Kezdésnek kínos fiaskó

Nem sikerült a bravúr, a mieink kikaptak Hondurastól – adott hírt az egyik kereskedelmi rádió tegnap reggel a magyar U20-as labdarúgó-válogatott vasárnap késő esti világbajnoki bemutatkozásáról. E kommentár nagyjából annyira dicstelen, mint amilyen az Alexandriában elszenvedett 3-0-s vereség volt. Mert miért is kellett volna bármiféle bravúr a közép-amerikaiak legyőzéséhez? A felnőttek között, ugye, soha az életben nem alkottak maradandót (az egyetlen, 1982-es vb-szereplést, valamint az 1991-es CONCACAF-zónabeli Arany-kupa-ezüstöt nehéz annak venni), de a húsz éven aluliaknál is elmaradtak a sikereik. Magyarországhoz hasonlóan Honduras szintén ötödik korosztályos vb-jén vesz részt, s az is egybevág, hogy még nem érte meg az egyenes kieséses szakaszt. Mint ahogyan mi sem.
Az 1977-es tunéziai premieren csoportmásodikként végzett, de csak az elsők léptek tovább, itt egy vereség mellett két győzelmet aratott, az egyiket éppen a magyarok ellen, 2-0-ra. Harminckét éve Tuniszban Gilberto Yearwood és Jose Enrique Duarte talált be Bodnár László kapujába. Azóta a hondurasiak 1995-ben Katarban, 1999-ben Nigériában és 2005-ben Hollandiában is három-három zakót vettek magukra, akadt köztük 0-7 és 1-7 is, nem róluk szóltak e tornák.
Persze rólunk sem, de azért nagyon fájó a mostani fiaskó. A rivális két bongyor hajú játékosa, M. Martínez és Peralta három remekbe szabott távoli gólt vágott a túlságosan kint álló Gulácsi Péter hálójába; előbbi, a norvég Valerenga ballábas légiósa a 35. és a 70. percben duplázott, utóbbi pedig bebiztosította a diadalt a 83. percben. Bár sokat biztosítgatni nem kellett, hiszen honfitársainknak alig akadtak lehetőségeik. Az utolsó pillanatban Egyiptomba érkezett csatárígéret, Németh Krisztián beillesztése kevéssé sikerült, mint ahogy a szűk kéthetes felkészülés sem volt elegendő normális csapatjáték kialakítására. Egervári Sándor szakvezető nem is kezdhette másképp a nyilatkozatát: „Rosszul futballoztunk! Csak az első tizenöt perc játéka alapján volt esélyünk a győzelemre. Még előttünk áll két meccs, és azon leszünk, hogy álmainkat sikerüljön megvalósítani.”
Szorítunk ezért, mert a bemutatkozás sokkal inkább rémálomszerűen alakult. Ráadásul szerdai, valamint szombati riválisunk, Dél-Afrika és az Egyesült Arab Emírségek egymás ellen bizonyította, hogy egyikük sem gyenge eresztés. A jövő évi felnőtt-vb ifjú házigazdái
2-0-s vezetést szereztek, de az ázsiaiak a 90. és a 93. percben szerzett gólokkal egyenlítettek (2-2). Nekünk viszont mindenképpen nyerni kellene ellenük, mert az már világosan látszik, gólaránnyal nem leszünk jók a továbblépésre, a hivatalos és minimális cél elérésére.