Búcsú Cseh Tamástól

Örök nyugalomra helyezték Cseh Tamás énekes-zeneszerzőt tegnap Budapesten. Családja és barátai mellett sok tisztelője kísérte utolsó földi útjára a művészt.

Több ezer ember búcsúztatta a Farkasréti temető ravatalozójánál az életének 67. évében, augusztus 7-én bakonybéli otthonában elhunyt Kossuth-díjas művészt, Cseh Tamást. A hosszú idő óta súlyos betegségben szenvedő énekmondó nemzedékek életérzését, egy reménytelen korszak atmoszféráját adta vissza páratlan hitelességgel. „Szervusz, Tamás!” – kezdte beszédét a szokásos megszólítással az egyházi szertartás után a szerzőtárs és barát, Bereményi Géza. A hetvenes évek eleji közös pályakezdést – mint mondta – szép, teljes élet követte. „Jó nyomot hagytál magad után, Tamás!” Jó nyomot, mert teljes életet élt. „Íme, hát megleltem hazámat” – idézte József Attila fájdalmas-ironikus sorait Bereményi Géza a Himnusz idevágó gondolatával együtt. Cseh Tamás ugyanis minden irónia nélkül, ám megszenvedve, egyike volt azoknak, akik valóban meglelték otthonukat, személyes magyarságuk lényegét ebben a hazában. Egy szálat örökre elvágtak. – Számtalan leendő közös művünket vitted magaddal mosollyal az ajkadon egy másik világba. Életem szerencséje volt, hogy találkoztam veled. Nem mondom, hogy Isten veled, mert ahogy ismerlek, a legváratlanabb pillanatokban fogok még veled találkozni – fejezte be személyes hangvételű beszédét az író-barát. A sírt, amelynek helyét szülei nyugvóhelyétől nem messze még maga az énekes jelölte ki, késő délutánra elborították a virágok. A szertartás után indián szokás szerint is búcsút vettek tőle bakonybeli társai.