Ficót a szociknak!

Tehetségtelen népnek tart minket B. Gordon és az egész szoci kaszinós-BKV-s kabinet. Úgy gondolják: egyedüli mázlink, hogy ilyen zseniális társaság trónol itt. Ha nem ők lennének a nyakunkon, bizonyára gyökéren élnénk a csiszolatlan kőkorszak szintjén. Csodákra azonban ők sem képesek, még ki is hozták a maximumot az országból

Igen-igen kapacitálják szocialista körök Bajnai Gordont, vállalja már el a párt miniszterelnök-jelöltségét. Az illető látványosan szabódik, szerényen gyűrögeti a keszkenőjét zavarában, mondván, ő csak a ciklus végéig vállalta a kormány dirigálását, s aztán megy Isten hírével. Persze, ha a fogadóirodákban lehetne tippelni, eleget tesz-e végül is a válságterminátor a szocik felkérésének, sovány oddsot fizetnének, ha Off-Soros György Gordon lenne saját jelenlegi posztjának várományosjelöltje. A legtöbben már akkor tisztában voltak vele, hogy B. Gordon valami nagyobb pozíció után sóvárog, amikor még javában az EU-pénzek megfelelő bukszákba terelése felett bábáskodott. Egy Molnár Csaba, Ficsor Ádám vagy Mesterházy Attila mellett nem is tűnik a legrosszabb választásnak a libatenyésztők réme.
Már a szlovák miniszterelnökkel való tárgyalásokon megfigyelhettük, milyen könnyen megtalálta a baráti szocialista hangot B. Gordon. Kampányszlogennek is jó: Bajnainak, Ficónak egy a hangja. Mindketten elítélik a szélsőségeket, s nem szeretik, ha gyanús radikális magyar elemek ki-be kolbászolnak a szlovák–magyar EU-belső határon, mintha ott se lenne. Abban sem volt különösebb vita köztük, hogy a szélsőséges ellenzék fújja csak fel a szlovák nyelvtörvény módosítását. Sőt, bár ezt ilyen nyíltan nem kötötték a közvélemény orrára, de a vak is látja: abban se fognak hajbakapni, hogy egyikük se választaná a magyar államfőt, ha csak pár embert vihetnének magukkal egy lakatlan szigetre. Ha valaki rosszindulattal vádolna bennünket, kéretik beleolvasni a két világesze által elfogadott tizenegy pontos nyilatkozatba. Szakértői bizottságra bíznák, milyen procedúrának kell megelőznie a hasonló köztársasági elnöki látogatásokat. Vagyis mintegy gondnokság alá helyezné Sólyom Lászlót a magyar kormányfő – szlovák kollégája legnagyobb megelégedésére. Nagy tettet vitt véghez Fico. B. Gordon egy ország nevében lemondott a szlovák nyelv használatát mindenkire kötelezően előíró nyelvtörvény módosításának visszavonatásáról. Úgy tett, mintha mi is előidézői lennénk államfőnk és saját magunk megalázásának. Ezzel egyesült erővel elintézték, hogy az unióban nem veszik komolyan immár a magyar tiltakozást, hiszen lám, milyen hercigen elsikálta az ügyet Bajnai meg Fico. Miért kéne ezek után beleártania magát az EU-nak a baráti légkörű egyetértésbe?
Fico mindenben keresztülvitte akaratát Bajnaival szemben. Az MSZP és maradványcsápolói szerint ez azt jelenti, hogy Bajnai jól csinálja. Ezzel konszenzust tudtak teremteni a szlovák testvérpárttal: odaát szintén tetszik, amit Bajnai csinál.
Namármost mi következik mindebből? A magyar érdekvédelmi és civil szervezeteknek meg kellene nyerniük maguk számára Ficót, hogy képviselje az ő érdekeiket is B. Gordonnal szemben. Ha egy csöpp eszük van a szakszervezeteknek, őt kérik fel ombudsmannak. A rámenős szlovák ugyanis olyasmit tudott elérni, amire nekik semmi esélyük: Bajnai akceptálta a kívánságait. Erre élő embernek nincsen sansza, hiszen a mozgáskorlátozottaktól a szakszervezeteken, civileken keresztül az árva gyerekekig és fogyatékosokig senki kedvéért nem hajlandó jottányit sem változtatni a rögeszméin. Tiszta sor: szlovák politikus kell ide, s ha lehet, hívják Ficónak. Igaz, még a Bajnai-féle programtákolmányban is esküdöztek, hogy társadalmi egyeztetés nélkül semmilyen döntést nem hoznak. De hát miért pont ezt az ígéretet tartanák be? Legfeljebb a brutális intézkedések után ereszkednek le odáig, hogy egyáltalán tájékoztatást adjanak ukázaikról. Olyanok, mint egy elromlott robot, amely egy unalmas sci-fiben csak a „nem” szót ismételgeti. Mint a mellékelt ábra mutatja, egy esetet kivéve: ha Robert Ficóról van szó.
De továbbmegyünk: az MSZP helyében mélyen elgondolkodnánk, nem kellene-e Ficót nekik is körüludvarolniuk. Ne kerülgessük a forró kását: őt lenne célszerű megkínálniuk a miniszterelnök-jelöltséggel. Hogy szlovák állampolgár? Üsse kavics, sose legyen nagyobb hiányossága egy szocialista politikusnak. Már Kádár János is egész jól elboldogult fiumei születésűként a magyar belpolitikában, s Medgyessy Péter is sokszor zavarba jött, ha anyanyelvén kellett megszólalnia. Meg aztán tegyük a szívünkre a kezünket: Bajnai is komoly gondban lenne, ha nem magolná be minden spontán kinyögött szavát, s elvennék előle a szöveget a beszédei előtt. Alkalmassá tenné Ficót a magyarság elleni olthatatlan ellenszenve is. Szó ami szó, e tekintetben Bajnai se úgy mozog, mintha káros pozitív elfogultságok terhelnék a makacskodó magyarokkal szemben, de talán szlovák barátja megelőzné ebben egy orrhosszal. Még egy előnye lehetne a Bajnai–Fico-cserének. Robert esetében még inkább lehetne azt a hatást kelteni, hogy nem is a szocik vetik szigorú kínzókúrára a lakosságot, hanem a miniszterelnök ragaszkodik hozzá. – Kérem, mi sem szívesen szavaztuk meg, hogy az IMF-nek tett vállalások dupláját teljesítsük. De hát Fico megkötötte magát, s mindenképpen ragaszkodik, hogy bevezessük a dupla negatív családi pótlékot. Mitől negatív? Hát mert jövőre nemcsak hogy nem kapnak a családok állami juttatást, de nekik kell fizetniük különadót. Vagyis minden család köteles kipótolni az állam kevéske pénzét – ettől lenne családi az a pótlék. El lehetne vele hencegni a kampányban: lám, a Fidesz csak beszél, mi viszont be is vezettük a családi adózást! Büszkén jelentenék az MSZP-sek: így is nagy szociális engedményeket tudtak kicsikarni Ficóból. Belement, hogy csak a második gyerektől kezdve kelljen adót, azaz büntetést fizetni, s az étkezési hozzájárulást is csökkentenék. Hogy ez inkább rossz hír? Dehogyis! Az étkezési hozzájárulást már az alkalmazottak fizetnék a szociálisan hátrányos helyzetű állami cégvezetőknek, hogy azok így beérjék tízmillió forintnál hangyányit kisebb fizetéssel is. S nem utolsósorban: azért is jó választás lenne Robert Fico, mert szép példája lenne a nacionalizmus elleni küzdelem melletti internacionalista elkötelezettségnek. Közbevethetik: már a mostani posztgyurcsányi kabinetnél sem igen lehet felfedezni, vajon miben képviselik a magyar érdekeket. Nahát, az ilyen reakciós hangok csak ráerősítenek, menynyire érdemes leigazolniuk Ficót. Hisz vele még határozottabban tudnának fellépni a honi soviniszta tendenciák ellen.
Végül is épp olyan rossz véleménnyel vannak az utódpártiak Magyarországról, mint az északi szomszédok. Tehetségtelen népnek tart minket B. Gordon és az egész szoci kaszinós-BKV-s kabinet. Úgy gondolják: egyedüli mázlink, hogy ilyen zseniális társaság trónol itt. Ha nem ők lennének a nyakunkon, bizonyára gyökéren élnénk a csiszolatlan kőkorszak szintjén. Csodákra azonban ők sem képesek, még ki is hozták a maximumot az országból. Lám, a GDP-nek csupán kilencven százalékára rúg az államadósság. Lássuk be tehát: amikor a régióban élenjárók voltunk, azt csak a szerencsének köszönhettük. Olyan malacunk volt, hogy segített nekünk a panamai szuperdiplomás Bokros meg a többi kontinensre szóló zseni, akik frankón becsomagoltak bennünket 1995-ben, s aztán ebből élt az Orbán-kormány. De hát minden csoda csak pár évig tart, ezért kell alávetni minket az újabb szakértői intelligenciabeöntésnek.
Hogy mindennek mennyi a valóságalapja? Erre mondják: ahogy azt Móricka elképzeli. Mindenesetre a megbízott miniszterelnök New Yorkban nyilatkoztatott ki észbontókat. Erős gyurcsányi áthallással azt mondta: egyre többen vannak Magyarországon, akik értik (!) a válság üzenetét. Kivételesen eltalálta az igazságot. A választópolgárok nagyon is értik a válság üzenetét. Hamarosan el is küldik őket melegebb éghajlatra.