A hippik a Tiszához mennek

Mese nincs, a hippikorszakon át kell esni. Olyan ez, mint az első plátói szerelem, s tulajdonképp a kamaszkor úgy, ahogy van; ideákba szerelmes az ember, fél lába lóg a rögvalóba, a másikkal mindig a fellegeket tapossa. Aztán egyszer csak elmúlik. Az évek, a hormonok, ki tudja. Marad a nosztalgia, a hippikorszak kultusza, s az örök közös nevező, a Hair, amelyből a legelvetemültebb yuppie-k is el-eldúdolnak néha pár sor filmzenefoszlányt a zuhany alatt, titokban.
A Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) ősidejében talán ott ültek ők is a kiégett füvön, egy hatvanas évekbeli forró augusztusi napon – az első SZIN-t alig egy évvel a legendás woodstocki popfesztivál előtt rendezték. Most a gyerekeiken a sor. Az új idők hetedik SZIN-je Woodstock negyvenedik évfordulójára emlékezik. Igaz, a keddi Woodstock-emléknapra már késő odaérni, s az idei Tisza-parti nyárzárásból mindössze két nap maradt hátra, még mindig megéri felpattanni egy szegedi gyorsra. Ha másért nem, a hangulatért. Szegedért. Az éjszaka közepén lehet a Tisza-parton andalogni, vagy medencéből mozivászonra bambulni, ízlés szerint. Egyéb kategóriában olyan programok sorakoznak még, mint a felnőtt-bábelőadás, gombfoci – matiné időre. A nyár utolsó nagy, szabadtéri ifjúsági fesztiválja azért mégiscsak az esti koncertek idején hozza valódi önmagát.
Ma este például – nem mellesleg a többi nyári fesztiválhoz képest mérsékelt belépőért – egy szuszra végig lehet táncolni a „kacatpopper” Eric Sumo Band, a Magna Cum Laude, a PASO és az Irie Maffia koncertjét. És akkor még nem is vettük számításba, hogy szintén ma este szegeden jár a progresszív dzsesszt a hagyományos cigányzenével elegyítő Deladap és a fesztivál abszolút húzóneve, Macy Gray. Holnap lesz még német import punk (Guano Apes) és jócskán jut a magyar merítésből is. A Nyersnek, a Neónak vagy Péterfy Borinak ugyan nem sok köze van a hippikorszakhoz, annál közelebb állnak viszont a SZIN jelenlegi célközönségéhez; azokhoz a kamaszokhoz és huszonévesekhez, akiknek a jelen az emo, az indie és a yuppie, s bár a hippikorszak már csak szemcsés retró, az az egyszeri, illanó életérzés bennük is tovább öröklődik.