Brüsszel–Madrid küzdelem várható

Szereptévesztés, protokolláris viták, szemben álló külpolitikai irányvonalak – ilyen és ehhez hasonló problémák zúdulhatnak az Európai Unióra, amely január elsejétől új „rendszer” szerint működik. Tegnap ugyanis fél évre – Svédországot felváltva – Spanyolország lett az EU soros elnöke, ezzel együtt a december elsején hatályba lépett lisszaboni szerződés értelmében megkezdődött a belga Herman van Rompuynek, az Európai Tanács új állandó elnökének két és fél évre szóló megbízatása, illetve a brit Catherine Ashton is megkezdi tevékenységét az EU új külügyi főmegbízottjaként.
José Luis Rodríguez Zapatero, a kisebbségi spanyol szocialista kormány feje az új évet köszöntő beszédében főleg azt hangsúlyozta, hogy az immár negyedik soros spanyol elnökség idején országa hozzá akar járulni az EU gazdasági és pénzügyi válságából való talpra álláshoz. De amióta a cseh államfő, Václav Klaus tavaly novemberben végül elállt a lisszaboni szerződés elfogadásának útjából, Madrid számára is világos a tény: csak akkor nőtt volna meg a spanyol soros elnökség jelentősége, ha nem sikerült volna megválasztani az unió új tisztségviselőjét. Ezért Miguel Ángel Moratinos spanyol külügyminiszter is kénytelen volt elismerni, hogy kormánya diszkréten háttérbe fog húzódni, és segíteni fogja Van Rompuy és Ashton munkáját. A spanyol polgárok többsége bízik ugyan a spanyol elnökségben, de a soros elnökségről készített felmérés alapján kitűnik: tízből hét megkérdezett szerint a madridi kormány nem vagy alig tud beleszólni érdemben az EU fontos döntéseibe.
Mostantól fogva ugyanis Herman van Rompuy és Catherine Ashton az EU „arcai”, elsősorban ők képviselik majd a közösséget a nemzetközi porondon. Zapatero helyett Van Rompuy fogja elnökölni az Európai Tanács üléseit, így nem a spanyol kormányfőre vetül majd a legerősebb reflektorfény. Eközben Ashton egy új, több ezer fős európai külügyi apparátus segítségével irányítja az EU külpolitikáját, s vezeti Moratinos helyett az uniós külügyminiszterek tanácskozását.
Hogy Madrid és a brüsszeli vezetők hogyan képesek összehangolni munkájukat, az a jövő egyik nagy kérdése. Mint elemzők rámutatnak, az előző soros elnökökhöz hasonlóan a spanyol szocialisták is mindent megtesznek majd annak érdekében, hogy az elnökség alatt politikai tőkét kovácsoljanak maguknak, növeljék népszerűségüket otthon, elismerést szerezzenek maguknak külföldön. Spanyolország már jelezte, hogy Madridban uniós csúcstalálkozót kíván tartani többek között Marokkóval, a latin-amerikai országokkal és az Egyesült Államokkal is. Miközben a szóban forgó tanácskozások jelzik Madrid külpolitikai prioritásait, komoly protokolláris problémák is felvetülnek, hiszen Barack Obama látogatásakor ki fog például először kezet fogni az amerikai elnökkel: Van Rompuy vagy Zapatero?
A külpolitikai mozzanatokat figyelembe véve a spanyol elnökség ideje alatt várható egyebek között a horvát csatlakozási tárgyalások lezárása s a felvételi tárgyalások megkezdése Izlanddal. A szomszédságpolitikában a madridi kormány délre tekint majd, várhatóan Barcelonában csúcstalálkozót szerveznek a földközi-tengeri medence országainak részvételével. Az EU és a keleti partnerséghez tartozó országok csúcstalálkozóját valószínűleg a 2011 januárjában kezdődő magyar uniós elnökség idején rendezik meg. Spanyolország után Belgium, majd Magyarország látja el a soros elnökségi teendőket, e három ország egymással triót alkot, így a spanyolok hivatalba lépésével Magyarország szerepe is megnövekedett.