Új generáció

Jócskán megnövekedett a rádiókabaré műsorideje, az állománya viszont erősen megfogyatkozott. Such György elnök modern vállalatmenedzselési elvei nyomán külső beszállítókkal dolgoztatnak, vége a teljes foglalkoztatásnak. A közpénzből finanszírozott Magyar Rádió Zrt. átszervezése óta valóban műsorgyártó részvénytársaságként üzemel, miközben épp lényegét tekintve nem kellene annak lennie. Az persze nem vonható kétségbe, hogy kellett racionalizálni az intézményben. Csakhogy baj, amikor a feleslegesnek ítélt holmi az emberi tényező, vagyis az a szellemi hozzáadott termék, amitől a műsor nem tucatáru.
A Rádiókabaré átszervezésének több indoka is volt. Abban bizonyosan igaza lehetett az elnöknek, hogy Farkasházy és barátai a közrádiót nemcsak biztos háttérnek, hanem jó üzletnek is tekintették, amely jó ajánló volt számukra a magánpiacon is. Ugyanakkor a megmaradt maroknyi szerkesztőséget folyamatosan kényszerítik, hogy újabb és újabb friss anyagot gyártson, ami óhatatlanul a minőség rovására megy. A mélyvíz kellős közepén találják magukat ifjú emberek, nem irigylésre méltó helyzetben. A kabarészóvivés vagy az adásszerkesztés olyan munka, amelyhez előbb végig kellene járni a szakmai grádicsokat, szükség van hozzá tapasztalatra, tanítókra és évek alatt összeszedett tudásra. És ezzel egy percre sem vonjuk kétségbe a mostani új kabarettista generáció tehetségét, csak elképzeljük, mennyire szoronganak olyan feladatok előtt, amelyekről maguk is tudják, hogy szinte lehetetlen megoldaniuk.
A kabaré adásidejének tetemes növekedése tehát a minőség rovására megy, próbálna, aki ezt a futószalagot kitalálta, hétről hétre újabb jópofaságokat kiötölni, miközben a közrádió nem is tartozik a legmagasabb gázsit fizető médiumok közé. De így is derekas a helytállás hetente, szombat délután és vasárnap délelőtt, plusz még a havi kabarékban. A vasárnapi másfél órás Kabarématiné például olyan találmány, amelyben az ismétlést el lehet adni frissnek: műsorvezető és vendég beszélgetése régi kabarészámokkal fűszerezve. Azon viszont már morfondírozhatunk, hogy például Straub Dezsőnek mint műsorvezetőnek és Ranschburg Jenőnek mint vendégnek mi köze az egészhez. Straub Dezső az a komikus, aki hamarabb csillogtatta tehetségét az üzleti világban, mint a színpadon (ettől persze még lehetne jó műsorvezető), Ranschburg tanár úr pedig bölcs, belátó és szakmájában kiváló (bár a politikai szerepvállalásától szívesen eltekintettünk volna), de a kabaréhoz sok köze nincs. A szerkesztő Aranyosi Péternek mégis sikerült valahogy kabarét eszkábálni ebből a gyermekpszichológiai szakműsorféléből, amely viszont ez utóbbi kritériumnak Straub Dezső hozzá nem értése miatt nem felelt meg. Így például rossz választ kaptunk arra, hogyan tanítsuk meg gyermekeinket spórolni. Ilyenkor derül ki, milyen jó az öreg a háznál. Érkezik Sinkó Péter a régi darabjaival, mi meg vele kinevetjük az elidegenedett, hideg, sivár világot, amiben élünk.
(Kabarématiné, Kossuth rádió.)