a kártyáját, abban a biztonságban él, hogy ha beteg lesz, tudja, kihez fordulhat, de nem biztos, hogy tudja, akkor is jelentkeznie kell, ha panaszmentes. A rendszeres ellenőrzés szükségessége és helyessége elvileg nem vitatható, azonban amikor a szabadság jegyében már sem a védőoltások, sem a szűrővizsgálatok nem kötelezők, szokatlan módon értesül a magyar állampolgár, hogy neki, akár van panasza, akár nincs, időnként kötelező megjelennie a háziorvosnál ellenőrző vizsgálaton. Ha pedig az állampolgár erről a kötelességéről nem vesz tudomást, és mulasztást követ el, miért a háziorvost büntetik? Vajon nem jelentkezne-e át másik körzetbe valaki, ha hitelt érdemlően, tértivevényes levelekkel ostromolná őt a háziorvosa, hogy jelenjen már meg a vizsgálaton?
A világméretű gazdasági válság a magyar egészségügy kátyúban veszteglő szekerét még mélyebbre taszította. Nincs pénz, nincs eszköz és nincs munkaerő. 2009-ben tíz százalékkal kevesebb pénz jut az intézmények működtetésére, noha emelkednek az energiaárak, és magas az infláció. A teljesítmény-volumenkorlát eltörlését finanszírozási szigorítással kapcsolták össze: az intézmények az előző évi finanszírozási összegnek csak a 70 százalékát kapják, 30 százalék pontmennyiség lebegtetett értéke és bizonytalan térítése mellett. A gyógyszeres kezelések terén 10 milliárd forintos kivonásról döntöttek, eltörölték a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök 100 százalékos térítését is. A gyógyító-megelőző ellátásra fordított összegek a legelemibb költségeket sem fedezik, de a miniszter a 30 milliárd forintos forráskivonás ellenére szemrebbenés nélkül többletkifizetésekről nyilatkozik. A munkaerőhelyzet katasztrofális: növekedik a pályaelhagyók és a külföldi munkavállalók száma. Elsősorban a szakvizsgával, szakmai tapasztalattal rendelkező, nyelveket beszélő középmezőny hagyja el az országot. Az orvosok, a szakdolgozók létszáma elégtelen, 2000 orvos és 4500 szakdolgozó hiányzik a rendszerből, miközben a tárca a fizetések és munkafeltételek rendezése helyett a végzett orvosok elvándorlását 9 éves kötelező szerződéssel kívánja meggátolni. Az orvosok átlagéletkora 50 év felett van, és a halandóságuk rosszabb, mint a hazai átlagé. Ha a jövő évtől esedékes nyugdíjszabály módosítása bekövetkezik – vagy nyugdíj, vagy bér –, az további 20-30 százalékos munkaerővesztést eredményezhet.
Amikor a háziorvosi praxisokat nem lehet eladni, az üres praxisokat nem lehet betölteni, és egyes önkormányzatok ösztöndíjrendszerrel próbálják megoldani a háziorvosok hiányát, akkor ilyen módon kell megfegyelmezni az alapellátást? Ha az orvost ütik, jajgat a beteg – szól a kínai bölcsesség. Vagy ez a cél?

A szerző orvos