Tóth László, a Magyar Judo-szövetség elnöke a hét végi Hungária-kupa előtt, az esemény csütörtöki sajtótájékoztatóján még azt ecsetelte, milyen nagy öröm számára, hogy a hazai női Világkupán a legerősebb csapatunk indul, ehhez képest éppen három legjobbunk hagyta ki a tornát. (A teljesség igénye végett: a második vonalból Maros Barbara, Szabó Franciska és Joó Abigél az ötödik helyen zárt.)
Tény, magunk is láttuk Karakas Hedvig begyulladt körömházát, és azzal a kézzel most valóban legfeljebb egy kávéskanalat lehet megfogni, az ellenfelet aligha; még ha a Miskolci VSC 20 évesen már vb- és Eb-bronzérmes cselgáncsozója a péntek esti sorsolásig vacillált is, mert szeretett volna elindulni. Csernoviczki Éva a könyökét, Mészáros Anett pedig a fejét fájlalja, ám a vb-2. Mészárost mégse a csütörtöki Párizs– Budapest légi járaton ejtették fejre, hanem még a hét elején a francia fővárosban rendezett Grand Slam-tornát követő edzőtáborban, és az Eb-ezüstérmes Csernoviczki könyökét is ott gyötörték meg. A rosszabbik variáció az lenne, ha ezekről az esetekről a szövetség vezetése is tudott volna, csak éppen elhallgatta, de az sem válik az elnök dicsőségére, hogy halvány fogalma sem volt a történtekről. Márpedig bevallása szerint csak a sorsolás előtt vette észre, hogy legjobbjaink nincsenek rajta az indulói listán, mert a szövetség és szakvezetés között nem működött a kommunikáció.
Nagyon nem.
A következő három évre szóló bérmegállapodás is azt jelzi, hogy középtávon is javul a tervezhetőség a gazdaságban