Liberális iskolapélda

Tanévnyitón vett részt a héten Demszky Gábor főpolgármester. A tudósítások szerint az ünnepi alkalomból a következőket mondta: a főváros fejlődése nem csak a közlekedés megújításából áll. Ugyanilyen fontos, hogy megfelelő színvonalú oktatást biztosítsanak a budapesti diákoknak. A liberális városvezető kijelentette, az oktatási rendszer súlypontját a piacon hasznosítható képességek átadására kell helyezni. „Mi is ezt tesszük” – jelezte a jelenlévőknek. Meggyőződése szerint a városháza a munkaerő-piaci igényekhez igyekszik igazítani a szakképző iskolák kínálatát.
Demszky cinizmusa közismert. Mégis meglepő, hogy volt bátorsága elmenni egy évnyitóra. A mai viszonyok között jóérzésű ember az ő helyében otthon maradt volna. A városvezető azonban kimerészkedett az ifjak közé és bölcsességeket hangoztatott. No, igen, latinból tudjuk: nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Meg aztán a költő is írt egy-két ilyenkor idézhető mondatot. Ha az élet zengi be az iskolát, az élet is derűs iskola lesz.
A főpolgármester azt mondta: ők átadják a diákoknak a piacon hasznosítható képességeket. De milyen piacról és milyen képességekről van itt szó? A város irányítói – csak az elmúlt néhány hónap tapasztalatai szerint is – egy különös piac viszonyait, igényeit és kívánalmait közvetítik a fiataloknak. Egy romlott, züllött, visszataszító világ működési mechanizmusát mutatják be. Ez a piac például azt diktálja, hogy bátran vegyük igénybe, állítsuk a saját szolgálatunkba a múlt rendszer titkosszolgáit és szolgálóleányait. Emeljük őket a fővárosi képviselők soraiba, elhallgatva azt, hogy az éppen érintett személy korábban a Magyarországra beutazó és ide könyveket, szellemi termékeket importáló emberek megfigyelését, lebuktatását végezhette. Nevezettet kérjük fel arra: szavazza meg a főváros aktuális költségvetését, hiszen az ő voksa nélkül nem lenne meg a többség. Majd a vállalkozó szellemű volt ügynöktől – a közvélemény nyomására – ünnepélyes keretek között, virágcsokor átadásával gyorsan váljunk meg. Ajánlatos, ha a leleplező újságcikkek hatására tulajdonképpen úgy vesszük igénybe az igen szavazatot, hogy közben elhatárolódunk a politikus korábbi tevékenységétől. Egyúttal gondoskodjunk róla, hogy pár havi javadalmazását felvehesse, mert az a jogszabály szerint megilleti.
A gyerekek is tudják: Kivágó Iván Györgyné története nem rendhagyó eset. A képviselő asszony beugrása ugyanis azért történt meg, mert Hunvald György VII. kerületi szocialista polgármester nem tudta ellátni városházi szerepkörét. Hunvald maffiaszerű bűncselekmények gyanújával előzetes letartóztatásban tölti az időt. A hatóság szerint az erzsébetvárosi zsidónegyed némely értékes ingatlanjait próbálta többek közreműködésével másoknak átjátszani. Talán rokonoknak is juttatott a kerületi lakásvagyonból. Ráadásul egy ideig még a rács mögött is felvehette azt a tiszteletdíjat, amelyet két fővárosi intézmény felügyelőbizottságában viselt tisztségéért utaltak ki.
Vajon nem gondolt-e a főpolgármester arra, hogy hallgatósága felteszi magában a kérdést: mi történik a balliberális többségű városvezetés égisze alatt például a BKV-nál? A botránykrónika a fiataloknak és mindenki másnak is azt üzeni: menjünk el személyzeti igazgatónak, humánpolitikai vezetőnek, mert akkor jól járunk. Legyünk egyszerre két helyen sajtószóvivők, bár először is a kormánypárti főpolgármester-helyettest válasszuk ki főnökként. Lehetünk még különféle igazgatók, aligazgatók, igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok is. Ám arra nagyon ügyeljünk, hogy milyen szerződést írunk alá. A szignónkat csak akkor tegyük oda a papírra, ha búsás végkielégítés, ingyen szolgálati autó és távozásunk után még bérelt lakás is megillett bennünket.
Az életből vett példáktól az iskolából kilépve bizonyos esetekben el kell vonatkoztatnunk. Ha sikerült városházi politikussá válnunk, avagy pedig elértük, hogy Budapest valamelyik cége alkalmazzon bennünket jó pénzért, ne törődjünk mások véleményével. A szemünk se rebbenjen, ha azt tapasztaljuk, hogy a buszon már egy-egy durva fékezésnél is kinyílik a bicska az utasok zsebében: kemény káromkodások közepette sokan a százmilliós végkielégítést emlegetik. Ne hatódjunk meg attól sem, ha a villamosvezetőt valamely feltételezett hibáért úgy megverik, hogy kórházba kell szállítani.
A hajdani diák, végbizonyítvánnyal a zsebében azután már pontosan tudja, milyen mintát kell követnie. Így amikor vezetői pozícióban az a meglepetés éri, hogy a sajtó és/vagy a politikai ellenfél titokként kezelt információkat tereget ki róla, egyszerűen felkéri a beosztottját, hogy távozzék. Demszky Gábor fejcsóválásai után a szocialista Kivágóné így egyszer csak felállt a képviselői székből. Hagyó Miklós szocialista főpolgármester-helyettes is úgy döntött: önként lemond a BKV felügyeletéről, amelyet természetesen a főnöke megbízottjaként gyakorolt. Ezek után a főpolgármester bízvást kijelentheti: ő semmiről sem tud és felháborítónak tartja a történteket. Ez így nem mehet tovább. Lázas átszervezésbe kezd.
Demszky a fővárosi tanévnyitón a piacképes tudás mellett arról is beszélt, hogy az iskolai erőszaknak, a neofasiszta eszmék terjedésének, a mássággal szembeni intoleranciának útját kell állni, ezeknek nincs helyük sem Budapest utcáin, sem az intézmények falai között. Gyermeteg léleknek kellene lennünk ahhoz, hogy ezt a mondatot komolyan vegyük. A főpolgármester szavai ugyanis – korábbi tetteinek tükrében – azt jelentik: ha valaki elégedetlenkedni mer, torkig van a korrupcióval, a panamával, azt fasisztának, ellenségnek bélyegezhetik. Demszky nem szereti, ha az emberek kimennek az utcára. Már az is nagyon zavarja, ha csupán békésen, méltóságteljesen ünnepelnek. Kitünteti azt a rendőrfőnököt, aki viperával, könnygázzal, kardlappal veri szét a tömeget. Alkotmányellenes rendeletet fogadtat el a Fővárosi Közgyűléssel, amikor hírét veszi, hogy vidéki gazdák traktorral vonulnának Budapestre. Nem lepődik meg, ha az Országgyűlés a büntető törvénykönyvet módosítja azt követően, hogy őt egy szónoklata közben tojással megdobálták. Jól teszi tehát a diák, ha tanul a történtekből és bevési az agyába: a politikai jog csak akkor alapérték, ha a szólás és a gyülekezés szabadságával az él, aki fontos a számunkra.
Most, hogy kiderült, kiket gyanúsít a rendőrség a romákat ért támadások elkövetésével, a cigányok védelmének hangoztatásáról gyorsan át kell térni a melegek képviseletére. Ezt sugallja az utókornak Demszky szövege. A szimpatizánsok mozgósításával fel kell karolni azokat, akik közül sokan talán nem is sejtik: csupán eszközei egy nemtelen politikai játszmának. Becsöngetéskor mindenesetre jól lehet kampányolni azzal a kijelentéssel, hogy a másság elleni intoleranciának útját kell állni. De ki akadályozza meg ebben Demszky Gábort? Nyugodtan állja útját az ilyen pallérozatlan viselkedésnek. Ehhez azonban előbb mondjon le főpolgármesteri posztjáról. Nincs már hitele, az imázsa megkopott. A politikai érzéke is megcsalta. Máskülönben nem hagyta volna, hogy a tanévnyitó alkalmával a kíséretében lévő szocialista főpolgármester-helyettes, Horváth Csaba azt mondja: ifjúságpolitikai célokra mostantól ötvenmillió forint használható fel. Nyilván nagyon nemes célokra szánják és költik majd ezt a pénzt. Nem feledhető azonban, hogy Zuschlag János és csapata a fővárosi önkormányzat egyik bizottságától is kapott támogatást úgynevezett ifjúságpolitikai célokra. Ez a 2006-os választások előtt történt. A bíróság még nem hirdetett ítéletet.