Sokan szélmalomharcnak vélték Romániában, ahogy az egykori diktátorházaspár, Elena és Nicolae Ceausescu utódai éveken keresztül küzdöttek azért, hogy méltósággal ápolják szüleik emlékét, visszakapják a családi vagyon őket megillető részét.
A három Ceausescu gyerek közül a legfiatalabb, az „aranykorszakban” magas rangú politikai tisztséget is betöltő Nicu 1996-ban, 45 éves korában bekövetkezett halála okán nem csatlakozhatott testvérei kezdeményezéseihez. És talán jobb is, hogy így történt: agresszív és gátlástalan stílusa, kicsapongó életmódja miatt ugyanis a román társadalom szemében a kommunizmus első számú aranyifjaként maradt meg, aki az 1989-es rendszerváltás elmaradása esetén nagy esélyekkel léphetett volna apja nyomdokaiba.
Ezzel szemben bátyja és nővére, Valentin és Zoe közel sem keltett ekkora ellenszenvet Romániában, amiben közrejátszott, hogy sem a forradalom előtt, sem utána nem éltek kirívóant. A matematikus végzettségű Ceausescu lány is többnyire csak azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy pert indított a román állam ellen, mivel nem volt meggyőződve arról, hogy az 1989 karácsonyán agyonlőtt szülei valóban a bukaresti Ghencea temetőben nyugszanak. Noha az igazságszolgáltatás arra kötelezte a bukaresti védelmi minisztériumot és a temetőgondnokságot, hogy dokumentumokkal bizonyítsa a holttestek pontos nyugvóhelyét, a szülei exhumálását követelő Zoe Ceausescu három évvel ezelőtt bekövetkezett halálával a per is elült.
Nem hagyta viszont annyiban a harcot az idősebbik Ceausescu fiú, aki húgával együtt tíz évvel ezelőtt fordult bírósághoz 1989-ben elkobzott vagyontárgyaik visszaszolgáltatása érdekében. Valentin – aki a közhiedelemmel ellentétben a diktátorpár vér szerinti és nem fogadott gyermeke – festményeket, műtárgyakat, ékszereket, bútorokat, elektronikai cikkeket követel a román államtól. Ezeket az ügyészség húsz évvel ezelőtt kobozta el, amikor a nemzetgazdaság aláásásának gyanújával mindhárom Ceausescu csemete ellen eljárás indítottak (közülük csupán Nicu kapott börtönbüntetést).
A javak közül a legértékesebb tétel az a mintegy félszáz olajfestmény, amely olyan művészek szignóját viseli, mint Pallady, Tonitza, Patrascu vagy Ciucurencu, de szerepelnek a gyűjteményben Goya- és Baba-grafikák, ikonok és fából készült maszkok is. Ezek felét egy nemrég született, jogerős ítélet alapján a bukaresti Szépművészeti Múzeum visszaszolgáltatta, örökösként a húga és öccse vagyonára is igényt tartó Valentin Ceausescu azonban jogot formál a többire is, és ennek érdekében már bírósági végrehajtóhoz fordult. Erre a lépésre szüksége is volt: Roxana Teodorescu, a Szépművészeti Múzeum igazgatója szerint ugyanis a Ceausescuéktól lefoglalt műtárgyak a román nemzeti örökség részét képezik, amelyek fenntartására tetemes összegeket költött a közgyűjtemény, ezért nem hajlandó megválni azoktól. A Valentinnak kedvező bírósági végzést figyelembe véve mégis úgy tűnik, mindez csak idő kérdése, ellentétben például azoknak a holmiknak a visszaszolgáltatásával – ékszerek, ruhák, órák –, amelyeket lefoglalásuk után nem sokkal bizományi áruházakban értékesítettek a bukaresti ügyészek. Radu Antal, Valentin Ceausescu ügyvédje közölte, a vagyon eme részéért védence kártérítést követel a hatóságoktól.
origo.hu
Szentkirályi Alexandra: A Fidesz-KDNP a budapestiekért dolgozik
