Elkészült a jövő évi költségvetés törvényjavaslata. Ön mint a költségvetési fegyelem egyik fő szorgalmazója, s mint a Nemzetközi Valutaalap volt munkatársa, meg van elégedve a büdzsével?
– Válság idején a költségvetést két szempontból kell értékelni. A büdzsének egyrészt meg kell felelnie a rövid távú érdekeknek, azaz biztosítani kell az ország finanszírozását. Az állami gazdálkodásnak ugyanakkor a hosszú távú érdekeket is szem előtt kell tartania. Biztosítania kell a gazdaság motorjainak beindítását annak érdekében, hogy a válság lezárultával maximálisan ki tudjuk használni az exportpiacaink várható fellendülését. Mivel kis, nyitott ország vagyunk, az export alakulása az egész gazdaság teljesítményére rányomja a bélyegét. A hosszú távra alapozó lépések tudják garantálni, hogy a krízis után felgyorsuljon a felzárkózásunk üteme. A válságkezelés lakmusztesztje az lesz, hogy milyen gyorsan lábalunk ki a válságból.
– E szempontok alapján milyen ütemű kilábalás vár ránk?
– A 2010-es büdzsé törvényjavaslata sajnos sem a rövid, sem a hosszú távú követelményeknek nem felel meg. A betervezett számokat komoly kockázatok övezik: jelentős a bizonytalanság a vállalatoktól remélt bevételeknél, mert korántsem biztos, hogy a cégek jövőre olyan jól fognak teljesíteni, mint ahogyan a kabinet azt reméli. Hasonló a helyzet a fogyasztáshoz kapcsolt adóknál, különösen az áfánál, amiből szintén kevesebb pénz folyhat be az államkasszába. De nem csak a bevételeknél, a kiadásoknál is gondok lehetnek. Kérdéses például, hogy a MÁV számára előírt kiadáslefaragás megvalósul-e, s hogy az elvonásokra az önkormányzatok hogyan reagálnak majd. A 300 milliárd forintos tartalékkal kapcsolatban is szkeptikus vagyok: miután jövőre választásokat tartanak, óriási a kísértés, hogy osztogatásra menjen el ez a pénz.
– A büdzsét nem az abban szereplő számok miatt éri a legtöbb kritika. Sokkal inkább azt nehezményezik, hogy ezúttal sem mertek hozzányúlni az államháztartás szerkezetéhez, így az állam jövőre is rengeteg felesleges intézményt tart el, miközben számos helyen drasztikus megszorítások lesznek.
– Valóban, a hosszú távú lépések tekintetében mutatkozik a legtöbb hiányosság. Megint nem sikerült élnünk a változtatás lehetőségével, jóllehet a szerkezeti reformokat válság idején könnyebb lehet meghozni. Sem a bürokrácia, sem a korrupció csökkentésének szándékát nem lehet látni a 2010-es büdzsében, ahogyan a jogszabályokat sem egyszerűsítették az átláthatóbb gazdálkodás és a versenyképesség érdekében. Párhuzamos feladatokat ellátó intézményeket tartunk fent, és mindent túlszabályozunk. A lakosság és a vállalatok jogosan érzik úgy, hogy a bürokrácia akadályokat görget eléjük, és molesztálja őket. Szolgáltató és nem sanyargató államra lenne szükség! Az elharapózott korrupció és bürokrácia ráadásul a befektetőkre is riasztó hatással van. A veszteséges állami vállalatok átalakításával szintén adós maradt a kormány. Továbbra sem látni olyan lépéseket, amelyek észszerűbb gazdálkodásra kényszerítenék a közpénzeket felélő cégeket.
– A hazánkat hitelező Nemzetközi Valutaalap (IMF) miért nem kényszerítette ki ezeket a reformokat a kölcsönért cserébe? Miért elegendő számukra csupán az államháztartási hiány lecsökkentése?
– Ne feledjük, hogy nem az IMF diktálja a kiigazító lépések menetét. A szervezet abban érdekelt, hogy az általa megsegített ország olyan szintre mérsékelje a belső keresletét, amelyet az adott ország finanszírozni tud, beleértve magát az IMF által nyújtott hitelt is. Tehát ha van IMF-hitel, akkor kisebb megszorításokra van szükség, mint annak hiányában. Tény, hogy az adók növelése helyett az IMF általában a kiadások csökkentését és az adók mérséklését javasolja, mert a nemzetközi tapasztalatok szerint ez a fajta kiigazítás tartósabb. Ám ha egy kabinet úgy dönt, hogy adókat is emel, akkor azt elfogadják, mert nem kívánnak ilyen mértékben beleavatkozni egy ország irányításába. De nem akarom megkerülni a kérdést: az IMF valóban nem szorgalmazta eléggé a szerkezeti reformokat, jóllehet e lépésekre óriási szüksége lenne hazánknak, hiszen hosszú távon ezek tudják megalapozni a gazdasági fellendülést.
– A napokban találkozott Brüszszelben Dominique Srauss-Kahnnal, az IMF vezetőjével. Esett szó a megbeszélésükön Magyarországról?
– Strauss-Kahn úr valamennyi országra vonatkozóan beszélt a valutaalap kölcsönfeltételeinek változásáról. Az IMF a korábbi gyakorlatához képest most rugalmasabban kíván fellépni a kölcsönhöz kapcsolt követelmények és a kölcsön összegének tekintetében. E változást mutatja, hogy a hazánknak nyújtott hitelcsomag lehívási határidejét fél évvel meghosszabbították 2010 októberéig, lefedve ezzel a kormányváltás idejét is. Most úgy tűnik, nem lesz szükség a még megmaradt kölcsönre, ám a választások közeledtével bizalomhiány alakulhat ki a piacokon, s a pénzre akkor szükség lehet. Az új kormány természetesen kezdeményezheti a hitelmegállapodás újratárgyalását.
– Az ön által éveken keresztül szorgalmazott Költségvetési Tanácsnak sincs sok beleszólása a jövő évi folyamatokba. A testület eddigi munkáját szemlélve hogyan látja, megérte küzdeni az állami költekezést felügyelő testület felállításáért?
– A felelőtlen költségvetési politika ellen helyes törekvést jelent a tanács megalakítása. A testület idén februárban állt fel, ám a törvény értelmében majd csak a 2011-es büdzsét értékeli érdemben. Azt már a költségvetési plafontörvény elfogadásakor lehetett látni, hogy a tanács jogköre túl szűk, ezáltal nem tudja hatékonyan ellátni a rá szabott feladatokat. Sokkal erősebb jogosítványokkal kellett volna felruházni a testületet. Az én javaslatom alapján a tanácsnak joga lett volna visszaküldeni a költségvetési törvényjavaslatot, amennyiben az nem felel meg az ország államháztartási céljainak. Ilyen sajnos a testület munkáját szabályozó törvényben nem szerepel. A tanácsnak mindössze véleményezési jogköre van, azaz semmilyen túlköltekezésnek és megalapozatlan osztogatásnak nem tud majd gátat szabni.
– Ez azt jelenti, hogy a Nemzetközi Valutaalap szigora ellenére ön egy újabb választási osztogatást tart elképzelhetőnek jövőre?
– Semmit nem zárok ki. Úgy gondolom, hogy a tanács mindössze a nyilvánosság erejében bízhat, ez a „fegyver” pedig eddig sem bizonyult elegendőnek. Elég, ha csak megnézzük az Állami Számvevőszék (ÁSZ) példáját. Hiába tárnak fel a számvevők évről évre súlyos jogsértéseket, mégsem történik semmi, felelősök nincsenek.
– Ön jelenleg a Fidesz munkáját segíti, a nemzetközi pénzintézetekkel való kapcsolattartásért felelős, és részt vesz az euró bevezetését kidolgozó munkacsoport tevékenységében is. Mikor lehet eurónk?
– Magyarország érdeke az euró mielőbbi bevezetése, de céldátumot csak akkor lehet kitűzni, amikor olyan úton kezdünk el haladni, amely a maastrichti követelmények fenntartható teljesítése irányába visz. Ha jövőre egy új összetételű kormány veszi át a hatalmat, első lépésként a valós gazdasági és államháztartási helyzetet kell felmérni. Csak a tényleges állapot feltérképezése után lehet felelősen meghatározni az euró átvételének pályáját. Megalapozatlan euróbevezetési ígéretekből már nem kér a piac.
egyesült királyság
Megdöbbentő adatok láttak napvilágot a migránsbűnözésről
