Bankárok kíméljenek!

Tudnak élni ezek a bankárok. Néhány hónappal azután, hogy a gazdasági válságot követően legörbült ajakkal perselyezni mentek ide meg oda, az első dolguk az volt, hogy az adófizetői pénzből kapott kölcsönökből a vezetői prémiumok korábbi mesés szintjét visszaállítsák.
A jelek szerint magukon nem spórolnak a pénzintézetek, ellenben ragaszkodnak a korábbi életszínvonalukhoz. A döntés egyébként még a részvényesek körében is hatalmas felháborodást váltott ki, több európai ország pénzügyminisztere is élesen szidta a nyavalygó dollármilliárdosokat. Állami mentőövvel mentették meg a bankokat, amelyeknek az első dolguk az volt, hogy saját vezetőik prémiumát visszaállítsák. Merthogy hozzászoktak a jóhoz.
A válság miatt állami segítségre szoruló bankoknak nyomáspróbát kellett kiállniuk, életképesek-e a szerkezetátalakítási terveik. Cserébe közpénzeket kaptak, ennek csapnak most az ülepére. Ebben a játékban a bankok soha nem veszíthetnek, a balhét mi, jámbor állampolgárok viszszük el. Az uzsorás mindig jól jön ki a történetekből.
Érdekes lenne tanulmányozni, hogy ilyen válsághelyzetek esetén az állam miért a zsírban hempergő bankárok hóna alá nyúl, miért nem a nyomorult adófizetőnek segít. Ezt valószínűleg soha nem tudják megmagyarázni… A bankárokra vagyunk utalva. Kezükben a pénzünk és a sorsunk. Pórázon vagyunk.
Én illedelmesen fogom fizetni a meglévő banki tartozásaimat, de kérem a pénzintézeteket, nyájas leveleikkel, telefonjaikkal ne keressenek.